X

2014

Ripka Gergely

Hétszőlő - helyszíni szemle

Mikor a borokban megszólal a lösz

Makai Gergő vezetésével egészen új lendületet kapott a történelmi Hétszőlő Tokajban. Egy ilyen tradicionális nagybirtokot irányítani, ráadásul francia hatások alatt, legfeljebb elsőre tűnhet egyszerű feladatnak. Egy olyan dinamikusan változó borpiacon, mint amit napjainkban élünk, az ilyen hagyományosabb, egyéni hanggal rendelkező borászatoknál ugyanúgy nagy a kockázat: mennyire kell ragaszkodni az 30 éve taposott ösvényhez és mennyire kell az új irányzatokat felvállalni egy többszáz éves borvidéken? Közben a birtok továbbra is 3 ikonikus épületet gondoz, melyek közül a történelmi Rákóczi Pince épp az elmúlt hónapokban újult meg Tokaj látványosan szépülő főterén. Friss tételeket kóstoltunk meg együtt Gergővel, amiből szépen kirajzolódott, merre tart most a Hétszőlő. Náluk indítjuk a Furmint Februárt:

Tovább

Ripka Gergely

Amikor Tokaj bevörösödik

***Demeter Zoltán kísérletei két borvidékről

Régi história, hogy Tokaj csak a filoxéravész után lett fehérboros borvidék. Előtte bizony voltak ott kékszőlőfajták is, egyes források szerint nem is kevés, van aki odáig merészkedik a kijelentésekkel, hogy akár ugyanannyi kék is lehetett, mint fehér fajta…! Azt nem állítom, hogy ejj, de nagyon indokoltnak tartanám a vörösborok készítését egy olyan borvidéken, mely mára ennyire fehérben definiálta magát minden piacon, de nem baj, ha van némi játéktér. Nekem ilyen Tokajban a vörösbor. Demeter Zoltán pedig az a fajta kísérletező termelő, aki szereti kipróbálni magát több műfajban is: a szárnypróbálgatáson jócskán tulmutató pezsgős szenvedélyét már sokszor bemutattuk, a narancsborokat (több évből) nem különben, de voltak már neki egri cabernet franc-jai is, sőt immár a keresztúri Kakas-dűlőben szépen terem a hegyaljai franc mellett egy kevés purcsin is…

Tovább

Ripka Gergely

*Kikelet - régiségek Vol. II.

Váti vs. Lónyai

Elég gyorsan kiderült a maratoni kóstoló folyamán, hogy ez a sor kicsit a Lónyai és a Váti megmérettetése is egyben. A fekete övesebb rajongók talán tudják, hogy a három(-négy) klasszikus tarcali Kikelet-dűlő közül a Kassai mindig az egyszerűbb, a Lónyai a díszesebb/kedvesebb, a Váti hordozza a legtöbb ígéretet (és belekóstoltunk a múlt alkalommal a Farkasba is). Mai csillagzáporos posztunkból kiderül, hosszabb távon két nagy kedvencem/ünk, a Lónyai és a Váti borai közül melyiknek a boraiból mosolyog ránk szebben a tarcali lösz karakere…

Tovább

Ripka Gergely

*Disznókő - 10 éves léptékben

Rendhagyó, budapesti, újévi koccintással indul a blog 2025-ben

Mészáros László és csapata immár hagyományosan szervez januárban egy újévi koccintást a pesti belvárosban. Meg is adják ennek a módját: 10 és 20 éves aszúk kerülnek a poharakba (idén 2014 és 2004 mellé azonban két meglepetést is kaptak a szerencsés érdeklődők). Ebben az évben a Tasting Table adott otthont a remek kezdeményezésnek. Meg kell említenem, hogy abban a tekintetben mindenképp jár a taps a csillagos mezőzombori nagyborászatnak, hogy (egyrészt) ily módon igyekszik az aszúra terelni a figyelmet (ünnepek után is), ráadásul mindezt egy teljesen ingyenes (!) kóstolás keretében, a birtokigazgató szakmai jelenléte mellett. Dícséretes az is, hogy egyfelől visszatart régi évjáratokat egy ilyen nagy pincészet, másrészt ezeket közkinccsé is teszik szemléletformálási célzattal. Jöjjenek a borok!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC: 20/03 ft. AszúGlass

Évadzáró poszt

Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos Tokaj - gyorsszemle

Új kapitánnyal a fedélzeten

Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!

Tovább

Ripka Gergely

Dobogó Furmint: 2023-2003

20 tokaji évjárat portréja szárazban

Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…

Tovább

Ripka Gergely

Pelle Pincészet - helyszíni szemle

Új borász, töretlen minőség

A Pelle család elköteleződése, rajongása Mádért, az ottani termőhelyekért, sőt immár a pezsgőért mindig lenyűgöz. Egészen másik világból érkeztek, de nyakukba vették ezt a borvidéket, azon belül is talán a “legzártabban” működő települését, megvetették a lábukat ott és a borok minősége azóta is magukért beszél. Szarka Dénes pár éve távozott borász-posztról, őt a fiatal titán, Nagy Máté váltotta 2022-ben, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a csere egyáltalán nem vált a borminőség hátrányára. Sőt egyik tehetség után, egy másik viszi tovább a stafétát. Mindezt úgy, hogy Máténak az első napján gyakorlatilag új infó volt, hogy itt bizony a pezsgőkkel is komoly munka indult el a pincében. Lássuk, milyen stílusváltást hozott mindez!

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Kulcsárok (2024-2013)

A másnapi visszakóstolás tanulságaival

Komoly hagyománnyá vált, hogy az év Bodó Juditékkal indul. Az összes dűlőjüket körbekóstoltuk már oda és vissza. Egyetlen tétel hiányzott a dűlő-portfólióból, a pince hárslevelűje, a Kulcsár (Olaszliszka). Egy igazi kőtenger. Érdekesség, hogy a terület egyébként Pollák Tibor tulajdona, aki Juditékra bízta a gyümölcs szakszerű megtermelését, feldolgozását, borrá varázsolását. Tavaly megkerestem Juditot és Tibort is, hogy szedjük össze a még fellelhető évjáratokat, és így sikerült a minap egy közel teljes sort gurítani. Került bele egy izgalmas meglepetés is, és bár ezúttal nem volt alkalmam a borokat előkóstolni…talán nem is baj, mert amit másnap tapasztaltam a kiszellőzött palackok kapcsán, az bizony engem is meglepett. 

Tovább

Ripka Gergely

Dobogó Pince - helyszíni szemle

Folyamatos innováció mellett születő minőség

Domokos Attila a tokaji Dobogó kapitánya, vezetője az a fajta borász, aki nem elégszik meg a technológia mai adottságaival. A birtok csupán néhány hektáros, mégis állandóan fejleszt, saját ötletekkel igyekszik időt és energiát megtakarítani, hogy ezzel is hatékonyabbá tegye a mindennapi munkát (idehaza és külföldön egyaránt). Magam is most tudtam meg, hogy Attila a legextrémebb dolgokkal kísérletezik a borok készítése kapcsán: saját vívmánya lenne például egy olyan (épp formálódó) módszer, melynek köszönhetően a hordós bort nem kéne még a fejtéssel sem mozgatni, szintén egyedi fejlesztésű automata klíma-rendszerükkel a földfelszíni érlelőteret a kinti levegővel tudják hűteni (addig a pillanatig, amíg a külső hőmérséklet alacsonyabb, mint a benti, például éjszaka), de kísérletezik többek közt víz alatti és más alternatív közegű palackos érleléssel is. Évek óta nem jártam náluk sem, itt volt az ideje a pótlásnak:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Kulcsárok Pollákékkal

Feburár 19, 18:00 - Borkollégium

Hosszabb csend után, újra tokaji varázslat Budapesten! Az évet mostmár hagyományosan Bodó Juditékkal kezdjük, és ha már február, akkor hárs…, furmint helyett;) Hiszen biztos, hogy mindenki számtalan kiváló dűlős bort fog kóstolni Tokaj fő fajtájából a hónap folyamán, de mindig mondom, hogy Tokaj soha nem a fajtáról, hanem a termőhelyről szól! Ennek pedig most a Kulcsárban járunk utána közösen, csupa izgalmas évjárattal, visszanyúlva a dűlő kezdeteihez borok és (Föld)történelem tekintetében egyaránt.
Ebben most is Judit és Józsi lesz segítségünkre, és hogy kik is a címben említett Pollákék, hogy kerülnek ők a Kulcsárba? Ez is ki fog derülni a család jelenléte mellett február 19-én a Bokoliban! Jöjjön, akinek jönnie kell!

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nobilis - helyszíni szemle

Amikor pontozni is nehéz…

Nehéz borsor jön. Egyrészt mert a Tokaj Nobilis borok még mindig nagyon jók, másrészt mert ez a sor még mindig nagyon fiatal; így pedig a pontszerű értékeit például szinte lehetetlen meghatározni (még?). Valószínűleg ez a legkevésbé lényeges egyébként, pláne Bárdos Saroltának, aki családi pincéjének 2000-es alapításától elképesztő céltudatossággal és pontos víziók mentén építi birtokát, csiszolt, elegáns bio borainak stílusát. Látszik a közös kóstoláskor, hogy pont olyanok számára ezek a borok, amilyennek szánta őket a készítésükkor. Tavaly lezárultak Bodrogkeresztúr főutcáján az építési munkálatok, ami fontos révbe érkezés volt a Tokaj Nobilis történetében, így jut idő a finomhangolásra. Bár itt azért elég finomra van már hangolva sokminden.

Tovább