Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:

Ha Villányról esik szó, a legritkább, hogy fehérborok jutnak eszünkbe. A 90-es évektől következetesen a kék szőlőre, a tanninos, hordó vörösekre helyeződött a hangsúly, ami alighanem a felmelegedéssel sem fog változni. Bár hozzá kell, hogy tegyük rögtön, hogy világviszonylatban úgy tűnik, hogy a vörösborok kora igencsak leáldozóban van. Világtrend a könnyd buborékos és fehérek, rozék erősödése. A minap Érsek Tamás cimborámnak köszönhetően pedig kaphattam némi betekintést Bock Valér egyre szignifikánsabb szerepvállalásába a közismert Bock Pincénél. Múlt héten egyboros posztjaink közt amfórás rozéjukról írtam. Most jöjjön két meglepő fehér:

Méltóságteljes, lefelé keskenyedő palack, vinolokkal lezárva. Mélyebb pirosas lazacszín. Közepesen intenzív illatában finom, friss piros bogyós gyümölcsök: ribizli, eper és málna, de nem közhelyesen. Vidám és tiszta aromák, rebarbarás fűszerekkel és görögdinnyével. Íze rímel illatára, sok friss piros ribizlivel, simasággal, szép testtel, enyhe tüzességgel (13.5 v/v % odateszi magát végig). Kiadós, a szokányos rozékhoz mérten haraphatóbb, szélesebb stílus, elég enyhe, "besimuló" savakkal. Kellően hosszú, húsos, telt korty. Hűtsük be jól bontás előtt! Nem feltétlen a fröccsözős rozé, nagyobb annál: inkább olyasmi, amivel egy éjszakába nyúló grillezést el lehet kísérni.

A barrique cuvée jogutódja ráncfelvarrva, érezhetően újrahangolva. Rubin szél, fekete maggal. Sötét húsú gyümölcsök, szép elegáns és komplex illat. Csodás tartalom a kortyban is, egyensúlyos, összetett, tele érett sötét húsú gyümölcsökkel. Hosszú, ígéretes, magas tanninú bor, igényes hordóhasználattal, de még nagyon fiatal stádiumban. (6)

Erős fűszeresség, kis animalitással, rösztaromákkal. Közepes test, sok fűszer, bakelites jelleg, sötét húsú gyümölcsök, toastosság. Fekete ribizli és szeder keretezi ízét. Szép munka Villányból, ahol ebben a fajtában mostanság valamiért ritkábban gyönyörködhetünk. (6)

Meglepően érett már színében is. Illatában is öregedés jelei és animalitás. Szárító, tapadó és érett korty, bordóias fűszer van bőséggel, de a levegőn egyre csak öregebb benyomást kelt...kár érte.

Sötét rubinszín. Orrban markánsan animális, bőrös, likőrös, szilvás jellege van. Étcsokis, sima korty, szárító íz, húsos, finom, harapható tartalom, kiegyensúlyozott és kész állapotú nagy villányi bor a hűvös estékre.

Korjelleg, fűszerek, kis animalitás, ami a levegőn (sajnos) erősödik. Ízben is kifejezett animális jegyek, hordós, fűszeres, étcsokis bordóiság. Ideje lassan kibontani az eltett palackokat, fogyasztásra kész bor. Érzésem szerint 2016 ott lenn délen elég hullámzó eredményeket adott.

Szilva, meggy és egy kis likőrösség illatban. Dús, húsos, kellően széles és kerek kékfrankos. Szép délies megfogalmazása a fajtának, bár kissé rövid a vége. 

Egy nagy múltú villányi pince egyik nagy múltú csúcsbora. Cappucinos, tejszínes (almasavbontásos), bútoros, negros, cédrusos illatok. Ízben kissé túl van a csúcson, a palackos érettség uralja a bort. Sok tannin, mely feltapad és szárít. Gyümölcs már nincs, jellemző túlkoros magyar vörös, antik bútoros jegyekkel. Ideje szépen kibontani.