Fiatalos, citrusos buké, sárga gyümölcsök. Nagyon finom, átütően tiszta illat és íz. Napjaink egyik legszebb TokajDry bora. Lendületes, vibráló, fineszes, vitális tétel maradékcukra ellenére is (vagy épp pont a sav-cukor és a furmint-hárs összjáték miatt). Nagyon szép, élő gyümölcsök, példás egyensúly, ami a Kővágó-dűlő szűztermésének tudatában igazi kellemes meglepetés. Erről a kiváló dűlőről fogunk még hallani... Bárhol és bármikor működőképes bornak tartom!

Szép mézesség, körte és almapüré, kicsit direkt aszúillat. Vastag, hosszú, egyensúlyos, pedig mindene magas (2013-ra és Mádra nagyon jellemző módon). Lehetne több sav, de így is maga a gyönyör. Sok fiatalos gyümölcs, simaság, kerekség, és még érhet. A hedonisztikus aszúrajongók méltó bora.

Pár hete jártam látogatóban Mádon, a fiatal és tehetséges Ujvári Viviennél, méghozzá egy online interjú apropóján. Az angol nyelvű beszélgetés során a kultikus Király-dűlő bemutatása került fókuszba, de sok témát érintettünk, itt lehet belehallgatni és IGTV-n visszanézhető a @tokajmagic IG oldalon. A beszélgetés után megkóstoltunk pár aktuális és régebbi évjáratú Barta bort, melyhez eddig nem vagy régen volt szerencsém. Ezek már mind Vivien munkái, akinek kezei alatt a Barta borok valósággal szárnyalnak, egyedi stílussal, fiatalos, modern és nagyon tiszta jegyekkel. A Királyok mellett ma megismerkedünk a Kővágó (KVG) friss kiadásával és a készülő, új aszúévjárattal is! Többször leírtam már, most is bizonyítást nyert: a borászat a mádi színtér egyik legfontosabb műhelyévé vált Homonna Attila, majd Vivien szőlész-borász jelenlétével. De vajon elég lesz ez a 12 éves munka ahhoz, hogy megkapják a birtokcsillagot az áprilisban megjelenő TokajKalauzban? Hamarosan kiderül....

Barta szamorodnikra jellemzően visszafogott illat. Birs, körte és sok fiatalos, primer jegy. Barackos íz, remek sav 16-ból, nagy lendület, körtés zamat. Fiatalos és nagyon tiszta jegyek, ahogy a pincétől és az évjárattól is megszokhattuk már. 

Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Bizony komoly átrendeződést hozott 2020 rendezvények terén. Miközben a TokajGuide-ban is olvasható tavaszi eseménynaptárt a járvány teljesen felborította, ősszel újabb eltolódások voltak tapasztalhatók. A Bűbájos Hétvége Tarcalon május helyett augusztusban lett megrendezve, a Tokaji Tavasz a Borlovagrenddel október 24-re Tokaji Szüretté alakul át Tállyán, s a hagyományos Mádi Furmint Ünnep helyett idén Mádi Őszt szervezett a Mádi Kör eredetvédelmi egyesület, melyet a Royal Tokaji udvarában tartottak meg a tagsággal rendelkező borászatok részvételével. Noha az esemény szeptember első hétvégéjén volt, mivel még az igazi ősz csak most köszöntött be, úgy döntöttem, leporolom a jegyzeteimet és ma teszem közzé a Mádi Őszön gyűjtött borélményeim:

Szamorodnikat kóstoltunk vakon. A cél az volt, hogy szárazban és édesben is elmerüljünk kicsit, hol is tart a borvidék, s közben válaszokat keressünk a múltban és a jelenben. Sikerült egy elég szép borvidéki merítést összehozni, levonva a tanulságokat ebben a felettébb fontos borkategóriában.

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Akik figyelemmel követik a blogon túl a közösségi médiás felületeinket, azok bizonyára láthatták, mikor merre kalandozok épp a borvidéken. Júliusban, rekkenő hőségben kapaszkodtam fel a Király palástjának legtetejéig, oda ahova a csoportokat sem nagyon viszik fel, egész a legfelső támfal tetejére. Ott fönn állni önmagában is több, mint felemelő érzés (alant a teljes keleti medencéje Mádnak: Betsek, Kakasok, Veresek, Harcsa, de Terézia-dombig és persze a Tokaji-hegyig ellátni). - Lesz még itt is néhány gyöngyszem az említett shootból, de most természetesen a képeken túl inkább a boroké a főszerep. Volt nagy meglepődés 2004 körül, mikor kiderült, hogy egy friss befektető, bizonyos Barta Károly belefogott az Öreg-Királynak nevezett teraszos parcellák felújításába (melyek 1960 óta biztosan nem voltak művelve, sem vegyszerek nem érték talaját). Azt hiszem, ennél már csak akkor volt nagyobb meglepődés a mádiak körében, amikor kiderült, hogy a befektető nem tréfált: 50 év után, 2007-től bizony borokat is fognak készíteni az ikonikus terroirról.

Mádon aztán zajlik az élet mindig. - A borvidék központjává érett 2000-től, a dűlős terroirgondolkodás jelentős borműhelyeivel, 2009 körül egy grandiózus kooperációval (Szent Tamás, mádi palack stb), ami kicsit egész Mádra kihatva sok metamorfózison ment keresztül. A befektető pár hete ránk szabadította a MAD bubbles jelenséget, mely sokakban sokféle érzelmet váltott ki; azt ki lehet jelenteni, hogy osztatlan sikert nem aratott a piacon és erősen szembemegy a második mondatom értékeivel is (aligha lesz azonban mérhető hatása bármire is). Azt tudjuk, hogy a közösségi összefogás nem a kedvenc témája sajnos borászainknak, és én is gyorsan megtanultam az elmúlt 10 tokaji évem alatt, hogy a legfőbb gond a borvidéken az, hogy lassan bármilyen téma mentén képes két hegyaljai borász végtelen vitába bocsátkozni (építő párbeszéd helyett). Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a piaci pozícionálás terén koncepciózus játékszabályokkal mind a mai napig adós a borvidék (működő eredetvédelem, jól átgondolt termékleírás, dűlők értelmezése, árpolitika stb). Tíz borász így nyilván tízféleképp fog gondolkodni a szőlészkedésről, a borkészítésről, stratégiákról, kb mindenről. Pedig a Mádi Kör egyike a borvidék számos egyesületének, melynek furamód épp a szigorú eredetvédelem az egyik legfőbb programpontja, ezt a borvidéken belül is önállóan (településileg) értelmezi és szervezi, ami zajos visszhangokat generál. Rendszeres tematikus kóstolóinak legutóbbi szeánszán nagyon kíváncsi voltam, hogy a hosszú életűnek tartott mádi szárazak miképp érnek a palackban. A meglepetések nem maradtak el: