Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Régen volt vaktesztünk, száraz boros meg pláne! Mivel gőzerővel készül a TokajGuide ötödik kiadása, így leginkább a pincék mélyén és a helyszínen, esetleg rendezvényeken keresem a kincseket; de a saját készletemet is igyekszem rendszeresen szondázni, figyelve, hogyan fejlődnek az egyes palackok. Vajon a 2018-as meleg év szárazai valóban olyan gyorsan érnek, ahogy azt sokan hittük? A világfajta vagy a botrtitisz jelenléte áll-e jobban a száraz tokajinak? És mit mutatnak három év után a 2019-esek? Sok hasonlóan súlyos mindennapi dilemmánkra érkezik a válasz mai posztunkból:

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Elkezdjük a száraz novembert néhány száraz tokajival. A mai vakkóstolóban csavarzáras borok nyíltak, s mivel ebben a műfajban a coravin nem alkalmazható, így ezeket a palackokat most egy héten át szondázgattuk otthon (a pontokon érdemben nem alakítva). Bardon, 4H és egy Palkó bor kerültek a sorba, illetve érdekességként a Grand Tokajban elkészített, 2020-as Polgármesterek Bora is. Katt a Továbbra!

Zsúfolt hónapok után még zsúfoltabb pince. - Június óta nem volt ugyanis vaktesztünk, így bizony jövet-menet megsokasodtak a raktárban a kóstolásra váró palackok (illetve a coravines módszernek hála van miből meríteni a régebbi tételek közt is). A 11. részben lesz kevéssé ismert és népszerűbb pince is, löszről és vulkánról, délről és északról egyaránt: többek közt 4H, Bardon, Péter Pince, korai Szóló és ***Demeter Zoltán mérkőzik meg. Most kizárólag konvencionális (dugóval zárt) száraz tételek következnek, de hamarosan érkezik egy alternatívabb száraz sor is, egy csavarzáras száraz sor és karácsonyig biztosan jönnek édesek is. A Továbbra kattintva rögvest kiderül, melyek a csillagos borai ennek a körnek:

A karantén-kóstolásaink friss epizódja igen szép meglepetésekkel szolgált. Az előző felvonásban tárgyalt Homonna Édes Hármas 2013 elvérzett, de most látni fogjuk, hogy még a helytelen tárolás közepette is van esélye egy palacknak a túlélésre, hovatovább a dugó alatt micsoda palackvariancia fordulhat elő (pláne mostoha körülmények közt). Abaújszántóról egy kevéssé közismert, fiatal pincének a kiváló borai is bemutatásra kerülnek, de pár régebbi évjáratból is kaptunk meglepetéseket. Ezúttal pedig csillagokban sem szűkölködtünk. Köszönjük a borászoknak a felajánlott palackokat a szokásos többnapos ismerkedéshez (konklúziók édesborok terén a poszt végén):

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?

Itt is van a furmint hónapja. Tizedszer (tíz éve...)! A kérdéseket és a válaszokat pedig lassan húsz éve vizsgáljuk. Miről is írnánk másról 2019-ben is, mint az aktuális/mindenkori furmintos feladványokról? A borsajtó az interjúk, a forrongások és a sokadik megfejtő, világmegváltó poszt helyett, mi onnan indítjuk a furmintszondánkat, hogy Tokaj (és benne a furmint) azért alapvetően a természetes édes bortípusokkal tört be a világ borpiacára, s mindmáig ebben a műfajban tud igazán egyéniség lenni. Tokaji aszú, tokaji szamorodni, tokaji eszencia, tokaji késői szüret (mit ad Isten: soha nem jelölték rajtuk a szőlőfajtát). Az édes tokaji csillogó drágakő, a száraz bor csipke, millió részlettel díszítve, de mindkettőt meg kell tanulnunk megfelelően hordani. Fölösleges talán egyiknek vagy másiknak a nagyobb jelentőségét bizonygatni, hisz láthatóan mindkettő utat tör(ne) magának. Egymásra épülnek. Elválaszthatatlanok lettek Hegyalján. Együtt kell őket gondozni.