A fajtához képest meglepően sötét szín. Illatában megkapóan sokrétű: sötét húsú gyümölcsök, főként szilva, szeder, ribizli, koktélcseresznye, likőrös gyógynövényesség, földesség: mélyebb, sűrűbb és sötétebb, mint, amit a fajtától várnánk. Ízben aztán eleinte filigrán, friss, fiatalos savasság, puha tannin, földes, avaros jegyek, húsos, érett pirosas és feketés erdei gyümölcsök játékával okoz örömet. Széles, de nem túl testes vagy erőteljes íz pendíti meg benne a burgundi fajta érzékenyebb, líraibb húrjait. Sokrétű, komplex és a balatoni vörösökön túlmutató dimenziók jellemzik, melyben (érzésem szerint) a fajta vagy a terroir helyett a borászat tudatos stílusa játssza a főszerepet. Izgalmas stílusgyakorlat.

Sárgás, szalmás szín. Tiszta, citrusos illat. Feszes, vibráló és nagyon citrusos ízében is. Szép hossz, kiváló szerkezet, sok érett gyümölcs. Tetszik minden egyszerű szépségével együtt is. A Villa Tolnay zöldveltelinije mindig etalon itthon és mindig érezni boraikon a nemzetközi látásmódot is.

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Izgalmas borászati tevékenység folyik hosszú évek óta Tolnay Klári hajdani villájában. Már annyit fényeztem a Villa Tolnay borokat, hogy úgy döntöttem, ma nem fogom. Vagy csak egy kicsit. Évek óta a Balaton északi partjának legmegbízhatóbb pincéjéről van szó. Technológiailag makulátlan, fajtajelleges, modern, egyensúlyos borok, fölösleges, öncélú sallangok nélkül. Amióta Nagy ’Sabar’ László, borász ragadta magához nagyobbrészt a kormányt Philip Oser pincéjénél, azóta igazán stabil a pince működése. Pár éve újra jobban jelen vannak a piacon is. A régebbi, megtorpant tételek mellett pedig a frissebb boraik is rendre szuperül működnek a poharakban. A reduktív Tavasz bonyolítások nélkül teszi ezt, a szürke címkés hordós borok pedig erőlködések nélkül. Rajnaiban, olaszban nem egy pannon etalon született már a pincénél. Remek állapotú érett boraikkal is könnyen összefuthatunk (ráadásul 3500 Ft-nál nagyobb összegeket nem is kell leszurkolni értük; legalábbis eddig, remélhetőleg ez nem is változik a 13-as újdonságokkal sem).

Pár hónappal ezelőtt a badacsonyi Villa Tolnaytól kóstolhattam meg mindent, ami ma a pincénél elérhető. Izgalmas sor volt, sok érett borral, melyek a badacsonyi fehérek érlelhetősége kapcsán igen sok kérdést vetnek föl. Összességében máig azt gondolom, hogy a Philip Oser vezette borászat az egyik legmegbízhatóbb pont a Balaton körül. Modern, nemzetközi szinten is szerethető borok, melyet egyértelműen világlátott emberek elvárásai szerint készítenek a pincénél. Íme a tanulságos rövid benyomások:

Visszafogott illat, kis zöldalmával, déli gyümölcsökkel. Ízre elég élénk savak, roppanó, citrusos, fajtajelleges bodzával, herbális jegyekkel, végén sós ízekkel. Szép.

Késői szüretes illat, tiszta trópusi gyümölcsökkel. Ízre félszáraz jelleg, sok húsos gyümölcs. Alkoholból is kissé túlzásokat érzek. Lusta és nincs egyensúlyban a bor.

Idén is megrendezésre került a nagyszabású Badacsony New Yorkban rendezvény, mely impozáns helyszínen vonultatja föl a festői szépségű borvidék közel összes jegyzett pincéjét. Ez a látványos összefogás idehaza üdvös és a maga nemében valóban példátlan, de a szemem azonban továbbra is csak félig nevet, hisz a kép nem tud egységes lenni, gyakorlatilag ahány stand, annyi féle színvonal. - Ha valaki kicsit is naprakész, könnyen kiszámítható, hogy melyik egy-két asztalnál fog jó, melyiknél közepes (ez a döntő hányad), sőt melyiknél hibás (!) borokat kóstolni (bizony utóbbiból idén sem volt hiány, pedig próbáltam biztosra menni). A sok résztvevő által elhozott túl sok tétel pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy az egyszeri ember véletlenszerűen megtalálja a fonalat. A Szürkebarát 30 árnyalata kezdeményezés is pozitív alapvetően, de éppen ez a fajta mutatja meg szerintem a legkevésbé kifejezően egy bazaltos, vulkáni termőhely markáns arcéleit, adottságait.

A kötetlenebb hangulatú nyitott kóstolók évek óta rendszeresen látogathatók a Terroir Clubban. Ilyenkor az épp aktuális újdonságok közül néhány tétel kóstolható meg együtt, jelképes összeg fejében. A napokban ezek az érdekességek kerültek bemutatásra a Csillaghegyi úton:

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.