Vincze Tomi – gyorsszemle (2o18)
2017-es minták egy sárospataki garázsból
Egy pillantra sem állunk le a FurmintFebruározással, és a Hegyalja körüli kincsvadászattal sem! Talán tényleg a legfontosabb feltétel egy borászatnál az, hogy mekkora az alázat a gyümölcs és a tisztaság oltárán. Kell persze a szakmai tudás, az erjedés misztériumainak ismerete, de van egy csomó megmagyarázhatatlan dolog, amire az embernek talán nincs és nem is lesz soha direkt ráhatása (fenológiai érettség, gyümölcs sav- és cukorösszetétele, évjáratok stb). A túl fiatal Vincze Tamás sárospataki gyerek, Debrecenben járta ki nem rég iskoláját és most minden figyelme önálló mikroborászatának és saját stílusának megformálására irányul. Persze nem ennyire véresen komolyan, ahogyan azt én most itt leírom. Ez a srác sokkal inkább amolyan ráérzős tehetség. Talán ismerik ezt a típust: aki nem görcsöl rá a szakirodalomra, nem pörög a technológiai részleteken, csak beérzi, hogy egyik vagy másik területe mire képes, egyik vagy másik alapanyag mire lehet jó, egyik vagy másik eljárás hogyan is működik, s persze tanul és tapasztal. S amivel kezdtem: a szép gyümölcsöt és a tisztaságot nem megkerülve dolgozik persze. Pár éve a művelt alkoholistán az az Octoupus méltatta őt elsőként, aki a magyar borok egyik legszigorúbb kritikusa. Hát nézzük, mit tudott Patakon 2017: