Szezonja van: tegnap elindult a bozsolé őrület 2020-ban is. Élénk bíbor szín. Illatban nem túl tolakodó vagy populáris, de tiszta friss, pirosas gyümölcsök, ribizli, meggy, cseresznye és ezekből készült süti, rajta egy kis porcukorral, de fontos megjegyeznem, hogy ezt nem közhelyesen vagy túlkapásokkal teszi.  Ízben leginkább friss, élénk savak, fanyar piros gyümölcsök. Fiatalos, testében karcsú, filigrán és rövid jelenség. Primer ízek, primőr hangulat, amit bárki azonnal ért. (Aki azonban testet, hosszúságot, maradandó tartalmat vagy szerkezetet vár, annak bizony máshol érdemes keresgélni.)

Tiszta, kifejező pezsgős jelleg orrban. Virágok, fiatalos, friss, üde jelleg, diszkrét briós, de az autolitikus jegyek abszolút a felszín alatt maradnak. Nekem tetszik ez a modern hangszín. Határozott, de elegáns buborákok szurkálnak, miközben krémes, konzisztens és integrált minden: a cukor, a szénsav, a test, a savak és az üde, friss gyümölcsök pedig egyenesen játékosak. Barack, citrusok, roppanós alma. Szuperelegáns, kerek, jó ivású MT pezsgő, ahogy mindig. 

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Mély szilva, bőr, kis animalitás, tejszínes, cappucinos elegancia mutatkozik orrban. Elegáns merlot-s jegyek és emelkedett, komoly vörösborosság hatják át a bort szellőzés után. Ízben vastag, telt, krémesen testes, fekete és tömör, szépen feltapadó tanninokkal, fiatal bor még. Szép étcsokoládés, kávés lecsengés, mélység. Egy bordói, mely nagyon megéri az árát most is (mert bizony létezik ilyen is).

Jópár poszttal korábban két Barolo annyira megihletett, hogy úgy döntöttem, kicsit igyekszem a jövőben feldobni az olvashatatlanul száraz, mai blogdivatokra (10 éve) teljesen fittyet hányó és túlon-túl szakmai posztjaimat némi hozzáadott értékkel. Hasznos infok, funfactek, amik az adott (elsősorban nem tokaji) kóstolásokhoz kapcsolódnak egyre gyakoribbak lesznek itt. A Barolo sztoriját, jelenét, múltját már körül jártuk 10+1 pontban. A mai cikk arról fog szólni, hogy ha ne adj isten már unjuk a méregdrága Barolokat (és Barbarescokat), netán tanninmérgezést kaptunk, vagy nem bírunk várni, míg a Nebbiolo savai fogyaszthatóvá szelidülnek a palackban, akkor mit válasszunk, ha Piemontban van dolgunk. Milyen lehet egy Nebbioloból készült pezsgő? Miben más a Barbera és a Freisa? Mindehhez pedig a mesés 2015-ös év adja a hátteret, a méltán nagysikerű Vajra borászat kiválóságain keresztül. Irány Langhe!

Márkus Gyuri barátom egyik kedvenc alap Champagne-a. 2016-os degorzsálású non-vintage. Nos igen, tud és hoz mindent, ami magaslatok terén elvárható ezért az árért. Fiatalos, friss illat, bevallom, én nagyon szeretem, ha nem a reserve bor érettsége dominál. Elegáns, kimért, péksütis, finoman autólízises vonások, de nagyon moderáltan és diszkréten, fiatalosan. Ízben sok, de apró buborék, felfrissíti a szánkat, élénk savak, szép szárítás, hosszú mogyorós, nugátos íz. Csiszolt, elegáns és feszes pezsgő, miközben gazdag, a műfajra oly jellemző krémes textúrája is tankönyvien megvan. Modern alap Champagne, nagyon profin tálalva.

Diszkrét, alig felismerhető vegetális, friss, üde sauvigonosság, kis egressel, licsivel, fehér húsú gyümölcsökkel, tisztán, fiatalosan, szépen. Ízben meglepően kerek, egyáltalán nem a savak dominálnak benne, sokkal inkább a kerek, érett grapefruit és fehér húsú gyümölcsök, amiket az illat is ígért. Finom húsossága, komplex szerkezete van, egyszerre szórakoztat és tanít a fajta által. Finom, roppanó fajtejegyekkel, mindvégig frissíti a szánkat. Igazi gasztrobor, amivel köszönthető majd a tavasz. Több, mint korrekt loire-i sauvignon az áráért!

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.

Grower, azaz recoltant manipulant champagne-i termelő tétele. Nugátos, toastos, péksütis, briósos, modern pezsgőillat. Tiszta és elegáns, és nagyon tetszik, hogy a nagy házak brut pezsgőiben jellemző érett karakternek nyoma sincs. Ízben eléggé zabolátlan és szúrós, s a bubik bár kissé harsányak, mégis remekül integráltak. Feszes, kortárs, tisztább ízvilág jellemzi, mint a megszokott Champagne-ok esetében. Valahogy borszerűbb, őszintébb, természetesebb és komplettebb az egész élmény, miközben a műfajhoz illően komplex és mély is. Fiatalos megközelítés, a vgén remek, jóleső édesség, mely kerekíti a kortyot. Nagyszerűen érthető és fogyasztható, arányos tétel.