A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

„És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik”

/Kodály Zoltán/  

Kedves Gergő! A 2014-es első megjelenést követően idén februártól kapható a Tokaj-Hegyaljára látogatók, és az itt élők részére egyaránt átfogó turisztikai vonatkozású információkat tartalmazó TOKAJ KALAUZ második, bővített kiadása. Az útikönyv szerzőjeként megfogalmazott bevezető soraidból kiderül, hogy lehetőségeidhez mérten sok időt töltesz régiónkban, és hétről-hétre látod az itt élő, alkotni vágyó emberek munkájának köszönhető értékmegőrzést, értékteremtést, és a mindezek alapját jelentő lokális küldetéstudatot. „Tokajt átélni újra és újra…..” – olvasható könyved prológusának első mondata. Szerzői szemmel tekintve e vidékre, mi változott nálunk két év alatt? 

Két év nagyon rövid intervallum. Nehéz kézzelfogható változásokat realizálni ez alatt. Van egy borvidékünk, ami évszázadokig a magas színvonalú borairól volt híres. Ezt szokta meg a világ Tokajtól. Elkövettük azt a hibát, hogy engedtünk a színvonalból, ami után minden döntés és fejlesztés nagyon nehéz, vontatott. De bizakodó vagyok: az elmúlt 25 év történelmi paradigmaváltást hozott, és a jelenlegi folyamatok biztató irányt mutatnak a borvidéken. Érdekes dolog ez, mert aki nem a borvidék gyermeke, attól mindig kicsit nehezebben veszik a kritikát, mégis mennyien lettek sikeresek Hegyalján úgy, hogy sok esetben nem is ebben az országban születtek. Ez is igazolás arra, mennyire kiválóak Tokaj adottságai a nagy álmokhoz.

 (Folytatáshoz katt a Továbbra.)

A kivételes tehetségű, Loire-völgyből származó borászhölgy legutóbb a Borászok Borászának Év Felfedezettje - különdíjasa lett (egyrészről TAPS, másrészről így közel húsz esztendő kiemelkedő borászati teljesítmény után több, mint időszerű volt...). Aki a díjátadón ott volt, az hallhatta, mennyire tisztán és világosan, mégis sajátosan érzékeli és értelmezi Berecz Stéphanie mindazt, amit Magyarországon munkája közepette tapasztal. Megjárt számos nagy múltú hegyaljai borászatot: kezdve a Disznókőtől, az újabb, mádi Holdvölgyig. Jelenleg másik szerelmével, Berecz Zsolttal közösen finomítgatják a Kikelet amúgy is tiszta stílusát, miközben tanácsadóként továbbra is közreműködik itt-ott. Megsúgja a nagyoknak, mitől lesz érzékeny egy bor. Szerettem volna megtudni, hogy élte meg franciaként Hegyalja forradalmait az elmúlt évtizedekben, s hogy látja benne önmagát, mióta köztünk él:

Számos hazai és nemzetközi sommelier-megmérettetésen dobogós helyezéseket ért el, - Cseke Gábort a legtöbben innen ismerhetjük (ráadásul mindezzel mindig szemtelenül fiatalon büszkélkedhetett). Volt már sommelier Angliában, de Budapesten a Csalogány 26-ban is. Az e féle világlátott emberektől mindig tanulságos kérdezni.

Demeter Zoltánt leginkább kiemelkedő minőségű tokaji borai kapcsán ismerjük. Pedig ezen túlmenően igen sokat tesz és tett mindig a hazai borok ügyéért. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása pár éve a Borászok 12 Pontja lett, mely egyértelmű programot fogalmaz meg arra vonatkozóan, miként és hogyan lehetne borágazatunkban végbemennie a valós minőségbeli rendszerváltásnak (így pár évtized után). Mert olyan problémák ezek, amiket nap mint nap mind megtapasztalunk, amikről nap mint nap sokat beszélünk, de tenni általában mégsem nagyon tudunk. Szerencsés és történelmi együttállása a dolgoknak, hogy ezzel a 12 ponttal talán pár lépéssel közelebb kerülhetünk ezeknek a problémáknak a megoldásához, hiszen a támogatottsága igen komollyá kezd válni. Ezekről kérdeztem Demeter Zoltánt:

„A valóban nagy borok születésénél a vincellér nem valaki javára gondozza a szőlőt, nem valakinek tervezi a bort, hanem magát a szépséget keresi minden hátsó számítás nélkül. Ez a kihívás csak kivételes személyeknek adatik meg. Olyanoknak, akik el tudják viselni, hogy egyre magasabbra jutva egyre magányosabban kell haladniuk, amíg végül kettesben maradnak Istennel.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

*

„Siker és nagyság nem jár kéz a kézben. A siker önhittségre, a nagyság alázatra tanít. Nem okosságunk, hanem tévedéseink adják a felismerést, nem a méltó dicséret, hanem a méltatlan elmarasztalás kényszeríti ki, hogy a felszín helyett a jelenségek lényegét keressük.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

Alkonyi László útvesztőkkel teli dűlő-klasszifikációs törekvéseit nagyon sokra tartom/tartjuk. De talán nem esnék túlzásba akkor sem, ha hazánk talán legnagyobb hatású szakírójaként is őt nevezném meg (legyen szó bortagadóból lett rajongóról, borrajongóból lett szakíróról, szakíróból lett borászról…úton-útfélen őt okolják a borszerelemért). Új borirányzatok, komolyabb hegyaljai mini pincék megismertetése okán bizonyára nevezhetjük hatását megkerülhetetlennek. Ahogy a bormustra kapcsán, már szóba került, egy-egy komoly szakíró (szükségtelen neveket mondani) nem csak úgy hozzátesz(eget) hazája borkultúrájához, nem csak úgy írogat róla (vagy meghallja valaki, vagy nem), hanem építi, formálja azt, s kőkemény hatása tud lenni a véleményformálásra. De miért is jön ez elő Alkonyi László kapcsán? - Sokunk számára több, mint kedves borvidékünk, Tokaj mindennapjaiban történelmében úgy fest, izgalmas esemény közeleg. Tipp, ha még akad szabad falfelület odahaza: május 31-én mutatja be Alkonyi László Tokaj-Hegyalja új, még teljesebb dűlőtérképét, 23 borász dűlős boraival. (Már amennyire egy dűlőtérkép teljes lehet egy magyar borvidék minden szereplője számára.)