Két év távlatából visszatekintve simán ki merem jelenteni, hogy az elmúlt 30 év legproaktívabb és legbátrabb húzása a borvidéken alighanem a Nagy Tokaji Borárverés megszervezése volt. Persze ha létezik hazai bortípus, melyhez a borárverések világa jól közelíthető, az alighanem a tokaji. Én így gondolom. Pár hete egy elismert étterem sommelier-jével beszélgettünk a témáról, és úgy döntöttem, ideje kicsit a mélyére ásni, hogy a tények és számok mezején mit tud felmutatni egy árverés Tokajban. Burgundiában 150 éve árvereznek borokat hordós tételekben, világsikertől kísérve. A fekete öves borisszák körében bizonyára Burgundián túl Bordó, azon belül Sauternes, esetleg édesebb rieslingek jutnak először eszükbe, hisz ezeknél létezik becsülhető piaci érték, melyet mondjuk egy 30-50 éves palack hordoz, és ami aukciósházak számára is érdekes lehet ilymódon. A Tokaji Borlovagrend hat éven keresztül rendezte meg éves árverését. A legutóbbit 2018-ban, noha a kezdeti szándék hagyományteremtő volt. Azóta csendesebb üzemmódra váltottak, de nézzük meg kicsit közelebbről, hogy ez a hat esztendő milyen tanulságokkal és sikerekkel szolgált egy alternatív értékesítési csatorna mentén Tokaj számára. Le is vezetem, miért mondható el, hogy van ok hinni benne, hogy nagy történetek íródhatnak Tokajban az aukciók hangulata mellett.

Meg is kezdjük az aszú hónapját egy klasszik aszús pince, nagyszerű évjáratával. Mély, koncenctrált illat, az érlelés tercier jegyeivel, viszonylag kevés primer gyümölccsel. Ízben az 13-as aszúkra jellemzően elég diszkrét a sav. Vastag test, hosszú és mély aszú, mely - meg kell mondjam - kicsit atipikus a pince stílusához képest, de ez mit sem von le érdemeiből.

A Disznókő első írásos említésének állít emléket a márkanév. Illatában elsősorban a gomba érezhető vélhetően az évjárat lenyomataként is. Ízben mély, aszús, hosszú szamorodni, sok gyümölccsel. Fiatal még. Gyönyörű sav-cukor arány, csupa lendület és frissesség.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Sok szempontból különleges év volt 2019. - Idén 10 éves a Táncoló... Megejelent a harmadik Tokaj-könyv, jártam vele sokfelé Európában, és elindultak a TOKAJMAGIC-klubkóstolóim is. Önálló útak. Akik régóta olvassák ezeket a hasábokat, és képben vannak a TokajGuide csillagos szabályaival is, azok tudják, milyen rendszer szerint zajlik a borok (és a tokaji birtokok) értékelése blogunkon. A Művelt Alkoholistától átvett 10 pontos rendszer mellett 1-3 csillagig jutalmazzuk a legkiemelkedőbb borokat, amik nemzetközi mérce szerint 90+/100 (8+/10) ponton mozognak. Így az év utolsó előtti napján összegyűjtöttem hát, mely borok hozták a legnagyobb csillagzáport a poharamba. Úgy tűnik, valóban különleges év áll mögöttem, és igazán sok nagyszerű borélménnyel gazdagodtam 2019-ben (ne lepjen meg senkit a tokaji túlsúly, én már csak ott kóstolok a legtöbbet, de azért van két külföldi száraz alibim is a listán). A Borkatalógus menüpont alatt minden bor jegyzete és pontszáma elérhető a megfelelő posztra mutató linkkel (klikk az évjáratra).

Vannak évjáratok, melyekről csak közhelyekben lehet beszélni. Például, hogy vannak bizonyos borok, melyeknek a kibontása önmagában is ünnep. Egy új korszak hajnala (mely lezárt egy nagyon sötét kort). - A 90-es évek minden idők talán legjelentősebb innovációs évtizede volt Tokajnak, s legfőképpen azért, mert 1999-ig még minden évjárat szinte kizárólag a botrotisz és a nemes rothadás tökéletesítéséről szólt. Az első nagy rácsodálkozás a rendszerváltás után 1993 volt, aztán egy évtizeddel 1989 után a tökéletes aszús évjárat is megadatott a kisebb vagy nagyobb, magyar vagy éppen külföldi tőkével elindított hegyaljai birtokoknak. Azt gondolom, 1999 bizonyította be végleg, hogy a tokaji aszú a világ legkiválóbb természetes édes bora.

Idén megszületett az édeseiről híres Disznókő komolyabbik száraz brandje, az első évjárattal, elegáns, ezüst címkével, furminttal és muskotállyal. Szépen érlelt, komplex, mély illat jön a hordóból. Krémes fát érezni a koncentrált ízben is aztán. Széles, hosszú, vastag, de arányos és profi bor. Kerekség, kellemes egyensúly. Igazán jól esik inni ezzel a kis maradékcukros jelleggel.

Egy jegyzet, mely a minap akadt a kezembe. Az év egyik legszebb boros élménye volt számomra, amikor augusztus végén Reims-be látogathattam, s a legendás Ruinart falai között Demeter Zoltán fellépése előtt Magyarország borait mutathattam be helyi termelőknek. Volt Bott Frigyes Super Granum, Pannonhalmi Prior, Györgykovács Olasz, Dobogó Furmintok, Heimann Kadarka, Szent Donát Magma Kékfrankos, Tóth Feri bácsi Kadarkája és Bikavérje, Böjt Gergő bikavér, St. Andrea Merengő, végül Disznókő Szamorodni és aszú. Nagyszerű érzés volt a nagyjából húsz champagne-i termelőnek mesélni a bikavérről vagy épp a tokaji nemes rothadás specifikus hátteréről. Profi hallgatóság előtt izgalmas magyar történetek, nagyon remélem, hogy volt köztük olyan, mely mélyen megmaradt bennük. Az egyértelmű volt, hogy Tokaj kötötte le őket a leginkább.

Javában zajlik a 2019-es TokajKalauz bemutató turnéja, melynek utolsó kelet-magyarországi állomásához múlt vasárnap érkeztem. Három éve is volt egy remek premier a Tokajhegyalja Piac keretén belül, a Sárga Borház emeletén, melyet mindenképp szerettem volna idén is megismételni, ha már a friss Guide újonnan megcsillagozott birtoka egyébként is a *Disznókő Szőlőbirtok lett. Ez az idei most annyira szépen sikerült, hogy terveim szerint két év múlva egyetlen egy borvidéki premier lesz, ugyanitt. Mészáros László és csapatának nyitottsága révén nem is akármilyen sorral lett megtámogatva az idei bemutató (amiért ezúton is óriási köszönet). Három száraz bor és egy szamorodni után igen komoly aszúsorban lehetett része a 30-40 szerencsés résztvevőnek (mindenkinek nagyon köszönöm, aki eljött):

Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).