Tállya, Görbe-dűlő. Kenyér, fehér és sárga húsú gyümölcsök egyszerű illatai. Ízben őszibarackos, körtés, enyhén kompótos jegyek. Közepes cukor, viszonylag egy dimenziós, közérthető, könnyed édes bor, jó savval egy nagyon populáris megfogalmazásban, közepes hosszúsággal.

Licsis, déli gyümölcsös, barackos, eléggé fura és szokatlan furmintillat. Ízben is kusza szerkezettel találkoztam, fókusz nélkül. Barackos jegyek, fehér húsú őszibarackkal, a végén eléggé vizes, híg ízmaradékkal. Nem igazán győzött meg semmilyen téren. 

Folytatódnak kalandjaink a furmint fajta körül. Aranyló szín is jelzi, hogy fiatalnak nem mondható. Illatban egészen bizarr kompozíció: viasz, méz, botritisz, de mellette tormás szúrás, szépnek nem mondható sajnos. Ízben aztán durva savakkal folytatódik, szinte citrompótlós, bántó lecsengéssel...

Közismerten markáns palackvarianciát mutató furmint. Ezt alátámasztja, hogy 4-5 palackból biztosan kóstoltam az évek során, és komoly eltérések voltak köztük, jelen esetben sajnos rossz irányban, de úgy korrekt, ha fogyasztói oldalról szemlélem ezt a kérdést: ez a palack is landolhatott volna bárkinél. Szalmaszínű bor. Illatban egyébként izgalmas tercier aromákat érezni: kamilla, körömvirág és púder. Mély íz, érettebb arcvonások, de az évjárat remek savai is markánsan jelen vannak. Mutatóban némi citrus érezhető még gyümölcseiből, aztán kenyér és egy rusztikus oxidált jelleg jelenik meg a végén, amivl a báj igencsak megkopott, jelezvén, hogy legfőbb ideje kibontani...(vagy ha valakinek van még belőle és vaktesztre viszi, érdemes előzetesen coravinezni a palackot).

Múlt héten egy tokaji dűlős 2020-asról tettem említést, ez az egri dűlős, ugyanabból az évjáratból nem kevésbé adja fel a leckét. Mély szalmasárga színe is jelzi korosságát. Illatában csupa zavaró elem: kénhidrogán, húsleves és markáns érettség 3 év után. Ízben aztán több szépséget is mutat. Meglepően telt idomú, húsos bor, aztán kimondottan sós, hosszú és komplex ásványos jelleget mutat. Nagy kár az illatért...

Ha már Furmint Február, akkor jöjjenek egy nehéz év gyorsan érő furmintjának tanulságai. Szalmasárga szín. Eléggé koravén, oxidált, kénszegény illat, melyben az érettség dominál. Ízbn is üresedik, gyümölcsöt se nagyon találtam benne, és a kénnel is túlzott óvatosságot érzek benne. Nem győzött meg.

Pont egy éve írtam róla utoljára. Jó volt újrakóstolni tanítványokkal, majd otthon az AszúGlass-ból is. Halvány arany szín. Illatában tisztaság, közepes intenzitás, modern és pontos stílusjegyek. Sok friss barack, érett sárga húsú déli gyümölcsök, halványan akácmézzel és virágporral. Ízben példás egyensúly, a korty elején húsos, mézédes őszi barackosság. Aztán kesernyés barackmag, lendületes sav, aszalt gyümölcsök, kellő savérzet, hosszú és tiszta utóízzel érve véget. Nem hivalkodó vagy tobzódó szamorodni, mégis minden szépen és rendben a helyén van benne. Újabb szép villanés a remek évjáratból!

A héten apa lettem. A nulladik szülinap örömére Dórimmal hetekkel ezelőtt bekészítettünk egy palack 23-as bort, és úgy tűnik, hogy ez már így is lesz Lujzám minden egyes születésnapján. (A rám eléggé jellemző módon tervezem is, hogy ezekből a szülinapi klasszikus borokból megörökítek majd neki egy naplót, amolyan boros útravalót felnőtt éveire.) Ez a bozsolé pedig pont elég jellegzetes élénk bíbor színével, rubin közepével és kirobbanó, áradóan fiatalos piros csonthéjas gyümölcseivel orrban: meggy, cseresznye, ribizlis pite, friss epervelő. Laza, egyszerű, vékonyka és könnyed kis vörös. Ízben is csupa friss és fanyar piros gyümölcs, filigrán testalkat, közepes hossz, a végén húsos piros ribizlivel, áfonyával, vörös szilvával és sok-sok vidám, harapni való erdei gyümölccsel. Itatja magát, tele életörömmel. Isten éltessen drága kis Lujzám!

Ez érdekes, mert évek óta nagyon meggyőz mindig, de most egy kicsit egy dimenziósnak tűnt. Színe is, illata is koncentrációt mutat, de leginkább hordóvanília terén, gyümölcsből alig. Konyakos buké. Ízben nagy test, durva alkohol (15%), sok tannin és alapvetően kevés élvezet. Olyan vörösbor, amiből egy pohárka is bőven elég. 

Rég nem kóstoltam a felvidéki borász vöröseiből, 2009/10 környékiekért rajongtam! Élénk bíborszín. Intenzív illatában is egyértelműen fiatal vörösbor még. - Rengeteg friss erdei gyümölcs, fanyar meggy és más pirosas gyümölcsök. Ízben nem túl testes, minden cseppjében primer, virgonc és fejlődő vörösbor még. Fanyar savak végig, viszonylag könnyű, lineáris szerkezet; talán egy kicsit korán nyitottam rá. Tiszta, korrekt kiadás ebből a fajtából, érezhetően kevés beavatkozással elkészítve.