Megjelent az eddigi legátfogóbb könyv a tokaji régióról
Április 9-én debütált a kétnyelvű TokajKalauz, mely immár negyedik kiadásával mutatja be a történelmi borvidék csodáit a legizgalmasabb pincéktől, a helyi gasztronómián, rendezvényeken és legszebb kirándulóhelyeken át a legjobb szálláshelyekig. A friss kötetben három újabb borászat kapott csillagos értékelést, és a sok látnivaló mellett immár több mint 150 meghatározó, kortárs pincészetet ismerhetnek meg belőle az olvasók.
Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!
Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:
Ezt az alacsony lányok szokták mondani frappánsan, de 2016-ról is valami hasonló jut eszembe nekem is. Az az érzésem, hogy még mindig nem vette észre a borkedvelő közönség, mekkora kincs ez az évjárat Hegyalján. Jellemzően két arca pillant vissza ránk a borokban is: szárazban szerényebb, savasabb, ám édesben - különösen abból a kevés aszúszemből, amiből aszút lehetett facsarni - csodák kerültek palackba. Ezek a borok olyan klasszis évjáratokat idéznek meg, mint 2008, 2002 vagy akár 1999.
Röviddel ezelőtt számoltam be róla, hogy régóta érlelgetett palackjaim esetében a dilemmákat egy frissen beszerzett coravineszköz oszlatja el hamarosan. Némi gyakorlás, tesztüzem és tutorial videók bújása után immár pro coravin userekként bele is vágtunk Dórimmal, hogy végre lepleket rángassunk le érett palackokról a nappaliban. A krónika első körében öt nagynevű száraz tétel került a poharakba vakon. A *Királyudvar legendás 2000-es dűlős furmint prototípusát bizonyára nem kell külön bemutatni. A *Bott pincével és **Demeter Zoltánnal amiatt is bajban voltam, mert a 2011-es, 2012-es tételek közt már üvegdugóba ütközne a coravin tűje, így maradt ez a pár parafás bor a kalapban. Lássuk hát az első tapasztalatokat.
Természetesen a hegyaljai Bott Pincéről van szó (megint). Akikről pár hónapja kiderült, hogy átköltöztették pincéjüket Tokajból (a Szerelmi Pincesorról) Bodrogkeresztúr hajdani kerámiagyárába, ahol innentől egyébként a birtokközpont is lesz (számos egyéb terv mellett). Sokszor leírtam már, hogy rajtuk kívül egy olyan borászt ismerek, akinek a TokajDry borai valóban eltarthatóak, ezért mindig óriási öröm, amikor érettebb boraik a pohárba kerülnek. Ezalkalommal is furmintfan kollégát kell köszönettel illetnem, aki igaz bloggertesóként (a covidban) velem osztotta meg a kibontott, becses palackokat. A főként épp szárazban nagy sikerű 2015-ös évjárat dűlős sora következik tehát Bodó Judittól és Józsitól:
Borongós őszi napra virradt az idei Mindszenthavi Mulatságon. Volt hát egy kis időm az esemény kezdete előtt visszapörgetni a régi posztjaim: és bizony éppen 9 éve jártam ezen a kis családias eseményen először Bodrogkeresztúrban (az lehetett a második Mindszenthavi 2011-ben). Az Anna Vendégház Iskola utcai udvarán egy örökfiatal, rendkívül beszédes lány lecsóhoz aprította a paradicsomot, paprikát, ölében kisebbik fia, Vilike, de egyik kezével így is időt tudott szakítani a poharamra, hogy mindig töltsön bele valamit, közben persze szüntelenül mesélve, olyan átáléssel, lelkesedéssl és türelemmel, amilyennel csak kevés megszállott ember képes. Huszonhat éves voltam akkor, egy borboltban dolgoztam Budán. Még nem volt saját autóm, így édesapámmal látogattuk meg Bodó Juditot. Így találkoztam vele először.
Szamorodnikat kóstoltunk vakon. A cél az volt, hogy szárazban és édesben is elmerüljünk kicsit, hol is tart a borvidék, s közben válaszokat keressünk a múltban és a jelenben. Sikerült egy elég szép borvidéki merítést összehozni, levonva a tanulságokat ebben a felettébb fontos borkategóriában.
*Bott Pince a világ egyik meghatározó boros platformján
Lassan több írásom lesz a héten Jancis Robinson MW oldalán, mint itt a saját blogomon. Ma a TokajKalauzban egy csillaggal jutalmazott *Bott Pincéről van szó angol nyelven: ahogy ők megélik a mindennapokban a fenntarthatóság kérdéseit (egyébként szeptember 26-án tokkal-vonóval beköltöznek a hajdani Bodrogkeresztúri Kerámiagyár felújított épületeibe, a Mindszenthavi Mulatságon érdemes útbajeteni őket).
Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?
I/IV: Már itt bujkál a kertek alatt február hava. Ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet más a témánk, mint Tokaj száraz oldala. Azon belül is a Tokaji-hegy száraz oldalával fogjuk megnyitni az idei TokajMagic eseménysorozatot. A löszös termőhely, az évjáratok és a furmint potenciáljáról a **Bott Pince Teleki-dűlős borsora fog mesélni majd nekünk, de ahogy mindig, most is csatlakozik hozzánk személyesen Bodó Judit, aki még nagyobb mesélő, és aki rengeteget segített ennek a különleges száraz borsornak az összeállításában is. Volt már korábban több dűlős összeállítás is tőlük, de a Telekit ilyen mélységig még soha nem jártam be én sem (alighanem a borok készítői sem):
Ezen a felületen továbbra is támogatható mindennapi missziónk Tokajért: a TokajMagic események, az AszúGlass és hasonló erőfeszítések, a bárki számára bárhol hozzáférhető TancoloMedve borblog és adatbázis, illetve a 2023-ban már 3 nyelven megjelenő, nemzetközileg is díjazott, szabad és független TokajGuide, mely magas színvonalon, objektív mércék szerint mutatja be Hegyalja minőségeit ithon és külföldön egyaránt. Három csomag közül választhat, aki segítené a munkát: szamorodni, aszú és eszencia, melyek mindegyikéhez járnak bónusz ajándékok, de akár éves kóstolóbérlet is! A legkisebb támogatást is hálás szívvel köszönöm!
Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:
Szélsebes vágtával robogott el ez az év. A blogra jutott talán most a legkevesebb idő. De éppen ősszel volt 15 éve, hogy A Bor a munkám is lett (2008). Azt sejtettem, hogy tartalmas esztendő lesz 2023 (tele váratlan történésekkel), de idén úgy tűnik tényleg összeálltak a csillagok. És hogy mely tokaji borok voltak idén a legszebbek...?
A karácsonyi ünnepi időszak részeként december 27-én, Szent János napján a borszentelési szokásokat felelevenítve Ferenc pápa audiencia keretein belül apostoli áldását adta a Tokajira és általában a magyar borra.
