Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Van egy városka a borvidék észak-nyugati peremén, mely valaha sokkal inkább kereskedő város volt, mint szőlőtermesztő település. Dűlői a felvidéki és lengyel kötődésekről, kapcsolatokról mesélnek ősi történeteket (Krakó, Kassaváros stb), olyannyira, hogy az észak felől hegyekkel kevésbé védett településen Kassi szélnek nevezték el az északi széljárást. Milyen szép hagyomány ez...annál is inkább, mivel Kassával nagyonis élő mindmáig testvérvárosi a kapcsolat. A 2016-os TokajGuide-ban még két pince: a Pinceköz és a Pendits voltak azok, melyeken keresztül egyébként igen szépen érezhető volt, hogy a szántói borokban bizony sokszor megjelenik egy hűvös, friss (zöld)almás karakter, egyedi terroirjegyekkel. Az új kiadásban utolsóként csúszott be egy kevéssé ismert, kis családi borászat, egy kedves házaspár, a Palkó Pince. A tavalyi Winelovers Top100-on kóstoltam egy dűlős hársukat, ami nagyon meggyőzött, most maratoni ismerkedésbe kezdtem egy hosszú és izgalmas borsoron keresztül náluk, Abaújszántón.

Itt is van a furmint hónapja. Tizedszer (tíz éve...)! A kérdéseket és a válaszokat pedig lassan húsz éve vizsgáljuk. Miről is írnánk másról 2019-ben is, mint az aktuális/mindenkori furmintos feladványokról? A borsajtó az interjúk, a forrongások és a sokadik megfejtő, világmegváltó poszt helyett, mi onnan indítjuk a furmintszondánkat, hogy Tokaj (és benne a furmint) azért alapvetően a természetes édes bortípusokkal tört be a világ borpiacára, s mindmáig ebben a műfajban tud igazán egyéniség lenni. Tokaji aszú, tokaji szamorodni, tokaji eszencia, tokaji késői szüret (mit ad Isten: soha nem jelölték rajtuk a szőlőfajtát). Az édes tokaji csillogó drágakő, a száraz bor csipke, millió részlettel díszítve, de mindkettőt meg kell tanulnunk megfelelően hordani. Fölösleges talán egyiknek vagy másiknak a nagyobb jelentőségét bizonygatni, hisz láthatóan mindkettő utat tör(ne) magának. Egymásra épülnek. Elválaszthatatlanok lettek Hegyalján. Együtt kell őket gondozni. 

Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

Jégbor fronton úgy hírlik, szigorítás lesz hamarosan Tokajban. Az is lehet, hogy az aszúesszenciával együtt eltörlik ezt a kategóriát (ez a Jégvirágos elnevezés is egy megkerülő manővernek tűnik, sehol nem szerepel a címkén, hogy ez valódi jégbor lenne). Decemberben szüretelték, botritisztől mentes gyümölcsből készült bor. Maradékcukor-tartalma 137 g/l (tekintélyes).
Lassú folyás, borostyános, 5-6 puttonyos szín. Illatban elég nehéz, tiszta barackos, mézes, virágporos, elég tömény aromájú, és kimondottan Furmintos. A korty közepesen telt, az egyensúly épp jó (bár a savak nem tolonganak), kicsit rövid az íz, de mindent egybe véve nagyon zamatos és finom. Nem tartogatnám már évekig. (Annyit kell csupán tudatosítani magunkban, hogy árban mennyit akarunk rászánni egy késői szüretelésű borra?)