Ahogy a Szólóról szóló posztból kiderült, Berecz Stephanie-nál is jártam a napokban, ami az emberre valahogy mindig hatással van. Ez most is így volt. Zsolti és Stephanie még mindig olyan csoda, éteri összhangban táncolnak együtt mindenféle porondon, hogy az már szinte művészet. Mindent elmondtunk vagy leírtunk róluk korábban: szárazban a legelegánsabb löszös villanások, pezsgőben is egyre szebb eredemények a palackban és most van nekik egy 13-as aszújuk, amit karácsonykor a műfaj rajongói biztosan nagy örömmel fognak inni (én idén szentestére 2010-es Kikelet aszút fogok bontani, ez biztos). S hogy milyenek Stephanie 2018-as szárazai...?

Hazai mezőnyben megkerülhetetlen, örökös pezsgő-origo a Törley prémium sorából. Virágos, toastos illatokkal indít. Fanyar, szárító íz, szép buborékok. Kellemes érleltség, elegáns darab, mely ezúttal sem okoz csalódást. 

A Loire mentén Vouvray felé kanyarodtunk a sümegiekkel Chinon után. Ez pedig azt jelenti, hogy a Chenin hazája a következő állomásunk. Nekem mint Tokaj-kedvelőnek nyilván ez volt a túra központi témája...már a repülőútat szervezve is sokszor eszembe jutott, hogy a chenin mennyi mindenben hasonlít a mi furmintunkra (sok különbséggel együtt persze). – Neutrális, jó cukorgyűjtő, visszamaradt cukorra is képes, botritiszre is hajlamos, termőhelyet jól közvetíti, pezsgő és édes bor is készülhet belőle, aztán a palackban fejlődve a chenin-nél is ugyanúgy feladja a leckét az oxidáció kérdésköre, akár a furmint esetében. Két elismert birtokot látogattunk meg itt: a *Királyudvar loire-i testvérbirtokaként idehaza is híres Domaine Huet-et, majd a sokkal kisebb, amerikai Peter Hahn-t, a Clos de la Meslerie-nél zárva a napot.

A bor egyik legjobb barátja a sajt, szokás mondani. Tóth Tamás Antal pár éve leköltözött Hegyaljára párjával, Krisztával együtt. Sokakkal megesett persze már az, hogy Tokaj hívószavának nem tudta ellenállni. A média világából érkező Tamás azonban sajátos érzékenységgel közelít a hazai gasztronómiához is: ehhez a kóstolóhoz például ő sütötte az áfonyás kenyeret (és nem adja a fel ambícióit helyi pékség vonatkozásában sem), közben pedig szépen csendben sajtboltot üzemeltet Pesten, Zsendice néven a Hold utcában. De a mai történet onnan indul, hogy a tokaji borászok provokációján felbuzdulva a Kakas-dűlőben Tamás rendezett egy sajt-bor kóstolót, ahova meghívta a környék megbecsült borászain túl Ficsor Árpádot Dunaharasztiból és Buzás Attila Sándort, vagyis az Őrségi Ínyesmestert, hogy meséljenek és persze tehén és kecskesajtokkal kóstolhassuk össze a tokajiakat mindenféle kategóriában. S hogy mi illik a furminthoz ha pezsgő, ha csendes, ha édes. Leírjuk szépen sorban:

A tarcali székhelyű *Királyudvarelsők közt kapta meg csillagát a TokajKalauz legelső kiadásában (2014). Az akkor már javában biodinamikus és javában Szepsy, de már javában Demeter Zoltán (és Noel Pinguet – Dom. Huet) nélkül működő borászat minden változás és zajos fordulat ellenére egyértelműen érdemelte ki ezt a kitüntetést. A hőskorszak mérföldkövei persze igen súlyosak: 1999-2007 között az egyik legkomolyabb borműhely működött a királyi udvarház megmentett, felújított falai közt, a borvidék legjobb, említett szakembereinek közreműködésével tehát nem meglepő az a csillag. Azok a borok tényleg grandiózus egyéniségek voltak, sajátos portfólió mentén elkészítve (Sec, Demi Sec, Ilona Cuvée, Lapis aszú). Persze a stílusváltozás nyomonkövetése sem egyszerű. A borok jelentős része, mostanra 90 %-ban külföldön kerül értékesítésre, az eleve kis palackszám (40-45 ezer/év) töredéke pedig a Terroir Clubon keresztül úgyszintén a csúcsgasztró porondján fogy el (zömében vélhetően ugyancsak nem hazai közönség révén). 

Az eddig is ismeretes volt, hogy a legpontosabb víziói Tokajról ma Demeter Zoltánnak vannak. Száraz bor, főbor, aszúbor. - Erre a háromlábú szerkezetre építené a borvidék szerteágazó termékpiramisát. Persze, ha közelebbről megnézzük, igencsak sokszínű a kép az ő pincéjében is. Akad némi kísérletezőkedv is (ld. narancsbor, pezsgő, korábbi egri vörösek). Ma három olyan formabontó bort mutatnék be tőle, mely remekül felvetíti, mi is zajlik ma egy izgalmas hegyaljai műhely falai között, s meddig lehet eljutni adott bortípusok gondos finomhangolásával.

Immár hagyománnyá vált, hogy minden augusztus elején összejön egy szakmai-baráti társaság borászokkal, szakmabeliekkel (zömmel Hegyaljáról, Etyekről és a Mátrából) és együtt kóstolunk, beszélgetünk, adott tematika mentén. Az egész napos habkönnyű kis program Demeter Zoltán Kakas-dűlős teraszán kerül megrendezésre 4. éve és ha már a pezsgő központi kérdés a szóban forgó tokaji birtok mindennapjaiban, így idén az „elegáns buborék” került fókuszba. Hoztak tokajit (furmintot, hársat is), proseccot, trentoit, cavat és természetesen a champagne-i extázis és rácsodálkozás sem maradhatott el. A pezsgőkről és készítőikről Márkus Gyuri (szakértő) és Hantos Laci (kereskedő) mesélt. A jó hangulatú kóstoló tanulságai és jegyzetei:

A furmint jegyében folytatódik a hétvége. S mi mással is indulhatna finomabban egy lassú szombat reggel, mint egy remek pezsgővel? Demeter Zoltán 2009 óta töretlenül hisz a tokaji pezsgőben. Mi más is lenne a fajtája, eszköze ennek, mint a dűlőket is jól közvetítő furmint. A 9-es pezsgőt nagyon szépen fejlődő pezsgőnek találtam, a 10-es savaival már hosszabban kellett barátkoznom, s most itt a 11-es. - Ásványos, mély és telt illat. Kissé fanyaran zöldes íz, mellette némi cukor kerekít, apró, alig érezhető buborékok simulnak a kortyba, amitől kiváló minőségű csendes fehérborokat idéz föl bennem.

József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.

A Moet alighanem a legpopulárisabb epernay-i pezsgőműhely. Nincs divatmagazin egész oldalas, szép Moet-reklám nélkül (többnyire Scarlett Johansonnal), mely hatásosan hirdeti a Champagne-életérzést. De a populáris jelleg szerintem a pezsgők stílusában is kitapintható szépen. Brut pezsgőikben (főleg a rosékban) szinte mindig érezni némi maradékcukros édességet, amitől nyilván közérthetőbb, jobban iható lesz egy száraz pezsgő (bevallhatom, nem csak a hölgyek számára). A nagyszabású rendezvény szervezőiről kaptam egy kedves telefonhívást a hét elején, hogy ha akarok, mehetek erre a VinCE kurzusra, melyet a Moet 10 borásza közül az egyik, Elise Losfelt tartott meg a korán kelő hazai közönségnek.