Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:

Egy téma, amiről már nem lehet újat mondani...

Esszéjelleggel annyit azért ehelyt el kell mondani/le kell írni (mindig), hogy akkor, amikor a lenti borok forgalomba kerültek, micsoda csillogó jövőkép lebegett előttünk. Talán még van, akinek rémlik. - Valósággal dagadt a mellünk: a világot is megváltjuk a furminttal, a dűlős tokaji borok 10-15 évig gond nélkül állják a sarat, ezeket a palackokat pedig oda lehet tenni burgundi fehérek vagy nagy német rieslingek mellé is stb...hogy csak a legmerészebb ambíciókat idézzem egy pillanatra. El lehet aztán mélázni azon, hogy 10-15 év után az eklektikus minőségű furmint-hype-nak mennyi értelme volt, a dűlőket sikerült-e a címkén tartalommal (netán klasszifikációs értékkel) megtötleni és hogy valóban érnek-e olyan szépen ezek a borok, mint egy Montrachet, Rheingau vagy bármely GG rajnai. Vannak persze ezek közt olyan kérdések, amik adottságok, amiken ergo nem nagyon lehet alakítani, de bizony lennének benne olyan kérdések, ami csak a mindenkori kortárs közösségen múlik, hogy elmozdul-e a holtpontról vagy elodázza a lehetőségeit, és továbbdobja a forró krumplit a következő generációnak (akik megjegyzem ugyanúgy megteszik majd a maguk bírálatát, ahogyan mi visszatekintünk a 30-as vagy éppen a 70-es évekre). És mindig mondom, hogy ez a bonyolult és túlfűtött időszak is, ami nekünk jutott egyetlen egy mondat lesz majd a történelemkönyvekben, d nagyon nem mindegy, hogy ez a mondat milyen kicsengésű lesz.

Tíz-húsz éve kicsit úgy ugrottunk fejest a nagy világmegváltásba a tokaji száraz borral, hogy nem lett végiggondolva komolyan ennek a stratégiája, és sajnos ez ma sincs másképp. Vannak erősségeink, ez vitán felül áll (fajták, termőhelyek, remek évjáratok, szuper borászok), de ezeket soha nem tudtuk Hegyalján olyan alakzatba formálni, ahol mindegyik eredményes és szinergikusan erősíti a többit; miközben hagytuk, hogy a gyenge/középszerű borok akadályok és különösebb kontroll nélkül aláássák a siker útjait és az azon dolgozókat. Ha csak ebbe belegondolok: mennyi, de mennyi magyar és nem magyar tehetség, szakember, befektető forgácsolódott el ebben a munkában az évtizedek alatt. Látható, hogy ez sajnos nem megy, Tokajban olyan nem lehet, hogy helye van a gagyinak és a prémiumnak is egyszerre. Amíg ez így marad, addig sosem fog változni érdemben semmi (a boltok polcain minőségben, a borvidék utcáin, árazásban, életszínvonalban, összképben semmilyen téren sem).

Maradt a maroknyi hiteles és egyéni víziók mentén feddhetetlenül dolgozó forradalmár termelő, akik valami csoda folytán még bírják, még csinálják, még így is talpon vannak és vásárra viszik a bőrüket, márkájukat, életművüket. Nagy tisztelet nekik, mert különösen az ő szemüvegükön át nézve tragikus a fenti okfejtés kiinduló gondolata: hogy a kétezres évek elejétől meddig jutottunk el mára... Alighanem ők sem erre számítottak. Ez a poszt most róluk és nekik szól:

***Demeter Zoltán Lapis 2008

Szép mélyülő aranyszín. Egy év alatt nagyon sokat hanyatlott sajnos. Kicsit átesett már a holtponton. Illaban erős oxidáltság jelent meg, barnuló gyümölcsökkel, alatta sok termőhelyi részlettel, mélységgel, komplexitással, marcipánnal, sóval és krémeséggel. Ízben feszesség, húsos, sós, hosszú, nagy test, dús és hosszú korty, de a végén ott van már az oxidáció. Azt nem mondom, hogy most lenne a csúcsformájában, nem tartogatnám már soká, de értékei még mindig vannak. De meg kell inni. Ez a palack most gyenge 6

***Szepsy István Szent Tamás 2008*

Barnás arany szín, de egylátalán nem szétesett árnyalat. Furmintosan neutrális aztán az aromatika. Illatban moderált, szofisztikált és simán egyben van, sok termőhelyi jelleggel, mélységgel, érettséggel is persze. Ízben széles, feszes, csiszolt, kis kesernye itt is van, magassággal, élénk savval, ami lendületet ad a korty végéig. Megvan még a fókusz szépen, de érzésem szerint lassan ez is közelít már a végéhez... Most legyen 6+

***Demeter Zoltán Szerelmi 2008**

Mesze a legintenzívebb illatban: méz, virágok, púder, löszösség, krémes, vajas, kényeztető tercier aromák. Csodaszép érett TokajDry tétel. - Ízben sima, széles, kedves, nagy testtel, hosszú lecsengéssel, krémes textúrával, kis cukorral, és még bőven élő struktúrával! Idén is ő ragyogja be a sort a legfényesebben. Nem kell magyarázni, világszínvonal! 7+

*Királyudvar Úrágya 2000*

Mély arany szín. Illatban botritisz, mélység, hordó, érettség, sárga húsú érett gyümölcsök, aszaltak, lekvárosak, karácsonyi fűszerekkel, szalonnás hordóval, ami már a korábbi években sem lopta be magát a szívembe (de ez az egyedüli negatívum benne). Nagy burgundiakat idéz érettsége. Érezni, hogy valami különleges van a poharunkban, ami sosem volt és sosem lesz már. Ízében telt, szinte buja, vastag, harapni lehet, sok hordóval, nagy testtel (alkohollal), mogyoróval, dióval, sóval, édességgel, de kikezdhetetlenül szép beltartalommal és tartással. Van eleje, közepe és van hosszú vége is ennek a bornak, amire ennyi év után csak nagyon kevés tétel képes! Tényleg igazi legenda ez a bor, élő legenda. 6+/7

Egy év múlva újra nekifutunk a maradékoknak...