Új évjratos cucc a kedvenc partiumi pezsgőműhelyünkből. 90 % chardonnay és mellette pinot. Finom apró gyöngyök áramlanak a pohárban. Illatban megnyerő, határozott, tiszta, elegáns pezsgőkarakter: nugát, vajas briós, toast kenyér és egy kis diós érettség finoman. Ízre nem száraz, érezhető egy magasabb dosage. Pezsgő létére komoly test, sőt a végén még az alkohol is beköszön. Pezsgő léptékben mérve mélyebb, kimondottan telt ízvilág jellemzi, hordósan kesernyés jelleggel, de szép buborékszerkezettel, tiszta gyümölcsös ízekkel és finom savval. Akik a légiesebb peszgőket szeretik, azok nem feltétlen fogják szeretni ezt a súlyt, de profi és különleges tétel mindenképp.

Több fajta házassága. Szép tiszta ezüst szín, apró bubik intenzíven halandak fölfelé a pohár aljáról. Illatban csupa kenyérhéj, kovászos péksütemények, csak enyhén érett, még épp a csúnya érésen innen van, tiszta, elegáns és definiált pezsgősséggel orrban. Finom buborékok, aprók, feszes sav adta csontszáraz érzet. Szikár, de nem bánt, egyensúlyos, tömör szerkezetű pezsgő. Hosszú és tartalmas élmény, hibáktól mentesen, közepes izgalmakkal. Most is profi részletek, precíz kompozíció.

Aggódva figyelem a tokaji pezsgő körüli legfrissebb fejleményeket. Évek óta, de ez év közepén még inkább lehetett olyan vélekedésekkel találkozni szakmai berkekben, melyek arra engednek következtetni, hogy a következő években a pezsgő mind nagyobb szerepet fog kapni a tokaji palettán (akár új fajták térhódításával). Egyre több szereplő foglalkozik egyre nagyobb volumenben a buborékokkal, illetve pár éve a közösségi feldolgozó is szélesebb utat nyitott meg a termelőknek a tokaji pezsgősítésre. Részben ezzel is összefüggésben aztán Demeter Zoltán kapott felkérést az év második felében a borvidék hegyközségi tanácsától, hogy tegyen javaslatot egy új termékleírásra a műfajban. Olvasván annak szövegét, azonnal lehetett sejteni, hogy ez nagy hullámokat fog majd generálni, aminek a végkifejlete egy kemény hangú interjú lett, melynek hatására a hegyközségi tanács több tagja nyíltan szembefordult a termelővel, ő pedig lemondott tanácstagságáról, tisztségéről. Így az új esztendő közeledtével és a szokásos újévi piaci jóslatok jegyében beszélgessünk kicsit a tokaji pezsgőről! Merre tovább...?

Ritkán hozom szóba, de most van apropója, mennyire meghatározó szereplője a hazai boros közéletnek a Bortársaság. Mondom ezt úgy, hogy nekem is az első boros munkahelyem volt (2008), de közben sokkal többnek bizonyult: iskola borok, emberek, kereskedelem, kommunikáció terén. A lehető legjobb iskola, sokaknak ajánlottam már az évek során (vevőknek, munkavállalóknak is). - Széles kitekintés, inspiráció, elegáns és dinamikus mozgású csapat, aminek mindenkor büszkeség a tagja lenni. Hét év is eltelt, mióta elhagytam a BT-t, messzire sodort az élet, látókörömbe került többszáz hazai és nemzetközi brand, sokezer borral, amik még tágabb mátrixot építettek az ízlésemben (elfogultsággal senki sem vádolhat, aki rendszeresen olvassa a blogot), de máig biztos vagyok benne, hogy a Bortársaság nélkül nem az lennék én sem, de a magyar borszerető közönség sem, ami. Hogy ez konkrétan (elég) jó-e, lehetne-e jobb/másabb stb, azon persze el lehet vitatkozni. Nekem rengeteget adott az elején a BT-s “alapcsomag”, de képesek máig fenntartani (talán nem csak az én) érdeklődésémet állandó újdonságaikkal (ezen is el lehet merengeni persze, hogy jó-e a borpiacnak, hogy az állandó újdonságok igénylésére nevel), hazai és külföldi választékával. A grower champagne-ok világát például pár éve ők (is) kezdték el közelebb hozni a honi fogyasztóknak, s bár nem lehet könnyű a közismert nagy házak mellett érvényesülni velük a mi kis piacunkon, azóta is rendületlenül hisznek benne. Most teszteltem közülük hármat:

Bevallom, keveset kóstolok erősített (fortified) édes borokat. Pedig sok szempontból érdekesek a párhuzamok Tokajjal. De azzal együtt, hogy nálunk a természetes édes boroknak van hagyománya, attól még igen hasonló kihívásokkal és piaci nehézségekkel küzd a két régió: az édes borok piaca világszerte marginális, összehasonlítva a száraz fehér, vörös vagy éppen pezsgők piacával. Portó szintén a nagy hagyományokkal rendelkező édes boráról híres, a magasabb alkohol miatt tán még nehezebb helyzetből indul a fogyasztók kegyeiért, miközben az óceántól távolabbi, spanyolokkal határos Douro-völgyben is egyre inkább a száraz borok hódítanak teret. Éger István barátunknak köszönhetően nyílt lehetőségem nekem is kicsit jobban elmerülni Douroban, a rubyk és tawnyk izgalmas világán túl alapborokkal (sőt pezsgővel is) alapozva. Portói nagytotál következik!

Három champagne-i fajta buborékjai egyenesen Angliából (ettől az évtől itthon is országszerte). Tiszta nugátos, szuper elegáns, vajas briósos, péksütis modern stílussal kényeztet. Apró, finom gyöngyök a nyelven. Kristálytiszta és precíz, friss és száraz ízek. Makulátlan tisztasága a legnagyobb erénye, de hosszan, szélesen omlik el a szájban. Citrusok és egyszerre krémesség jelenik meg a végén. Profi, magabiztos minőség, kellő izgalmakkal, magas szintű eleganciával. Beleköthetetlen szerkezet. Kellő test és szélesség. Igaz nem olcsó peszgő, de bármikor újra innám. Mi tagadás, ez bizony csillagos szint!

Friss, enyhén szúrós, de tiszta, elegáns, parfümös pezsgőillat egy kis fehér virággal, brióssal, zöldalmával, citrussal. Ízben finom száritas, intenzív buborékok, viszonylag egyszerű, friss szerkezetű pezsgő. Ropogós sav, finom egyensúly, fiatalos stílus, kis sóssággal, makulátlan tisztasággal. Magabiztos, profi munka egy forró (nem túl pezsgőbarát) évből is.

Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Damery környékét ne hagyja ki senki, aki Reims-től délebbre kalandozik. A borvidék egyik legszebb, dűlőkkel ölelt kilátópontja, a Hautvillers is útba esik jövet-menet (félúton Épernay-ből, alig néhány kilométer kellemes bringázás, és a Marne damery-i partja mentén bringaút is adott). A Burgundia & Champagne Magazin (Márkus György magyar Champagne-pápa tollából) bizonyára több olvasónk számára ismert alapmű. Kétségbeesésemben vettem kezembe, mikor szembesültem vele, hogy a legtöbb borászatnál a hétvége és a szüret miatt igen necces, hol tudnak majd minket fogadni. Damery-ből Bastien már másnap készséggel válaszolt levelemre, küldött egy árlistát, két tétel két főre pont ideális kezdésnek tűnt vasárnap reggelre…