Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Erdőbénye még mindig az egyik legszínesebb közössége Hegyaljának. De végre egy olyan történet, aminek helyben is vannak előzményei! Gonda Péter családja mély gyökerekkel rendelkezik ugyanis Bényén. Mezőgazdasággal foglalkoznak nagy területen, s leginkább juhászatuk után lehet ismerős a család neve, hiszen néhány évig juhsajtokban, bárányhúsban is utaztak. Időközben a súlypontok optimalizálódtak, aminek a bárányok vesztesei lettek (bár ez nézőpont kérdése). Péter Miskolcon alapított családot, de megmaradt pár hektár szőlő és feleségével úgy döntöttek, ezt a vonalat ők viszik tovább a családban. Fél hektár a távolabbi Lapisban, másfél a bényei Lepényben és kettő a Danszálláson adja a tájkép hátterét. Az első forgalmi tételek megformálásában a közösségi infrastruktúra közreműködött, míg a saját víziók (részben natúr elvek mentén) a miskolci avasi pincében öltenek testet, ígéretes végeredményekkel. 

Kellemes aranyló szín. Direkt (és még nem igazán készre finomodott) illat, mézzel, propolisszel, mely érezhetően sokat változik még a levegőn. Magas cukor érződik ízben, vastag korty, enyhe muskotályos beütéssel, amitől a bor szövete lazább más aszúk közt mérve, de szép munka összességében, egy szép évből. (7)

Várhelyi Péter pincészetét egész biztosan sok olvasónk jól ismeri. Mi is rendszeresen írunk boraikról, de az idén 40 éves borászat sokat tett azért, hogy (egyrészt mindig szem előtt legyenek, másrészt) Tokajban a borra szomjazók számára mindig legyen színvonalas opció. A tokaji belvárosi borfelhozatal sajnos a mai napig hagy bőven kívánnivalót maga után, de Szapolyai János vadászkastélyának hajdani épülete a főtér mögött, a TV torony felé vezető ösvény lábánál ma is ugyanolyan töretlen vendégszeretettel vár mindenkit, mint 20-30 éve. Ami változott talán, hogy közben valamivel több macska lett, fel lett újítva a borozó, majd az árnyas terasz is, megújult a Hímesudvar brand arculata is, ám a lényeg mégis ugyanaz ma is: fix nyitvatartás mellett a világ bármely pontjáról érkező vendég megtalálja azt a bort, amit Hegyalján keres.

Folytatódjék a kincsvadászat Hegyalján! Keresztes Ákost nem kell bemutatni azoknak az olvasóknak, akik Tarcalon bejáratosak. Fontos közösségi motorja a helyi történéseknek. Családjával a borászat mellett vendéglátással is foglalkoznak. Fenn a keresztúri úton kedvelt vendégházat üzemeltetnek párjával, Orsival, de immár teljes gőzzel működik lenn a Fő utcán borbárjuk is, ahol a bor mellett kávézni, sörözni, meccset nézni, kvaterkázni is szeretettel várnak mindenkit. Ákost nem meglepő módon rendszeresen megtalálják az “pincétlen” ismerősök, hogy segítsen nekik a borászkodásban. Így pár éve Franciaországból Frederic Darrieux is gyakori vendég lett a borbárban. Hegyalján örökölt birtokot, s jelenleg alig egy hektáron gazdálkodik, onnn készíti borait. Nem csak a tarcali borbárban jöttek velem szembe borai és egy kedves brit olvasóm is rendre rágta a fülem, hogy kóstoljam meg a borait,. Zömében a két mádi Szilvás-dűlőt dícsérik egyébként a tételek. Most egy füst alatt mindkét pince borai a pohárba kerültek szép sorban:

A 19-es és pláne a 17-es is sokkal szebben tündökölt tavaly. De ez is meggyőző minőség, csak az extrém meleg (kevéssé aszús) év miatt teljesen más. Megnyerő arany színek. Rózsás, parfümös, fenyőtűs muskotálykarakter, kajszival, fellettébb behízelgő illatokkal. Fiatal és elegáns aszúbor, finom egzotikus sárga húsú gyümölcsök játékával. Kifejezetten tiszta íz teszi széppé és a végén nagyon hosszúvá. Most ugyan halvány a csillag, de azért az jár. (6+)

Egyértelmű utalásként mi aszúval kezdjük a februárt! S úgy tűnik, a Patricius nyerő szériája nem törik meg aszúik sorában a forró évvel sem. Csillogó aranyszínű aszú a pohárban. Illatában ellenállhatatlan érett barack és egy csipet kávé érezhető. Húsos, széles és hosszú kortylefutás. Magas cukor, de tiszta ízek, finom hordóval keretezve. Érett sárga húsú gyümölcsök, aszalt jegyek és méz teszi igazán szép aszúborrá egy nehéz, forró évből is; ám mégsem nehezül el a bor. (6+)

Javában keresgélem az újdonságokat Hegyalján a készülő friss TokajGuide-hoz. A tállyai színtéren pedig újabb és újabb izgalmas szereplők bukkannak fel a semmiből. Az egykori László Pince utódjának tekinthető kis tállyai birtok, mely három jóbarát közös munkája nyomán készíti borait. Szakmai vezetőjük az a Balogh Rita, aki a kötet egyik csillagos birtokánál is borászként dolgozik, a borvidék szülötte és magabiztos szakértelemmel irányítja a borok készítését is. Az első tételek egy része még a László Pincés érában készült, de a 2021-es tételek már teljesen önálló, független alkotások, tiszta ízekkel, friss, fiatalos és elegáns stílusban. Érdemes lesz odafigyelni az energikus csapatra.

Szép mély arany szín, rozsdás villanásokkal. Illatában finom érettség, tercier jegyek, eleinte gomba, aztán finom fűszerek, fenyőgyanta (illatos fajtákat idéző karakter). Feltűnik egy kis dió, kajszilekvár is és kandírozott sötét húsú gyümölcsök, pl. szilva. Ízében a hűvösebb év egyenes, finom, frissítő sava mossa le a mézességet, a botritisz, szilvalekvárosság adta gazdagságot. Szép érettség, tartalmas aszú, kesernyés diós, gombás utóízzel. Élénk lendületű savakkal búcsúzik. A régi és az új iskola határán szépen egyensúlyoz, és remekül tartja magát az első kóstolás óta (közel az egy csillaghoz.)

Fiatalos, tömör virágporos, löszös karakterű aszúillat, halvány fehércsokis ornamentikával. Ízében kifejező hordó, vanília, hosszú, édes íz, extrémnek tűnő cukorral, alárendelt savval. De így is óriási bor a tokaji löszről. (7)