Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Vonzó, üde, friss, primer illattal indul. Friss, vidám citrusok, málnaözön, virágos kedvesség, csinos löszös jelleg. Csoda illat!! Ízben magas, ropogós, sós, csiszolt és feszes savú. Egyenes, nagyon fiatalos, friss, üde bor. Egyenes, lineáris vonalak, kis olajos mag, krétás jegyek, és ismét málnás, ribizlis gyümölcsök. Nagyon eleven, elegáns bor és tiszta, mely mindent szépen elmesél a terroirról, évjáratról. Könnyű belehabarodni!

Friss, mérhetetlenül fiatal, de élénken citrusos aszúkarakter, a pincére jellemző elegáns megfogalmazással. Ízben löszösen puha, de cizellált savú, mégis krémes, a végére pedig vastag, csodásan barackos ízű aszú, a birtok tiszta és precíz stílusában megkomponálva. Nagyon fiatal még, de már most érezni benne a nagy évjáratot és a kiváló alapanyag szépségét. (8+)

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Gombás, fiatalos, picit szúrós aromatika. Ízben eleven és friss édes bor, tele jóleső citrusokkal. Modern stílus, szép botritisszel, finom (löszös) arányokkal egy szuper évjárat tehetségével és a borász egyedi kézjegyével. Még fiatal tokaji bor nagyon. (6+)

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Közeleg a Kikelet. Idén is egy csokorba szedve, premier előtt kóstoltuk meg furmintfan szomszéddal Berecz Stéphanie friss évjáratát. Az esővel, betegségekkel, sok válogatás nyomásával sújtott 2020-as évjárat biztosan nem a legszebbek közt vonul majd be a kánonba. Ezek az évjáratok aztán rendre a botritiszes borokban lesznek inkább izgalmasak, a szárazak gyors öregedése mellett, de egyelőre kár ennyire előre szaladni, hisz egyelőre a szárazak lesznek a főszereplők 2020-ból. Itt-ott már kóstolhatóak az első érleltebb tételek is, és azt tudjuk, hogy a Kikeletnél Zsolt nagyon figyel a szőlőre, Stephanie pedig a borokra. Lássuk, mire jutottak a tavalyelőtti terméssel, és mit mutatnak a tarcali löszborok fiatalon…!

Hordós, vaníliás illat, ami úgy tűnik a pince szamorodnijainál újabban gyakorta jelenik meg (a 2015-ös is ilyen volt). Az évjárat dússága, édes jegyei dominálnak a kortyban, lenyomva a savérzetet, nagy testtel, vaníliás hordóval és sok finom barackkal. Még fiatal bor, de ha képes lesz bedolgozni a fát, akkor talán még jobban fogom szeretni (pár év múlva). Visszatérünk rá.

A hosszú csendet ismét megtörve… Mivel végre újra lehetnek beltéri események, nem is vesztegettem hát az időt: május utolsó péntek estéjét le is fixáltam a Borganika Stúdióval, így ismét a megszokott helyszínen kóstolhattunk tokaji ritkaságokat, ezúttal a tarcali löszről. Azon belül is számomra az egyik legszebb példa kerül ma a poharakba hárslevelűből: méghozzá az idei TokajGuide-ban egy csillagossá előlépett Kikelet Pincészet Lónyai-dűlőjéből. Berecz Stephanie-nak hála egészen a kezdetekig vissza tudtunk nyúlni az időben, a TokajDry-hőskorszak hajnalát jelentő 2005-ig. Lássuk, hogyan érnek a löszös szárazak, ha Bereczék segítik őket világra!