Az egyik közkedvelt áruházlánc akciós darabja. Nehéz eldönteni, hogy az alapanyag lehetett satnyább vagy a tárolási körülmények kezdték ki a bort, de a lényeg, hogy tud ennél az aszúnál Tokaj is, a Hétszőlő is sokkal jobbat. Illatra is elég tompa, sokkal több díszt várnék tőle még 11 év után is. Gombás, avaros, poros, de elsőre nem is tűnik hibátlannak. Azt gondolnám elsőre, hogy 2004-es, ott voltak ennyire avaros édes borok, 2005 ennél azért szebb aszúkat produkált. Ízre élénk savakba botlok (végre valami határozottság és pozitívum). A nagy kezdeti lendület aztán kár hogy kesernyébe torkollik. A cukor jelenléte egészen visszafogott (bár tudom, hogy a pince nem a hömpölygő édes borairól ismert, de azért ez mégiscsak egy aszú akar lenni, nem?). A korty vége kimondottan rövid és üres. Sherrys, oxidált hangvételű az egész, felejthető aszú, pedig élményt kéne nyújtania.

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Csalhatatlan példája annak, amikor Németh Attilának épp elsül a keze. Annak idején emlékszem, óriási siker volt ez a bor. És ezek a sikeres fehérborok ráadásul szépen érnek. - Chardonnay és hárslevelű. Illatban csodás tercier jegyek: barack, méz, kis kukorica (de nem agresszíven) és vanília. Ízben abszolút élő bor, nektárosság. Pici alkohol fűt, de a bor maga tartja magát szépen (biztos vagyok benne, hogy ebben a kevés maradékcukornak is fontos szerepe van). Utóízben grillázs. Nagyon tetszett…8 éves bor…

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Sose találjátok ki, hol jártam? Bizony a Tokaj Kereskedőház, a Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint a Hegyközség által megszervezett I. Tokaji Aszú-napon tettem látogatást nemrég. A kóstolónak a zsinagóga szolgált helyszínéül, s célja az volt, hogy hangsúlyosabb szerepet kapjon az aszútéma. Semmi hangzatos megfejtése vagy mélyenszántó, indokolatlan körítés nem kísérte (nem beszéltünk az új rendtartásról, nem került szóba a hamisítás kérdésköre sem). Egyszerűen az volt a halkabb, de egyértelmű suggalata a napnak, hogy kultúrát kell az aszú köré kiépíteni. - Hogy ne csupán a karácsony meg a kerek születésnapok itala legyen és semmiképp ne a konyhakredenc tetején barnuljon meg ez az egyébként egyedülálló borkülönlegesség. Ha mi nem építünk ki köré új fogyasztási szokásokat, nem adunk neki új, modern, korhoz illő szerepeket, akkor a világon senki nem fog helyettünk.

Ahogy tegnap utaltam rá, Újvári Vivien, a pince borásza volt olyan kegyes hozzám, hogy a korábbi napon végigkóstolt hat puttonyosaik maradékát nem titkolta el előlem. Fölajánlott egy igen exkluzív, alaposan dekantált sort kóstolásra, a tegnap bemutatott friss tételeik után. Mondtam volna nemet?