Bemutatkoztak Demeter Zoltán 2011-es borai múlt héten. Ez már önmagában is izgalmas hír. Azt hiszem, minden eddigi évjáratkóstolónál nagyobb szabásúra sikerült ez a mostani. A borvidék legizgalmasabb dűlőportfóliója mellett a borász édes borai is a legfőbb hegyaljai elithez sorolandók (a borász egyike a két hazai 5 fürt birtokosának a magyar Gault&Millauban). Úgy éreztem, hogy igen kellemes és nívós szakmai közeget vonzott be a borász személye a Kempinskibe: kereskedők, borászok, szakírók, borértők hallgatták és kóstolták végig a friss tételek üzeneteit.

A szervezettség, ahogy említettem, minden korábbinál magasabb színvonalú volt (nem a kereskedők, hanem maga a borász szervezi mostmár egyébként ezeket a kóstolókat). Az analitikai adatokat fölvonultató papír mellett ugyanabból a fehérboros pohárból lehetett kóstolni, amiből lenn a borász is kóstoltat (fölszállította kocsival). Volt közben fényképvetítés, ami szerintem nagyon földobta a műsort, Tóth Adrienn (vinoport) pedig minden bor végén föltett egy-egy interjú-szerű kérdést. Persze a műsor jelentős részét a borász eszméinek kifejtése adta, nem mindig szervesen a 10 percenként érkező borokhoz kapcsolódva, de a tőle megszokott ívekkel.

Dióhéjban néhány fontosabb újdonság a pince életében:

A főbor a már korábban említett módon Eszter Borára lett átkeresztelve. A 8-as évjárat még kétféle címkével került forgalomba, de 2009-től már nem nagyon találkozhatunk az ősi borkategória hagyományának fölélesztését pártoló elnevezéssel (sajnos a törekvés nem sok támogatóra talált).
A címkék is megváltoztak 2010-től. A hagyományos, Tokaj Albumból vett, sátoraljaújhelyi látkép díszíti a palackokat, alatta a pince neve és valamivel kisebb betűkkel a termőhely neve.
Pezsgő továbbra is készül a pincétől (Szentesi József jóvoltából). A 2010-es évjárat nagy része ily módon lett fölhasználva. Azonban területileg változást hoz, hogy a Holdvölgyben használt területet a borász lecserélte egy Becsekben található parcellára. Így a pezsgő alapbora a jövőben nem a Holdvölgyből fog származni.

A dűlős boroknál a Vinolok zárás 2009-től általánossá vált. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, de hosszú távú következtetéseket nyilván nem lehet levonni még. Nem hibernálja a bort, de optimális közeget teremt az egyforma palackokhoz, a palackvariáció kizárásához. A borász javaslata szerint bontás után 10 percet érdemes várni a fogyasztással.
A 2011-ben körülkerített Kakasban elkészült egy közösségi összejöveteleknek kellemes helyszínt adó fedett terasz, ahol a szerencsések egy első osztályú dűlőben, festői kilátással a háttérben ismerhetik meg Hegyalja értékeit. A dűlő bekerítésével pedig érezhető a 11-es borban is változás: a vadak mostmár nem válogatják le a legjobb minőségű termést.
A Lapisban bérelt (négy évjárattal abszolút viszonyítási ponttá vált) Furmint ültetvénytől szintén elesett a pince 2011-től. Ettől az évjárattól kezdve viszont saját tulajdonú Hárslevelűből fog dűlős száraz bor készülni a Lapisból.
Végezetül pedig 2010-ben (csak a löszről) Szerelmi Hársat és főbort sikerült a pezsgő mellett készíteni. 2011-ből aszún kívül a teljes dűlős és édes paletta palackba került (már áprilisban), s várhatóan az előrehaladott 2012-es szüretű alapanyag is hasonló szélességű borpalettával kecsegtet.

Az alábbi jegyzetek tömörebb formában a Gaultmillau.hu-n is közölve lettek, de gondoltam, a vágatlan, terjengősebb változat (pár hozzácsapott infoval) megér itt is egy önálló posztot:

*Demeter Zoltán Pezsgő 2011.

Tehát 2011-ben még a rátkai Holdvölgy termésből készült az alapbor.
Mézes, krémes, virágos hízelgéssel nyit, aztán nagyon szigorú hangra vált: fűstölt húsos fűszerek, sós mogyoró, sós grissini. A korty ugyancsak mézes, szikár savú, feszes, ásványosan sós megint. Pici gyöngyök táncolnak benne. Csontszáraz érzet. A pince pezsgőiből talán az eddigi legszebb.,. Forgalomba csak évek múlva kerül, tehát alakulni fog még. 7+

*Demeter Zoltán Birtokbor Furmint 2011.

Pár hónapja már kóstoltam. Akkor sem győzött meg annyira, mint mondjuk a 9-es vagy a 7-es. Az elvárások a borral kapcsolatban változatlanok: egy korrekt, elérhető árú belépőbor (mindig egy kis maradékcukorral: 5,5 g/l), mely szélesebb közönségek felé nyitna, minél több helyen poharaztatva is.
Holdvölgy, Lapis, Kakas, Becsek. A cukrot leszámítva beltartalma alapján semmiben nem különül el a Kakas és Veres Furmintjaitól. Zárkózott illat: sósság, tengervíz. Zamatos, közepes intenzitású korty. Laza szerkezet, viszonylagos egyszerűség, finom savak adta lendület. Érintésnyi cukor érződik csak, mely teljesen belesimul a borba. 6(+)

*Demeter Zoltán KAKAS Furmint 2011.*

A borász sem nagyon találta meg a dűlő üzenetét korábban, de nekem is mindig a Kakas volt a halványabb színfolt a dűlős Furmintok közt. De 2011-ben a Kakas lett az új Veres. Aki emlékszik, milyen volt a nem akármilyen karriert befutott 2009-es Veres fiatalon, annak ez a bor ismerős stílusú lesz. Bár ez újfában is volt (ami persze nem érződik), a 9-es Veres előfutárságával egy igen megnyerő, nemzetközi értelmezésben is elegáns száraz borstílus kezd kibontakozni a pincénél.
Az ismerős gyurmás, krétás, tejfölös kirobbanó frissesség. Kóstolva nagyon sima felszínek, vitális savak, melyek a torokban nagyon érződnek. Tiszta, penge és szikár, ami valamelyest a korábbi évjáratokban is megvolt, de messze nem ennyire csiszolt formában! Nagy furmintideálokhoz képest viszonylagos filigránsága ellenére is már kezd megmutatkozni, előbújni nagysága, kereksége is (mely a Veres esetében is évek múlva kristályosodott ki). Most még üde és kedves, nagyon fiatal, de nagy tehetség. 7(+)

*Demeter Zoltán VERES Furmint 2011.*

Az elképzelések természetesen nem változtak a Veres esetében sem. Ez a bor sem látott fát. S ahogy a Kakas, úgy ez sem tartalmaz semmi maradékcukrot.
Januárban, tartályból kóstolva ő tetszett a legjobban. Enyhén Sauvignonos, vágott füves, vegetális, zöldfűszeres frissességet mutat eleinte. Ízben aztán fehér húsú őszibarack, fehér gyümölcsök adják primer jegyeit. Kecsesebb, összetettebb és izgalmasabb nekem most is a Kakasnál. Kedves, nagyon elegáns és tiszta, viszont a Kakashoz hasonlóan a halk szavúság erényei jellemzőek rá is. Sima, lekerekedett élek a penge, feszes savak ellenére is. Csiszoltság. 7+

*Demeter Zoltán LAPIS Hárslevelű 2011.**

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a Lapis Furmint mindig nagy ugrás volt jellegben, súlyban a száraz sorban. Nincs ez másképp ezzel a Hárssal sem, másik terület, másik fajta, de a dűlő hatása biztos, hogy nem elhanyagolható.
Egész más stílus: koncentráltabb, tömörebb illat. Érett sajt, cheddar, aztán szellőzve pici parfüm, növényi szár, sárga virág, szúrós ásványosság. Sűrűbb a korty is: sárga húsú barack, érdes savak, hosszúság, komoly tartalom, mineralitás. Egy kis grapefruit is mutatkozik benne, virágszirmok adta báj, közben csupa nagyboros stílusjegy. A borász szerint fontos lenne a hegyaljai fajtaképet letisztítani, de semmiképpen nem a furmint egyeduralma lenne a megoldás. A Hárslevelű egyelőre méltatlan háttérjátékos a borvidéken. 7+

*Demeter Zoltán ŐSZHEGY Sárga muskotály 2011.*

Ugyanígy a muskotályt sem kezeli harmadlagos fajtaként, holmi fűszerként a borász. A régiek bizonyára nem véletlenül telepítették a borvidéken ilyen arányban. Az Őszhegy dűlőszelektált muskotálya már 2008-ban is hasonlóan szépen bizonyított egyszer (egyben az a tétel volt a borász első üvegdugós bora is).
Illatban én most is inkább a fajtát érzem főszereplőnek: szappan, virágcsokor fehér színekkel, szénával és egy pici sajttal ismét. Meglepő azonban a nagy test, mely különösen a korty első harmadában indít nagy vehemenciával. Aztán kicsit hirtelen ér véget a korty, az alkoholnak is több tér jut, és a bor föllazul. Szigorú lecsengésében már találtam ásványokat, és erezhetően mindenben egy lépéssel több ez a muskotály a megszokottaknál. Bájos és filigrán, sima és csiszolt. Muskotályból valószínűleg nem nagyon tudnék komolyabb száraz példát mondani. 7

*Demeter Zoltán SZERELMI Hárslevelű 2011.***

Súlyos illat ismét: kukorica, ásványok, őserő, mely egyelőre ebben a borban is halkan szólal meg, de ott lappang a bor mélyén. Végtelenül hosszú íz, hihetetlen koncentrált, strukturált nagy bor, melyben az volt a legérdekesebb, hogy a 6,1-es maradékcukor még messze nem épült be a kortyba, kissé hivalkodóan külön mozgott a borban, de lehetett látni, hogy van mellette olyan tartalom, hossz, ami az idővel egészen egyedülálló dologgá formálódhat majd. Őrületes tehetség lappang benne. A 15-ös alkohol nem érződik (hacsak édesség formájában nem). Minden harsánysága és robosztussága ellenére is nagyon tetszett és van benne rengeteg finom, lédús gyümölcs, szépség is. Ha a Kakas és a Veres a mai idők kecses, modell alkata lenne, akkor a két Hárslevelű mindenképp közelebb áll az egészséges női formákhoz (ami ezen a napon is sokkal inkább meggyőzött). 8+

*Demeter Zoltán BODA Furmint 2011.**

Továbbra is a borász instrukciói alapján műveli ezt a dűlőt a család Sátoraljaújhelyen (vagyis harmadosztályú besorolás járna neki). Mindig kicsit kakukktojás, más stílus, mint a többi száraz bor. Van szakértő, akit soha nem győzött meg, nekem valahogy mindig jók a tapasztalatok vele. 100 éves tőkék bora, mely a tömegtermelésről lett a családi pince alapítását követően átállítva szigorú hozamkorlátozásra a generációs váltással ("Bárcsak ma is négy szálvesszőn lenne...").
Ismét feszesebb, fiatalosabb, frissebb illat, melyben ezúttal jelen van egy izgalmas, púderes, finoman porózus árnyalat is. Szellőzve sokat alakul: tejföl, sajt, sárga húsú gyümölcsök. Ízben parfümös érzet, laza szerkezet, virágosság, nektárosság, meglepően sok bukéboros báj, rebbenékenység. (Vakon lehet, hogy löszös Hárslevelűnek mondanám…a 9-es Szerelmivel rokon stílus.) Nagy térhatás, fehér húsú gyümölcsök, sós vég. A 8-as cukor alig érződik, sokkal szebben asszimilálódott a borban, mint mondjuk Szerelmiben a 6-os cukor.
Aztán kiderült, mi ez a viszonylagos lazaság: a borban végbement egy spontán almasavbomlás (egy sajnálatos módon kikényszerített melegítés miatt). Nekem mindezzel együtt nagyon tetszett. 7+

*Demeter Zoltán ’13 nap együtt’ Furmint 2011. (M)

A 2008-as 12 nap együtt egyike volt életem legkomolyabb Furmint-élményeinek. A kísérlet most is hasonlóképp zajlott: vörösborokhoz hasonló módon, héjon való erjesztéssel készült a Holdvölgy és a Becsek összjátékával. Még nincs letöltve.
Aranylóan tükrös szín. Mély illat, oxidatív jegyek, fa, toast (egy kissé harsányan). Levegőztetve élénk, sárga húsú gyümölcsök jelennek meg orrban, aztán kövek. Ízben cseres felszín, sok krémes fa, komoly hossz, de mindez kicsit még imperfekt, rendezetlen formában. A korty végén egy halvány kesernye és jellemző héjas ízek mutatkoznak. Nagy testű és rusztikus jelenség. Nehéz lenne megmondani még, hogy milyen lesz, ha összeáll, összeérik. Egyelőre kérdőjel nálam ez a tétel, kevésbé találtuk meg egymással a közös hangot. Nem sokára palackba kerül.

*Demeter Zoltán Birtokbor (édes) 2011.*

Annyiban lett más ez az édes birtokbor a korábbiak után, hogy végülis került bele egy nagy adag első rangú muskotály (mivel az önállóan induló Anett Bora is hozzá lett házasítva végül).
Illata egyáltalán nem édes benyomást kelt. Diszkréten fűszeres, muskotályos virágok, enyhe és zárkózott (talán itt-ott kicsit bizonytalan is, de ezügyben nem jutottam előrébb). Ízben aztán megint nagyot szól, ráadásul váratlanul: eleinte könnyed, kecses, laza, aztán a korty közepén hirtelen mélyen krémes lesz és elképesztően kiszélesedő spektrumon szólal meg egyszerre. Meglepően gazdag édes bor, hihetetlen eleganciával, egyensúllyal, közvetlenséggel. Hosszban nem túloz mégsem, megmarad annak, aminek készült: egy jól érthető, elegáns, bármikor fogyasztható édes tokajinak. Sztenderd méretű palackban, ezért az árért szerintem ajándék. 7(+)

*Demeter Zoltán Eszter bora 2011.***

A főbor jogutód most is nagyot borított. Fiatalos arany szín, mely épp csak sejteti, mi mindent rejt a bor. Vaníliás illat, mellette a legszebb késői szüretes vonások (botritiszt én nem éreztem nagyon). Kibontakozva fűszeresebb lesz, kompakt és tömör illat, még elég zárt, de a korral biztos sokat fog alakulni, formálódni (bár az is igaz, hogy a főborok soha nem a túláradó, behízelgő illatözönről szóltak). Ízben elképesztő hosszúság, beltartalmi koncentráció jellemzi (36,8-as cme, 9,2-es sav a 170-es cukor mellé). Végtelenül krémes, magasnak érződik a cukortartalom, de persze az egyensúly hibátlan (erős, de kifogástalanul beépült savakkal), kajszival, őszivel, rengeteg primer trópusi gyümölccsel (legvégén érintésnyi kesernyével megtoldva). Óriási potenciál egy nem éppen édes boros évből. Vastaps jár neki. 9

Demeter Zoltán egri Cabernet franc 2011. (M)

Folytatódnak tovább a vásárolt, nagytályai Cab.franc-kísérletek is. Mert súlyos vörösborra szükség van a kandalló mellett elmerengve.
Áttetsző rubin szín, szép fával, öreg bútorok illatával, a legfinomabb borssal, enyhülve piros bogyós gyümölcsökkel, szemcsés földességgel. Ízben krémes, hosszú, nagyon telt. Határozott paprikás ízek, kis alkoholos édesség, konyakosság, simaság… a 16-os alkohol ellenére is.
Egerben óriási lehetőségeket lát egyébként vörösboros fronton a borász. (Ez ugyan nem saját terület, egy kedves hölgy neveli a szőlőt Demeter Zoltán nem éppen átlagos elvárásainak megfelelően.) Tokaj nyilván a beépült külföldi tőke miatti kényszerek miatt van valamennyivel előrébb a többi borvidékünkkel szemben, de a napjainkban születő borminőségek igen biztatóak számára más borrégiókban is….