Kifejező citrus és petrol árulja el a fajtát illatban. Ízben aztán kissé puha tapintású egy rajnaihoz képest, nehézkes. Savai enyhék, alárendeltek, pedig jól esne a rajnais lendület. Ehelyett indokolatlanul érlelt és ettől telt, sajnos csekély eleganciával.

Talán már soha nem fogom megérteni, miért ad egy borászat ilyen hosszú neveket egy bornak, de nyilván nem ez a lányeges. Hordós, krémes, vaníliás, mandulás, virágos illat.  Ízre is inkább a hordóról mesél, mellette golden alma, harapható korty, a végén a fajtát szépen megjelenítő finom kesernyével búcsúzva.

Eléggé direkt (fajélesztős?), tiszta, balatonias rizlingjegyek. Ízre ennek egyenes, preciíz, pontos folytatása: primer, friss, gyümölcsös, virgonc savú, kis CO2, kedves és vidám tétel, körtével, barackkal, almával, és sok-sok nyárral a pohárban.

Citrusos, fajtajelleges, vakon is szépen felismerhető "nyugat-balatonias" jelleg. Izgi struktúra után jó hossz. Tartalmas, komplex olasz, finom savakkal, ásványos jegyekkel, a végén szép cukorral. Remekül fogyasztható, profin elkészített bor.

A meghívásos, kisebb hazai borversenyek közt az MTA Bora idén ünnepli a tizedik születésnapját. Szép hagyomány kezd megszilárdulni, ahogy a tudományos élet találkozik, összefonódik a borkultúrával. A hagyományokhoz híven idén tavasszal is bemutatták a jubileumi esemény díjazottjait a Széchenyi téren. Két minőségi kategória, 7 bortípus, 14 borvidék, 48 pincészet és 142 bor mentén kereste a 9 fős zsűri a legjobbakat. A bíráló bizottság elnökei: Freund Tamás, akadémikus és Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke adták át idén is az okleveleket. Talán nem lep meg senkit, de kis kitérők mellett idén is elsősorban tokajiak mentén ismerkedtem a győztes mezőnnyel. De borversenyek ide vagy oda, nekem is megvan róluk a véleményem: nem díjak, plecsnik és érmek alapján döntöm el, hogy melyik bor érdekel és melyik nem, mégis: itt évről-évre tényleg szuper borok nyernek, amiket öröm kóstolni. Minden díjazott masszívan 5 pont fölött mozgott most is:

Virágos, orrbamászóan narancshúsos, sárga húsú őszi, maracuja, sárgadinnyés illat (régi golyó rágós hangulat), vakon el is vitte a figyelmem a fajtáról. Egészen bukéboros. Elegáns korty, némi plusz édességgel (címke szerint száraz). A savak adják a betont a bor alá, de átengedik a terepet a kerek gyümölcsöknek, a finom zamatoknak. Nagyon szerethetőre és populárisra hangolt, de ezzel együtt is emlékezetes magyar riesling, hazai mezőnyben kivételes szépség. 6+

Szeretem a rajnait, és szeretem a villa tolnay rajnaijait is. Mindig mosolygósabbá teszik a napom. Ezt a bort nyáron, Veszprémben egy mámoros, eláztatott fesztiválon  már próbáltam (majdnem egy egész üveggel, meglepően rövid idő alatt...de abból értelemszerűen poszt nem született, csak egy szép, elázott nyári este). Elsőre elég fülledt, leveszöldséges, zelleres, karalábés buké (halványan trópusi gyümölcsökkel). Szebb is lehetne mondjuk. A korty szerencsére tiszta, rajnais savai mellé kellemes, dús maradákcukor ad tartalmat. Sok a gyümölcs, élénk citrusok, finom zamatú a korty. Tisztán hagyja a szájat is. Kellemes, gurulós darab.

Szimpatikusak a Csendes-dűlős arcok. Fiatalos hév. Tiszta gondolatiság. Kedves hangulat a címkéken is. Mindez a napsütötte Badacsonyörsről. Boraik közül pedig éppen ez a Kéknyelű győzőtt meg igazán, melyet egy közös fellépés alkalmával is megdícsértem nekik. - Erre a futó találkozást elmélyítendő, kezembe nyomtak egy palackot. Hát most érkezett el az ideje.
Tiszta, friss illat, amolyan "kéknyelűsen egyszólamú". Várnám már a lelkes badacsonyi pincéktől az igazán átütő Kéknyelűt (ahogy néha mintha hiába várnám ezt juhfarkban is vagy ezerjóban vagy olaszrizlingben vagy zétában meg a többi néha reménytelen-reménységünkben). Ez a fajta nekem a semmilyen fajták népes halmazát erősíti, de ez a bor legalább tényleg a jó értelemben cáfolja meg ezt a tábort. Mert egyébként szép: számomra fajtajelleges benne a széna, közben pedig citrusos is. Egy dolgot mindenképp le kell szögezni: Kéknyelűt én vakon eleve csak a savrajongóknak merném jószívvel ajánlani. Ízre itt is harsogóak a savak, de nem élesek, nem teszik savhagsúlyossá ezt a kéknyelűt (ami egyébként a fajtánál eléggé fájóan gyakori jelenség). Akad mellette test és tartalom egyaránt, pici krémesség, némi olajos (magos) felhang, diszkrét kesernyével megtoldva. Mindeközben örömet okoz a fogyasztása. A kitűnő savak miatt jólesik egy hétköznapi vacsorához is, egy citrusízű, üdítő teraszbulihoz is, de megkockáztatom, hogy csiszolt eleganciája akár egy ünnepet is simán megízesít bárhol, bármikor.

Intezívebb, határozottan virágos, szőlővirágos illat. Krémesebb, de nagyon savszegény bor ez most (2012...), ráadásul a korty végén domináns az alkohol melegsége is.

Vargáékkal kapcsolatban sokmindent leírtak, elmondtak már, de évek óta nem fér kétség ahhoz, hogy az Aranymetszés sorozatra egy szava nem lehet a hiperben bort vásároló közönségnek. Márpedig ott legalább akkora szükség van megbízható borokra. Krétás, lime-os, citrusos, barackos illata van. Lágyabb, simább, könnyed savú bor. Mandulás ízmaradék, pici palackérettség jellemzi. Nagyon korrekt vétel.