Erőteljes illat: almapüré, körtepüré, bébiétel, halvány érettség. Erősebb (extra dry-nak is bőven felérő) dosage, édes tónus, sok-sok gyümölcs, szépen beépült bubik. Amolyan kerek, csajos, behízelgő simaság jellemzi. Meglepően szép pezsgő Köveskálról, igaz Pálffyék már évek óta kísérleteznek, és bizony remekül csinálják.

Ha nyár, akkor pezsgő! De nem mindegy azért ilyenkor sem, mivel kényeztetjük érzékszerveinket. Tar Feri testvérünk pedig erre való tekintettel össze is csemegézett néhányat a kedvencei közül, hogy ebben a rendszerben hiba ne essék. Míg a Carpe Diem kicsit a végnapjait éli, az év második felében azért készülődés van meglepetésekre is. Igazából én nem is tudom, utána hol tud majd az ember hasonlókat kóstolni, ha ez a hely megszűnik. Így egyfajta vígasztalódásképp is jól esett ezt a sort közösen elfogyasztani. Ezen a remek estén többnyire nagyszerű, kisszériás Champagne-ok játszották a főszerepet, amolyan reflektorfényen kívüli stílusgyakorlat jelleggel (szép hazai felvezetéssel):

A tavalyi nagysikerű indulás után, szeptember 3-án idén is megrendezik a PEZSGŐKONFERENCIÁT! Újdonság, hogy a plenáris rész, tehát az előadások sora és a kerekasztal vitája után, PEZSGŐÜNNEP néven egy rendkívül izgalmas kulináris élményben is része lehet a résztvevőknek.

Alighanem minden célországban más és más pezsgőházak váltak sikeressé Champagne-ból. A legnagyobb volument készítő Moet nyilván komolyan megvetette már magát mindenhol a mainstream berkekben, világszerte. A Veuve Clicquot és a Tattinger is nagyon régóta kapható hazánkban és szintén erősek marketing munkában, Pol Roger Churchill miatt, a Roederer a cárok és a Cristal nagysága miatt vált inkább már az értők kedvenceivé. A történetiség és tudatosabb elmélyülés révén a vájtfülűek megkedvelhették a két féle Heidsiecket is, több közepesen ismert név mellett. Létezik egy felső ház, ahol évjáratosok és special cuvéek foglalnak helyet, itt egyszerű halandók már ritkán kalandozhatnak (Krug, Dom Perignon, Cristal stb). Noha a Ruinartnak is van alap, évjárat nélküli pezsgője, a nagy storytelling talán kevéssé röpítette messzire a hírét, pedig bizony Dom Thierry Ruinart nyomán alapították az első igazi Champagne házat a borvidéken. A ház évjáratos pezsgője is az ő nevét viseli és bizony nem csak polci árát tekintve emlegethetjük egy lapon a sampányjedik kedvenc vintage tételeivel. Tovább is van:

Erős habzás bontás után. Elegáns, szofisztikált, izgalmas pezsgős illatjegyek. Keksz, birós, fehér virág, sőt bogyós gyümölcsök, krémesség egy egész enyhe, nem zavaró oxidáció, ami nyerspezsgőknél talán nem meglepő jelenség. Ízben csiszolt, puha, kerek íz a zéró körüli cukor ellenére is. Sok gyümölcs, finom, de eléggé dinamikus buborékok. Tiszta és feszes íz. Szép hosszú korty, jóleső frissesség, kifinomult magyar pezsgőetalon, mint mindig.

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Jópár poszttal korábban két Barolo annyira megihletett, hogy úgy döntöttem, kicsit igyekszem a jövőben feldobni az olvashatatlanul száraz, mai blogdivatokra (10 éve) teljesen fittyet hányó és túlon-túl szakmai posztjaimat némi hozzáadott értékkel. Hasznos infok, funfactek, amik az adott (elsősorban nem tokaji) kóstolásokhoz kapcsolódnak egyre gyakoribbak lesznek itt. A Barolo sztoriját, jelenét, múltját már körül jártuk 10+1 pontban. A mai cikk arról fog szólni, hogy ha ne adj isten már unjuk a méregdrága Barolokat (és Barbarescokat), netán tanninmérgezést kaptunk, vagy nem bírunk várni, míg a Nebbiolo savai fogyaszthatóvá szelidülnek a palackban, akkor mit válasszunk, ha Piemontban van dolgunk. Milyen lehet egy Nebbioloból készült pezsgő? Miben más a Barbera és a Freisa? Mindehhez pedig a mesés 2015-ös év adja a hátteret, a méltán nagysikerű Vajra borászat kiválóságain keresztül. Irány Langhe!

A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...

Márkus Gyuri barátom egyik kedvenc alap Champagne-a. 2016-os degorzsálású non-vintage. Nos igen, tud és hoz mindent, ami magaslatok terén elvárható ezért az árért. Fiatalos, friss illat, bevallom, én nagyon szeretem, ha nem a reserve bor érettsége dominál. Elegáns, kimért, péksütis, finoman autólízises vonások, de nagyon moderáltan és diszkréten, fiatalosan. Ízben sok, de apró buborék, felfrissíti a szánkat, élénk savak, szép szárítás, hosszú mogyorós, nugátos íz. Csiszolt, elegáns és feszes pezsgő, miközben gazdag, a műfajra oly jellemző krémes textúrája is tankönyvien megvan. Modern alap Champagne, nagyon profin tálalva.

Kicsit klisés húzás lett volna pezsgőzéssel zárni vagy épp kezdeni az évet, de a fiók mélyén, a rejtett almappában még pihent egy pezsgő-trianguláris tesztről készült jegyzet, melyet a Borkollégiumban a nagy chardonnay-zás végén töltöttek a poharamba. A játékos vakkóstoló lényege az volt, hogy mondjuk meg, melyik pezsgő lehet chardonnay, melyik nem, s melyik házasítás, illetve hogy milyen értéket képviselhetnek a borok egymáshoz képest. Ismét szembesülhettem vele, mennyire felületesek a tapasztalataim peszgőben....persze ha megengedőbb, kevésbé ostorozó akarok lenni magammal szemben, azt is mondhatnám, hogy egy bor, ami kétszer erjed, éveket tölt el palackban stb, abból még nehezebb jóslatokba bocsátkozni, mint egy sima, 1-2 éves csendesbor esetében. De nézzük, mi is lett a végeredmény.