Íme egy modern, fiatalos TokajSweet mára. Eléggé direkt (fajélesztős), körtés, barackos, late harvest stílus orrban. Ízben szép hosszú, nagyon tiszta szájban, tele friss gyümölcsökkel, kis gyöngyökkel a nyelven a fiatalos korty lefutása közben. Tetszik az évjárat könnyedsége 13 és 17 koncentrált borai mellett, valószínű így fiatalon igazán szépek az évjárat borai. Öröm bárhol, bármikor.

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Szilveszterre természetesen pezsgőajánlás jön. Ezt a hosszan palackban érlelt mádi tételt februrában is nagyon szerettem már a pezsgős TokajMagicen. Tiszta és fókuszált, erőteljes illatában vajas briós, érett alma. Markáns habzás, de integrált buborékok és krémesség jellemzik. Birses, érett, hosszú íz, mindez a Király-dűlő markáns terroirjegyeivel feldíszítve. 

Sok szempontból különleges év volt 2019. - Idén 10 éves a Táncoló... Megejelent a harmadik Tokaj-könyv, jártam vele sokfelé Európában, és elindultak a TOKAJMAGIC-klubkóstolóim is. Önálló útak. Akik régóta olvassák ezeket a hasábokat, és képben vannak a TokajGuide csillagos szabályaival is, azok tudják, milyen rendszer szerint zajlik a borok (és a tokaji birtokok) értékelése blogunkon. A Művelt Alkoholistától átvett 10 pontos rendszer mellett 1-3 csillagig jutalmazzuk a legkiemelkedőbb borokat, amik nemzetközi mérce szerint 90+/100 (8+/10) ponton mozognak. Így az év utolsó előtti napján összegyűjtöttem hát, mely borok hozták a legnagyobb csillagzáport a poharamba. Úgy tűnik, valóban különleges év áll mögöttem, és igazán sok nagyszerű borélménnyel gazdagodtam 2019-ben (ne lepjen meg senkit a tokaji túlsúly, én már csak ott kóstolok a legtöbbet, de azért van két külföldi száraz alibim is a listán). A Borkatalógus menüpont alatt minden bor jegyzete és pontszáma elérhető a megfelelő posztra mutató linkkel (klikk az évjáratra).

Izgalmas bemutatón vehettem részt múlt szombaton a Mádi Kör megtisztelő meghívásának eleget téve. Az eredetvédelmi egyesület borászai ezúttal a tavalyi évet mutatták be, immár palackos tételekkel. Ennek apropóján nálunk is 2018 mélyebb megismerése helyeződik a középpontba erre a hétre. Rövid emlékeztetőként az évjáratról csak annyit, hogy extrém korai, forró évjárattal van dolgunk, ami minden korábbinál gyorsabb érést (itt-ott kényszerérett állapotokat) jelentett a szőlőnek. Április-májusban eleve igen magas évi középhőmérsklettel indult a tenyészidőszak, ami komoly kezdeti löketet jelentett a fakadásban, s az így keletkezett 3 hetes előny egész évben végig meg is maradt. A szárazbornak való már augusztus folyamán leszüretelésre került, de a Royal  Tokaji Kabarból már ugyanebben a hónapban aszúszemeket szedett Mádon (!), sőt aztán mennyiségben rekord aszúszemterméssel zárták a szüretet, ami igen meglepő fejlemény (összeségében véve a borvidéken nem volt erős év aszúban 2018). Jellemző az évratra a magasabb alkohol, alacsonyabb sav, a melegebb tapintás és egyfajta sűrű teltség érzete. A kóstoló folyamán - bor bort követve - a szokásos módon adták egymásnak a szót a borászok. Aztán az utolsó előtti bornál, a Budaházynál történt hirtelen valami ásványosság és kövek témában....(ld. alul).

Pár hete egy interjúban azt kérdezték tőlem, hogyan tudnám megfogalmazni a tokaji életérzést. Elsőre meglepett a kérdés (valószínű, nincs olyan, hogy tokaji életérzés), aztán igazából szinte azonnal be is ugrott, hogy ha valami igazán egyedivé teszi az itt élő borászok gondolkodásmódját, akkor az talán a dűlő szinten egyedi értelmezése a borkészítésnek. A héten két olyan nagyposzt is lesz, mely adott, ígéretes tokaji termőhely értékeit mutatja majd be, persze borokon keresztül. Alkonyi László is kifejtette korábban, hogy egy dűlő akkor igazán érdekes és értékes, ha egyszerre többen művelik, többen próbálják meg borban megfogalmazni, ezáltal több oldalról, többdéle arcát lehet megismerni a terroirnak (ld. Betsek, Szent Tamás, Mézes Mály).

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Bálint Lacit bizonyára többen ismerik a boros szcénából, hisz sok éve itt mozog közöttünk: tanít és bírál borokat, ír is róluk (ráadásul printben), de elég gyorsan beszippantotta őt is Tokaj nagyszerűsége. Azóta Furmintokat visz az USA-ba, s kellően határozott véleménye van bármiről, ami bor. Azt talán kevesebben tudhatják, hogy egyébként van neki saját bora is, melyet egy neves mádi pincében nevelget a mindenkori borász (egykoron Homonna Attila, jelenleg Ujvári Vivien). A Suba-dűlőben található egy kisebb furmint területet, melyből a lehető legtermészetesebb, legegyszerűbb módon készít bort többnyire a saját és családja örömére. Amolyan #10yearschallenge felkiáltással elhozta most Budapestre a tíz első évjáratát, melyek egészen találó asszociációk mentén lettek elnevezve és amit furmintból el lehet készíteni, azt bizony be is mutatta teljes spektrumban:

Közeleg az évvége: egy sor jeles alkalom, ünnep, amikor együtt vagyunk, sokan, nagyokat sütünk-főzünk, didergő lelkünk is valami ölelő melegségre vágyik. A tokaji aszú erre is ideális társunk lehet...lenne, ha kicsit gyakrabban hazavinnénk magunkhoz. Mindenféle nagysága és klasszikus pátosza ellenére nem kell félnünk nagyságától! - Én például minden évvégén örökbe fogadok legalább egy palack aszút. A jó benne az, hogy nem baj az sem, ha nem fogy el, mert egy aszú sokáig eláll, még kibontva is (de szinte mindig elfogy). Meg lehet kóstolni sokféle étel mellé, túl a klasszikus libamáj meg kék sajt meg diós, gyümölcsös desszerteken, sőt önmagában is mindig élmény. Sokszor elmondtuk már: az aszú maga az ünnep, a természeti csoda a borok közt. Ha csak egyszer az évben, legalább ilyenkor legyen ott ez a csoda minden ünnepelő pohárban...