Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát.
Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!
Oly régóta próbálkozom már a Varga édesekkel, hogy csak horogra akadt valami izgalmas is végre. Friss, primer illatok, sok-sok gyümölccsel, főként tiszta barackkal. Ízben nagy koncentráció, sok birses zamat, körte, meglepően magas savérzettel és komoly hosszúsággal. Ez most tetszett!
Egyedi kísérlet a Füred-Csopaki borvidékről. Erős gombásság, szúrós, nem túl megnyerő illat, melyben az illó is magas. Ízében sok sav, friss, citrusos, de a végére eléggé rendezetlen íz sajnos...
Érett, kissé old-school karakter jellemzi már, de alighanem a nehéz év is kap benne szólamokat orrban. Ízben meglehetősen gejl édes bor, alig érezni benne savat, egyáltalán nem vesz le a lábamról, sőt a végén még keserű is.
Kirobbanóan friss illat, sok primer gyümölcs is jelzi fiatalságát, főként barackos jegyekkel díszítve. Nagy koncentráció ízben, birses, körtés szépség, (a fajtához képest is) meglepő savtartalommal és hosszúsággal. Tokaji mezőnyben is megállná a helyét, szép minőséggel.
Rengeteg tokaji édes bort kóstolok évente. Nehéz lenne számszerűsíteni, de a tesztelésekkel, birtoklátogatásokkal, rendezvényekkel együtt biztos, hogy többszázas nagyságrendről van szó éves szinten. Szeretjük mondogatni, hogy Tokaj ebben világelső, nincs párja, pedig bizony vannak trónkövetelők szép számmal (megjegyzem a tokajihoz hasonló kihívásokkal a borpiacon). Csak Európában természetes édesek közt ott van a francia Sauternes, a Rajna-vidék (BA, TBA stb), a ruszti ausbruchok, aztán a Vinsanto, az erősítettek, így Portó, Sherry vagy Madeira, Marsala, a tengerentúlon pedig akár a kanadai jégborig is elmehetünk. Pár hete a Borkollégiumban volt alkalmam egy rövid "édes kitérőt" tenni (ezúttal tokaji referencia nélkül). Lássuk, mit mutattak a pohárban!
A poént rögtön le is lövöm: igen! Minden csak technológia kérdése. Múlt héten jártunk Umea-ban a Gourmand International Awards-on (különdíjat kapott idén a tavaly is díjazott TokajGuide). A szervezők esténként mesterkurzusokkal készültek a jelölt és díjazott szerzők számára. Így kötöttünk ki egy jégcider kóstolón a belvárosban, ahol Andreas Sundgren, a Brannland márka megálmodója kalauzolt el minket a jégcider sajátos világában. De hogy is kell elképzelni ezt az ‘almajégbort’?!
Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!
Vörös jégbor Ausztriából. Fakó narancsos, rozsdaszín, de nincs magja, átlátszik (kiválás viszont van bőven). Gyönyörű, tiszta és koncentrált illat: sok aszalt és dzsemes gyümölcs, világos húsúak, körte, barack, alma, virágméz. Hosszú és meglepően komplex íz, magas cukor, szép dav, nagyon lekváros, dzsemes íz. Szilva, ribizli, málna. Semmi lemaradása nincs a tokaji édesekhez képest még a kevesebb sav ellenére sem: elképesztően hosszú és gazdag édes bor, váratlanul nagy élmény (az első coravines tapasztalással). Kék sajtokkal is pazar.
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
II/IV: Az év első fele a szárazaké. - Idei második TokajDry-kóstolónk főszereplője pedig egy igazi modern klasszikus, az *Oremus Mandolása lesz. Expertebbek számára aligha újdonság, hogy a sztenderd és a magnum palack mennyire másképp érik a palackban. Ebben a témában Hegyalján pedig csakis az *Oremus rendelkezik mérhető merítéssel és tapasztalattal, ezért most a friss TokajGuide új csillagos borászatának birtokborain keresztül fogjuk vizsgálni ezt a különleges kérdéskört professzionális, ültetett keretek közt (ahogy kell): hogyan érik a furmint kis és nagy palackban? Van-e szignifikáns eltérés a palackméretek közt? Ha igen, milyen mértékben? Szinte tudományos magaslatokig emelkedünk majd hipotézisekkel, kóstolással és sok-sok meglepetéssel. Ehhez az alábbi Mandolás Furmint palackpárok lesznek segítségünkre: 2019 (0.75 vs. 1.5 L), 2017 (0.75 vs. 1.5 L), 2016 (0.75 vs. 1.5 L), 2012 (0.75 vs. 1.5 L), 2009 (0.75 vs. 1.5 L). .. Helyszín: Borkollégium, Podmaniczky utca 31 (I. emeleten, balra). Belépő: 16.500.-/fő (Patreon Eszencia támogatóknak minden Magic eseményünkre jár az éves bérlet). A részvételi csak előzetes regisztráció esetén biztosított: http://www.patreon.com/tokajguide
Foglalás: HELLO@TOKAJMAGIC.HU vagy privát üzenetben.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
