44.8 g/l cukor mellett elég komoly 18 %-os alkohol. Szép mély szalmaszín. Mandula, olajos mag, elég visszafogott illat késői szüret létére. Közepes cukor, sima korty, egyszerű édes bor. Mézes, laza édes utóízek és közepes hossz jellemzi. (5+)
A megszokott illatos jegyek: muskotály, fehér rózsa, méz, nektár, propolisz, virágpor, fehér húsú barack. Ízében sauternes-i arányok: édesség, szolíd sav, a végén enyhe marmelade-os kesernye (muskotály?). Sok gyümölcs, fiatalos jegyek, nem nagyon sok a cukor, de lendületből és citrusokból jól esne kicsit több is. Ilyen szokott lenni pedig. Noha a 2016-ost jobban szerettem, mégis érezhetően intelligens, igényesen megalkotott, botritiszmentes édes tokaji, melyet alighanem szükségtelen érlelni, most kell élvezni, amíg ilyen fiatal és közvetlen velünk.
Formabontó múltú késői szüret az Oremustól. Méhviasz, erős mézesség, hársasság. Gyönyörű íz, valósággal vibrál, élénk, definitív, szép tokaji jelleg. Ez igen, nagyon szép szerkezet 2016 legszebb villanásaival, amolyan szamorodnis stílusjegyekkel díszítve vakon (és ismét arra a következtetésre kell jutnom, mennyire felesleges az Oremusnál is a LH és szamorodni különválasztása). Sok érett sárga gyümölcsölcs. Koncentráció, profizmus és pontos elegancia.
Tíz éve, 2009-ben az első blogposztomat a 2004-es Andantéról írtam. Akkor is lenyűgözött, s azóta is több évjárattal: a modern késői szüret egyik igazi klasszisa, melyet olyan borászok formáltak, mint Demeter Zoltán, Bárdos Sarolta, Keresztes Ákos. A címke azóta megújult, de a tartalom mindig aszúeszencia-szintű volt. Tiszta, érezhetően nemes, modern tokaji jegyek, elegáns gombásság. Vibráló, krémes, nagy bor, mely egyszerre fiatalos is tud lenni. Nagyon komoly beltartalom, sok cukor, brilliáns végtelen íz. Amíg lesznek legalább ilyen tokajiak, addig lesz miről írni is. Boldog újesztendőt mindenkinek!
A cuvée-korszak hajnala
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Anthony Hwang történelmet írt Hegyalján. Nem elég, hogy megvásárolt (megmentett) és felújított ehhez egy királyi birtoképületet Tarcalon, komoly dűlőkben vett területet, de maga mellé állította a borvidék két legjobb borászát: a birtokigazgató, résztulajdonos **Szepsy Istvánt és **Demeter Zoltánt. Együtt olyan borokat tettek le az asztalra, melyek valóban átformálták Tokajt. Elég csak a 2000-es Úrágya Furmintra gondolni, az első dűlős száraz furmintra, amiből szenzáció és legenda lett; aztán az 1999-es vagy a 2002-es Lapis aszúkra, amik Hegyaljától New Yorkig ugyancsak megmutatták, hogy történelmi másod osztályú területek is micsoda egyéniséggel tudnak rendelkezni még extrém beltartalom mellett is. Az első methode traditionelle tokaji pezsgő is itt készült a loire-i cremant know how nyomán. Biodinamikában ugyan másodikok a borvidéken (ld. Pendits), de amiben úgyszintén az elsők között voltak még, az a száraz bor és az aszú közötti tér kitöltése. S ha lehetek egész őszinte, mind a mai napig a maradék cukornak köszönhetően érzem a *Királyudvart igazán nagyhatású birtoknak.
Klaszikus, friss körtés-almás, fehér gyümölcsös illatok. Roppanó, üde, almás jegyek. Nagyon friss, talán némi CO2-vel is megspékelt stílus jellemzi. Viszonylag rövid és könnyed bor, a tiszta technológia magabiztos jegyeivel.
Érettebb jegyek mindenhol, mélyebb szín. Krémes íz, kukoricás, érett zamatú édes tokaji, viszont az évjáratnak köszönhetően aszús mélységeket is képes villantani: teltség, krémesség, hosszú és összességében izgalmas édes tokaji.
Az egyik legkisebb pince, a távoli Sárospatakról, akikről újabban egyre kevesebbet hallani (remélhetőleg ez csak átmeneti). Illatban kevésbé szamorodnis, mint inkább late harvestes, diszkrét, visszafogott (sokat nem árul el a furmintjellegről). Fiatal még. Méhviasz, fehér déli gyümölcsök, méz. Ízben, sima, gördülékeny, eléggé kerek, s tán inkább az édesség irányába tolódik, de konzisztens, nagyon egyben van és gömbölyded, akár egy labda. Sárga és érett fehér húsú gyümölcsökkel kényeztet. Szerkezetre viszonylag egyszerű és puha. Mégis példás az egyensúly, melegség és hosszú lecsengés festi le elénk egy szép meleg évjárat jellegzetes színeit.
Tarcali Bűbájos Kalandok
Berecz Stephanie-nál februárban már kóstolgattam tartályból ezt-azt. Elég valószínű, hogy a borvidék talán legszebb, legelegánsabb (természetes) savait lehet majd kóstolni tőle 2018-ból. A Bűbájos Hétvége vasárnap délutánján nála zártam ezt a remek pár napot. Életemben először hallottam franciául beszélni Stephanie-t, jó volt látni, hogy az Ízműhely teraszán zajlik az élet már áprilisban és erre nem csak a magyar közönség fogékony. Aztán a pincében is megszondáztunk pár készülő tételt.
Íme a tapasztalatok:
Kikelet, Somló, Balaton, Tokaj, Moric
Furmintfan azzal a szándékkal hívta össze a társaságot, hogy kóstoljuk meg együtt a friss, aktuális 2017-es Kikelet sort, s ha már így együtt vagyunk, akkor a már oly sokszor szóba került Moric Projekt hazai képviselőit is vegyük hozzá. Roland Velich köztudottan az autentikus kisborászatok amolyan nagykövetévé lépett elő, azon túl, hogy burgenland meghatározó borászatát viszi (igen komoly Blaufrankisch-okkal). Szervez maga körül oktatást, fiatal borászok és sommelier-k számára fejtágítást (rengeteg referenciabor kóstolásával). Közben pedig járja a Kárpát-medencét és szüntelenül keresi a kicsi, de izgalmas, hiteles terroirborokat. Ezek közül az első magyar tétel Homonna Attila Peres-dűlős furmintja lett, amit Kis Tamás somlói bora és a Villa Tolnay fehérbora követett. Ezek a borok a világ legkomolyabb éttermeinek borlapjára tudják így eljuttatni az olyan szavakat, mint Balaton, Tokaj, Somló.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!