Úgy döntöttem, ettől az évtől kezdve megpróbálok mindent kicsit szűkebbre szabni, kicsit kevesebb lére ereszteni. Talán mindenkinek jobb így. Így mostantól 12-esről 6-osra zsugorodik ez a képzeletbeli '(Very) Best Of' – karton (de az sem kizárt, hogy később még ezt is felezni fogom...). Két fehér, két vörös és két édes lenne nyilván a helyes egyensúly (két csillag alatt nem nagyon lehet ebbe a ligába bejutni). A szabályok pedig még annyiban módosulnak, hogy borvidékenként maximum 3 -féle bor szerepelhet (borászatonként természetesen egy). Igencsak megnehezítettem ezzel a saját dolgom egy ilyen csillagzáporos esztendő után! Tokaj 2012-ben is sokkal több kiemelkedő élménnyel szolgált, mint bármi más, de nyilván nem csak erről az egy borrégióról szól az élet. Év borát természetesen idén is választok. Illetve minden bor kapcsán megfogalmaznék valami apró gondolatot, ami bizakodásra ad okot... Nem feltétlenül a legmagasabb pontok döntöttek, inkább a jelentőség foka alapján válogattam most (aki karácsonyi ajándékot válogatna innen, az nem biztos, hogy talál még köztük forgalmi tételt, ezért előre is elnézést). Erre a képzeletbeli kartonra vésném föl legszívesebben, hogy ’2012-es álmok’:

1. Takács Lajos somlói Furmint 2006.**
Somlóival kell, hogy induljon az idei lista is, és Takács Lajos (azóta sokat formálódott stílusa) megint nem hiányozhat a leosztásból. Az év második hónapja 2012-ben is legfőbb Kárpát-medencei büszkeségünkről, a Furmintról kellett, hogy szóljon. Sok szép bort kóstoltam a Festetics palotában, de a Terroir Club most is rátett minderre egy lapáttal: a múlt lenyomataként 2005-ös és 2006-os Furmintokat mutatott a 13 szerencsés résztvevőnek. Meglepett, hogy mennyire életteliek voltak mind a borok. Az illusztris sorból ott, helyben, vakon végül 3 bort kellett kiragadni, ami megfogott. Valamennyi közül Takács Lajos bevezető (nem forgalmi) 2005-ös Furmintja és ez a 2006-os debütáló bora varázsolt el leginkább. Szerkezetben kikezdhetetlennek tűnt (bizony: még a klasszis 2007/2008-asokat is felidézve). Egyedi karakterben a tokajiak kereshetik a receptet. Borminőségben Somlónak semmiféle lemaradása nincs, amire Takács Lajos kitartó munkássága mellett a Somlói Apátsági Pince 2010-es tételei is épp elég bizonyítékkal szolgáltak idén! (8+)

2. Bott Pince Tokaji Exczelencziás (CSONTOS) Furmint 2007.**
Nehéz volt dönteni a második száraz fehér ügyében is. „Kéne egy száraz tokaji is!” – mondtam magamban. Azt hiszem, ez az a stílus, amiből egész évben a legtöbb nagyszerű bort kóstolhattam (végül olyan tételek voltak versenyben, mint az egyaránt három csillagos Szerelmi/07 vagy Urbán/07, Sec/05). Aztán próbáltam úgy szűkíteni a kört, hogy melyik az a különleges tétel, mellyel már nem valószínű, hogy összehoz a sors. A 7-es Exczelencziás (sajnos) egyértelműen ilyen. Ebben az évben háromszor is poharamba került és mindig hozta egyértelműen a 8 pont fölötti szintet magas szerkezetével, feszes savaival, életteliségével. Egy ízig-vérig természetes, vad bor, mely nagyon apró fürtű, idős, elhanyagolt furmint tőkék egy hordónyi levéből született, s túlfeszített energiája miatt három évre volt szükség, hogy fogyasztható (s persze palackban még tovább érlelhető) legyen. Vibrál, mesél, egyszerre csupa gyümölcs és ásvány…semmi nem zárja ki, hogy a jelenleg kissé nyers jellegéből pár év múlva valami még szebb, még magasabb szintű egyensúly szobra szülessen meg (azonban mindössze 90 csomag találta gazdát, melyben egy 0,75-ös palack mellé egy magnum társult a szerencsés gyűjtőknek). Ne kérdezze senki, miért nem kapott tőlem három csillagot. A borász elfogultsággal, a szakírók pontinflációval vádolnának (most erre fogom). Erről csak annyit még, hogy a 2006-os és 2008-as Bott aszúk viszont mindketten hozták nálam idén az überelhetetlen borélményt. Botték idén nagyon sok szép borral örvendeztettek meg minket (a hegyaljai elithez sorolandók egyre inkább), - jövőre pedig bízom benne, hogy folytatják tovább 7 hektáron szőlővel, a Csontosban présház-tatarozással. (8+)

3. Orsolya Pince Görbesoros Kadarka 2007.**
Nem volt könnyebb a vörösökkel sem a helyzet (és ez is örömteli). Rögtön az első helyért olyan kézműves csodák küzdöttek bennem, mint Ráspi Electusa (illetve a hasonló értékelésekig jutó Günzer féle 7-es Ördögárok és a még magasabb pontig jutó 9-es Barbár). S mivel utóbbiak fiatalabb borok, ezért ugyancsak át kell engedniük a helyüket Orsolyáék legelső kultikus, nagy sikerű Kadarkájának, mely áprilisban akkorát borított a Kékfrankos-napon, hogy alig tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a bor, melyet pár évvel ezelőtt kóstoltam. Túlérett alapanyag is kerülhetett bele, hisz számomra meghatározóak voltak benne a késői szüretes, szinte aszús illatjegyek. Ízben élő gyümölcsösség, szörpszerű, dzsúzos sűrűség és jó ihatóság a tömény, sűrű és gazdag ízkavalkád mellett. Minden jelző a legjobb értelemben! Biztos, hogy az Orsolyásan drasztikus hozamkorlátozás is belejátszik ebbe a koncentrációba! Alighanem a legszebb, legkülönlegesebb Kadarka, melyet eddig kóstoltam (pedig a 2009-es folytatás sem piskóta és ha hasonlóan érik, akkor még szebb lehet). Új tételeik közt kalandozva mostanában elkerülnek a kezdetekkor tapasztalt nagy borélmények az Orsolya Pincétől, de bízom abban, hogy 2013-ban ismét lesz mire rácsodálkozni a szimpatikus ostorosi pincétől. (7+)

4. Karner Tavaszföld Kékfrankos 2008.**
A második vörösbor ugyancsak kárpát-medencei fajta lett, és ugyancsak egy szélsőség (nem a master of wine-ok steril receptje szerinti bor), ugyancsak egy kicsi, de annál fontosabb családi pincétől. Nagyon jó kezdeményezésnek bizonyult tavasszal a Terra Hungarica Kékfrankos napja. Ezt a bor is ott kóstoltam, s egyben az egyik legszebb bizonyíték volt arra, hogy a Kékfrankos jó úton kezd haladni, alkalmas nagy borok elkészítésére is. - Igaz ez korántsem olyan könnyű, mint sokan hiszik. Karner Gábor borában van nem kevés alkohol, sőt maradékcukor is, de mellette annyi kék virág, földes termőhelyi jegy és mélység, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni szép szavak nélkül. Volt, hogy jobban tetszett, volt, hogy kevésbé, de harmadszorra elvarázsolt egészen. Referenciabor Mátrából is, Kékfrankosból is, egy kicsi, de annál őszintébb borászattól. Bízom benne, ezentúl sem csak kizárólag siller fog készülni erről a láthatóan jó adottságú területről. (7+)

5. Alana Tokaji Aszúesszencia 2006.***
Idén a legszebb (édes) bort a stílus egyik legmagabiztosabb képviselőjétől, a Mátráról többnyire jobban ismert Németh Attila Gábortól kóstolhattam. A 2006-os (extrém alacsony alkoholú), 316-os cukrú aszúesszencia - látszólagos beltartalmi túlkapásai ellenére - az egyik legszebb egyensúlyt mutatta, melyet édes bor ezen a világon elérhet. Kortalanul élénk savak, a magas cukor ellenére pedig mégsem lesz túlsúlyos sem. Csak közhelyeket tudok mondani erről a végtelen ízű borról. Nem is kérdés, minden tekintetben ő az év bora idén (annál is inkább, mivel az év egyik legrosszabb napján kóstoltam, s inkább e borról szeretnék emlékezni rá). Köszönet érte, hogy elhozta a borász és megkóstolhattuk a csodát, s hogy ebben idén ősszel, Mádon másodszor is (egy szenzációs tokaji sorban) részem lehetett. Tökéletes volt mindkétszer. Bízom benne, hogy idővel a hazai közönség is könnyebben a közelébe kerülhet Németh Attila Gábor nagyszerű mádi borainak! (9+)

6. Disznókő 6 puttonyos tokaji aszú 1993.**
Egy legenda átélése volt a kóstolása. Ha már az úttörő boroknál és úttörőknél tartunk... Nagyon sokat adtak idén az Alkonyi László kóstolói és üzenetei. Nem sok hasonló kezdeményezést tudnék mondani, ahol ennyire limitált kincsek kóstolhatók vissza. Az idei kóstolók közül talán mondhatom, a 93-as aszúlegendákat bemutató este volt a legkülönlegesebb. Hiánypótló és nagyon sok tanulsággal szolgáló sor volt, ahol kiderült, hogy a Disznókő által a történelemben elsőként fölvállalt (mára természetessé vált) akkoriban radikálisan újszerű, citrusos, kifejezett savú új iskola sikersztorija honnan indult ki. Életteli és kortalan aszúélményt adott ez a bor Tokaj reneszánszának legelső fejezetéből. Hegyalja azóta is tele van talányokkal, megfejtendő kérdésekkel, melyeket remélhetőleg újabb 19 év múlva sikerül szintén helyretenni magunkban... A Disznókp azóta is töretlenül írja az aszútörténelmet Hegyalján, Kapikkal és még inkább az 5 puttonyosokkal, mely bízom benne, hogy segít megérteni a többséggel, hogy Tokaj mindig az egyensúlyról, az eleganciáról szól. (8+)

Áldott, finomságokban nem szűkölködő ünnepeket és csillagos borokban gazdag újesztendőt kívánunk minden olvasónknak!
Szenteste előtt még azért lehet, hogy lesz poszt egy izgalmas tokaji pince boraival…