Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:

Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Sok fűszer, bors, intenzív, újvilágias karakter, finom érleléssel. Izgalmas és egyedi aromatika. Markáns tannin, hosszú, telt, szárító és tapadó korty. Étcsokis íz, nagyon fiatal szerezet, vaníliás lecsengéssel. Itt még egy pár alkotónak be kell épülnie, nincs még egészen egyben, de ígéretes stílus. (6)

Erősen vegetális illatok dominálnak benne, nem vett le a lábamról. Majd ízben is meghatározóak a vegetális, fűszeres jegyek. Magas tannin, tapadós jelleg. Talán még fiatal, de mindenesetre előg kócos benyomást kelt. (5+)

Szép elegáns illatában briós, finom és tiszta fehér húsú gyümölcsök, izgalmas elegancia. Kényeztető krémesség a kortyban, apró gyöngyökkel, simasággal, szép egyensúllyal. Remek dosage, tökéletes pezsgő, bármilyen alkalomra. (6+)

Jóleső, friss illat, primer, virágos orrban. Furmint létére egyedien aromatikus, ribizlis, a löszös termőhely adta kedvességgel, finom érleléssel. Ásványok, csiszolt íz és a meleg év ellenére van kellő lendület és tartás is benne. Szép hordó, elegáns szövet, sok gyümölcs. (6) 

A barrique cuvée jogutódja ráncfelvarrva, érezhetően újrahangolva. Rubin szél, fekete maggal. Sötét húsú gyümölcsök, szép elegáns és komplex illat. Csodás tartalom a kortyban is, egyensúlyos, összetett, tele érett sötét húsú gyümölcsökkel. Hosszú, ígéretes, magas tanninú bor, igényes hordóhasználattal, de még nagyon fiatal stádiumban. (6)

Az egerszalóki St. Andrea pincészet meghatározó borászat nem csak országosan, de még a blog szempontjából is. A 2019-es Merengő premierjére készülve fejben jutott az eszembe a minap, hogy két korty bor között mintha még a blog neveként is felmerült volna 2009 táján a Merengő név mint opció. Talán nem baj, hogy nem ez lett (nem mintha a táncoló medve annyival jobb lenne…). Viccet félretéve a blogolási karrierem hajnalán 2006-2008 környékén a St. Andrea igazi underground sztár volt! Ki ne emlékezné abból az időszakból a 2006-os Áldásra, 2005-ös Merengőre, a legelső akutyafájátra vagy éppen a fura nevű dűlős pinot-kra (szám szerint 3 is volt egyes években)? Az alábbi sajtóeseményen kiderült, hogy a pince a jövőben teljesen elhagyja a fajtaborokat, ezzel áramvonlasítva és “egriestíve” a szortimentet. Két premier mellett Ipacs Gézával (újra?) a fedélzeten bemutatozott a pincészet új címkedizájna is.