Tagadhatatlanul eszenciális: hecsedli, propolisz, viaszos és vegetálisan zöldfűszeres egyszerre. Sokat változik a pohárban. Végtelen, koncentrált íz: herbális, kapor, kamilla, sok cukor, de felejthetetlen élmény, krémesen hömpölygő, véget nem érő lecsengéssel. (Nyilván óriási, de a 2007-es sokkal szebb volt.)

Tavaly is és idén is úgy jött ki szerencsére, hogy a furmint februárt *Bott borokkal sikerült megünnepelni a Tokaj-klubbunkban. Tavaly Teleki és Csontos (lösz és riolit összehasonlítás régi évjáratokkal), idén pedig Milotta László, Szűcs Ferenc testvérünknek és Bodó Judit utánajárásának hála egy közel teljes sort sikerült dobni a pince immár kultikus Csontos-dűlőjéből. Biztosan van, akinek ez nem meglepő Bodóékat ismerve, de bizony van az úgy néha, hogy egy tokaji furmint képes évekig is kulturáltan viselkedni a palackban. A tovább gombra kattintva az is kiderül, mely évjáratok voltak a legszebbek a tizenegyből.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Anthony Hwang történelmet írt Hegyalján. Nem elég, hogy megvásárolt (megmentett) és felújított ehhez egy királyi birtoképületet Tarcalon, komoly dűlőkben vett területet, de maga mellé állította a borvidék két legjobb borászát: a birtokigazgató, résztulajdonos **Szepsy Istvánt és **Demeter Zoltánt. Együtt olyan borokat tettek le az asztalra, melyek valóban átformálták Tokajt. Elég csak a 2000-es Úrágya Furmintra gondolni, az első dűlős száraz furmintra, amiből szenzáció és legenda lett; aztán az 1999-es vagy a 2002-es Lapis aszúkra, amik Hegyaljától New Yorkig ugyancsak megmutatták, hogy történelmi másod osztályú területek is micsoda egyéniséggel tudnak rendelkezni még extrém beltartalom mellett is. Az első methode traditionelle tokaji pezsgő is itt készült a loire-i cremant know how nyomán. Biodinamikában ugyan másodikok a borvidéken (ld. Pendits), de amiben úgyszintén az elsők között voltak még, az a száraz bor és az aszú közötti tér kitöltése. S ha lehetek egész őszinte, mind a mai napig a maradék cukornak köszönhetően érzem a *Királyudvart igazán nagyhatású birtoknak.

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Közel egy évtized telt el, mióta legutóbb a Royal Tokajinál kóstoltam. A Jó Éjszakát, Mád hozta össze ezt a szerencsés véletlent. Kovács Zoltán birtokigazgató és egy ideális időben való érkezés tette ezt lehetővé, márpedig a Royal üzeme és pláne hagyományos érlelő pincéje az egyik leglátványosabb egész Hegyalján (ajánlott program, de tényleg). Ezen kívül amiatt is izgalmas végigkóstolni egy teljes szortimentet náluk, mert elég stabilan és tudatosan kiforrott termékportfólió alakult ki náluk mostanra, amin egyrészt szépen lemérhető, hogy mely tokaji bortípusok tudnak 30 év után működni a nemzetközi piacon, másrészt aszúban mindenféle kategória megismerhető: 5 és 6 puttonyos, dűlős aszú és eszencia egyaránt (most elég nagy a hírverés a 8-as eszenciájuk kapcsán ugyebár).

Izgalmasan fejlődő tállyai birtok, a tősgyökeresek közül. Nagyon jó látni az ilyesmit is a sok új befektető közt. Érettebb, kicsit klasszikusabb aszús jegyek színben és illatban is: hordóval, kávés tercier jelleggel, de tisztán és emelkedett formában. Ízben vastag, hosszú aszú, nagyon koncentráltan barackdzsemes ízekkel. Igen nagy beltartalom: 221-es cukorhoz, 11,3-as sav társul egy csodás egyensúly formájában. Óriási, végtelen élmény.

Stílusról persze sokat lehet/kell vitatkozni, az elmúlt évek kóstolásai alapján viszont egy dologban egyre biztosabb vagyok: a kortárs tokaji színtéren Bodóék készítik a legszebben érlelhető száraz tokaji borokat. Tán még Homonna Attila borait tenném melléjük. Persze erről is lehet/kell vitatkozni megfelelő körökben, de száraz tokajiakkal kapcsolatban (és különösen árazásuk alapján) nekem a legnagyobb feladvány az érlelhetőség kérdésköre. A legnagyobbaknál is rendre csalódnom kell ezen a téren, a furmint eleve hajlamos (pláne, ha fenolosabb a kelleténél) elindulni egy viaszos, kesernyés, zavaró irányba, amiből gyorsan fogyatkoznak a gyümölcsök, miközben felerősödnek a tercier illatok és ízek, nem sok élvezhető ízjegyet hagyva a borban (melyet sok éve drága pénzért vettünk meg). Nos ez az, amiben a Bott Pince messze kiemelkedik a borvidéki átlagból.

Van egy városka a borvidék észak-nyugati peremén, mely valaha sokkal inkább kereskedő város volt, mint szőlőtermesztő település. Dűlői a felvidéki és lengyel kötődésekről, kapcsolatokról mesélnek ősi történeteket (Krakó, Kassaváros stb), olyannyira, hogy az észak felől hegyekkel kevésbé védett településen Kassi szélnek nevezték el az északi széljárást. Milyen szép hagyomány ez...annál is inkább, mivel Kassával nagyonis élő mindmáig testvérvárosi a kapcsolat. A 2016-os TokajGuide-ban még két pince: a Pinceköz és a Pendits voltak azok, melyeken keresztül egyébként igen szépen érezhető volt, hogy a szántói borokban bizony sokszor megjelenik egy hűvös, friss (zöld)almás karakter, egyedi terroirjegyekkel. Az új kiadásban utolsóként csúszott be egy kevéssé ismert, kis családi borászat, egy kedves házaspár, a Palkó Pince. A tavalyi Winelovers Top100-on kóstoltam egy dűlős hársukat, ami nagyon meggyőzött, most maratoni ismerkedésbe kezdtem egy hosszú és izgalmas borsoron keresztül náluk, Abaújszántón.