Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon.
Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát.

Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon.
Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát. Körülbelül 10 éve feszegetjük a száraz furmintok, hárslevelűek terén saját határainkat, és bízunk az egyre szebb és szebb sikerekben. Íme néhány a legnagyobb klasszikusok közül....

12. Patricius@Furmint 2007.*

Jó érzés látni, hogy vannak még pincészetek, melyek a földön járnak az árral, még akkor is, ha a leghíresebb magyar fajtákból, a leghíresebb magyar borászok boraival felérő míves bort tudnak készíteni Hegyalján. Ez a remek furmint is számos olyan erényt tud felmutatni, melyek csak a legjobb mádi borokban lelhetők fel, úgy mint: színtiszta fajtajelleg, érett alapanyag, ásványosság és legfőképp az utánozhatatlan „száraz tokajiság”. Kiváló egyensúlyú fehérbor, melyet szagolván narancshéjas és mandulás aromákban, ízlelvén pedig meglepően izgalmas, marcipános édeskésségben merülhetünk el. Egy valóban kiváló, harmónikus száraz tokaji. Méghozzá verhetetlen árért. 6

11. Királyudvar@Tokaji Sec 2007.*

Nagyobbrészt furmint, mellette 20 % Hárslevelű szelídít. Kicsit többet vártam a legnívósabb Királyudvar száraz bortól. Megfoghatatlan...ami 2007-es száraz tokajiakban számomra kissé idegen...mert ennek az évjáratnak minden bora határozott, sajátos személyiség (amint azt a következőkben látni is fogjuk), de az is lehet, hogy a Sec még időt kér.
Szép birses, körtés illattal nyit, de kisvártatva előbújnak az édes kukoricás, vajas aromák is. Ízre egyenes, harmónikus, de tartózkodó, nem sokat mutat magából csak szép egyensúlyt, ami ezúttal kicsit kevéske. Erősek a savak, ez úgy látszik alapvető Királyudvaros erény, ám egy ilyen forró évjáratból itt valamiért mégsem képződtek mindent elárasztó zamatok, belesimult ásványok, alkoholos felhangok (utóbbit nem is bánom, de van amit hiányolok azért).Másfél nap után sokat fejlődött az illat. (Közben átlátszó, oldhatatlan kis kristályok váltak ki a pohár alján.) Elkezdenek dolgozni a dűlők.: sós ízű kövek elevenednek meg, mellettük egzotikus, zamatos gyümölcsök: mangó, banán. A korty még mindig elég szikár, egysíkú, izgalmaktól mentes. A savak uralják, márpedig egy 7-es tokajitól én egy picit több díszt és szerkezetességet várok már továbbra is. A hátcimke örök talány számomra...sec, annyit tesz: (majdnem) száraz, az angol felirat is dry, de mellette, magyar nyelven mégis félszárazként említik (a 2006-os és a 2007-es bort is). Ízre is, több kollégámmal egyetértve abszolút száraznak mondanám... Rejtély.A komplexitás és a szerkezet az, ami egy kissé halovány. Pláne ezért az árért...akkor már a 2000,-el olcsóbb alapfurmintjuk sokkal többet megmutatott az igazi, markáns száraz tokajiak nagyságából. Kicsit olyan érzésem volt a Sectől, mintha egy kulcslyukon át kéne kémlelnem egy hegytetőről a pazar kilátást, mintha fekete-fehérben kéne néznem Van Gogh képeket, holott az árnyalatoknak óriási jelentősége lenne. - Hiányzik a sokrétű ásványosság, az évjárat adta botritiszes íz és illatvilág, és keresgélnem kell a színpompás zamatosságot is. Hiába, valami hiányzik a Sec/07-ből, talán Szepsy István, az is lehet, hogy Demeter Zoltán, de 4 pont (egyelőre) biztosan. Így: 6+

10. Királyudvar@Furmint 2005.*

Még alighanem Demeter Zoltán, sőt Szepsy István, két igazi száraz tokaji művész/zseni is jelen volt e Királyudvar bor születésénél. Féltem az évjárattól, féltem a 3, palackban töltött évtől is...
Aggodalmam, hál’ Istennek hiábavaló volt. A száraz tokajiak pályafutásának hajnaláról való, melyet a savak egyeduralma szépen alá is támaszt. A hideg viszont nagyon nem áll jól neki. A kb. 10-15 fokos, decemberi spájzból előrántott bor eleinte csak zárkózottan fajtajelleges illatot és szikár savakat mutat. Aperitifnek így is pont jó volt. A leves alatt lesz ideje megenyhülni a pohárban, gondoltam. Majd a ravioli mellett lesz ideje behozni a lemaradást is. Addig legalább volt alkalmam elmesélni a Királyudvar meséjét kezdve a romokban heverő Királyudvarban sétálgató, 93-as Szepsy aszútól megtérő távolkeleti-amerikai befektetőig (Anthony Hwang), aki maga mellé állította a borvidék két legjobb borászát, és így együtt csodát műveltek Tarcalon.

Kissé barnásba hajló, szalmasárga szín. Száraz Demeter borokat idéző, krémesen édeskés, karamelles, marcipános, hihetelenül tömör illat bontakozik ki idővel. Mellette trópusi gyümölcsök és körte. Pár nap múlva birs és zöldalma érződik a bukéból. Ahogy melegszik úgy sűrűsödik, töményedik ez a bor. Még mindig a savak irányítják a kortyot, mellette az ásványos, furmintos zamatosság csak másodhegedűs (de ez még mindig jobb, mintha az alkohol tolakodna, ahogy főleg 2007-es furmintokban érzékelhető olykor). Szépen teret kapnak a borvidékre jellemző, minerális jegyek is. Összességében egy szikárabb, évjáratból adódóan savhangsúlyos, de nagyon korrektül elkészített, jellegzetes száraz furmintot kapunk, közepesnél kicsit magasabb árért.
A Királyudvar úgy látszik a száraz tokajiak alapstílusát kívánja követni boraiban. Maradékcukor - teljesen kizárva, a savaké a főszerep, amitől kicsit egysíkúak számomra a borok, és aligha tudnak versenyre kelni a következőkkel. A tökéletességig még hosszú az út, addig olvasni is sokat kell még, úgyhogy gyerünk tovább! 7

9. Szepsy István@Furmint 2006/07.**

Bár trónkövetelő mindig akadt, ő talán az egyedüli borász, aki édes és száraz tokajiak terén egyformán magas szintig jutott. 52 ha-on, 5000 tőke/ha terheléssel, változó talajon termel szőlőt. A Szepsy címke mindig a kiegyensúlyozott, egyedi karaktert jelentette. Borai a maguk nemében mind korszakalkotóaknak tekinthetők, és rengeteg új trend letéteményesei voltak Tokajban; legyen szó akár Király Hárslevelűről, Szt. Tamás Furmintról vagy aszúról, Szepsy István gyöngyszemei minden kategóriában mérföldköveknek számítottak. Ez az egyszerű és közismert „Szepsy birtokfurmintra” is ugyanúgy igaz.
A borász legmegbízhatóbb gyermeke. Alk: 14 %, Sav: 6, Cukor: 2. A nagyjából 8-9 dűlő 20-70 éves tőkéinek válogatott fürtjeiből, spontán almasavbontással, seprőfelkeveréssel készített száraz bor a legnagyobb palackszámban készülő Szepsy tétel. A bor 4-5 hónapig fajélesztők nélkül erjedt! Tudatosan az elérhető áron kapható kiegyensúlyozott minőséget képviseli a „nagy szárazak” körében, mely átfogóan mutatja a dűlők profilját Nyulastól a Szent Tamásig. Origónak tekinthető tehát, innen érdemes elindulni annak, aki szeretné megismerni a száraz furmintokat, vagy ha egy ízig-vérig magyaros fehérborra vágyik.

Pontatlanságról, túlzásokról szó sem lehet. Erőteljes, de egyúttal kellemes, kissé élesztős, kenyérbélhez hasonló illattal nyit (annak ellenére, hogy a furmint nem kifejezetten illatos fajta a borász elmondása alapján), körte és egy kevés barackosság is érzékelhető az aromákban. Szép, feszes savszerkezet jellemzi a bort (Úrágya), visszafogott, de eltéveszthetetlenül kellemes tokaji zamatokkal, (Nyúlászó kiegyensúlyozott, jellemzően ásványos ízekkel szépen kerekítve (Szent Tamás). 7+
A 2007-es bor frissen (2009 decemberében) igen zavarosnak tetszett. Töményen avaros, fás, pincés illat, kissé ziláltabb korty, melynek még sokat kell rendeződni a palackban. Lenn is felejetek egy palackot 1 évre a pincében.

8. Demeter Zoltán@Tokaji Furmint 2007.*

Hazai, majd külföldi tanulmányútjai után döntött úgy, hogy megmutatja a világnak, mire képes egymaga (2003-as száraz furmintja rekordáron kelt el az amerikai piacon). Aszúi mellet egyrészt a lassan védjegyévé vált főborokon, másrészt a(z újraföledezett) dűlő-szelektált száraz borain keresztül boncolgatja Tokaj árnyalatait, méghozzá egyre szebb tételekkel (Lapis Furmint 2006, Szerelmi Hárslevelű 2006/2007.). A szélsőséges hozamkorlátozások, a legpontosabb érettségi felmérés csak két példa arra, mennyire átgondolt, kompromisszumoktól mentes, precíz módon készíti borait. Nem véletlen tehát, hogy számos bora mára etalonként van számontartva. Egy simább, elérhetőbb árú birtokfruminttal ő is évről-évre előrukkol, hogy egy borba integrálja pincészetének filozófiáját.
Egy félszáraz tokaji bor, melyet a 10 g/l-t meghaladó maradékcukor tesz könnyebben befogadhatóvá a fogyasztó számára. Behízelgő, de mégsem egysíkú, hanem rendkívül sokrétű, kifinomult bor. Emellett remekül iható, hamar megszerethető. A maradék cukor épp annyi, amennyinek lennie kell. Jól áll a sokszor rideggé váló furmintnak ez a kedvesség. Az illatban érett szőlő, körte, élesztő és a fajtára kimondottan jellemző kenyérbél bukkanhat fel. A húsos kortyban rengetegféle gyümölcsös, ásványos, késői szüretes zamatot találunk. Kifejezetten vastag, összetett fehérbor, melyet szép, hosszú és meglehetősen komplex utóíz tesz felejthetetlenné. Kifejezően Demeter Zoltános bor. 7

7. Szepsy István@Úrágya 2006/07.**

No, ez már innentől haladó pálya! A következő boroknak nem árt időt hagyni a poharunkban, mert sokszor igen tartózkodóak, olykor nehezebb megfejteni őket.
Mádtól ÉNy-ra találjuk a dűlőt. A gyümölcs egy része kései szüretből, jól botritiszesedett szőlőből származik, ezért a sok cukorból, magas alkoholtartalom lett.....mely paraméterek a borász elmondása alapján még változni fognak a későbbi Úrágyákban. 2006-os változata meglehetősen zárkózottnak tűnt, de 2007-re a mester sokat javított az összhatáson.
2006-ban visszafogottabb az illata, mint a birtokfurmintnak, (egyesek szerint édeskésebb). A sav pedig ugyan érezhető, annak ellenére, hogy a késői szüret alapján zamatos bort vár az ember, ám összességében nekem picit visszafogottak a savak. Kéntartalma extrém módon alacsony! Íze koncentráltabb, erős fás jegyekkel. Kicsit nehezebben felfogható, de szép, egyedi bor, sajátos, támadhatatlan egyéniséggel.
A sivatagiasan száraz 2007-es évjárat bora sokkal direktebb (már amennyire egy Úrágya közvetlen tud lenni). Bizonyára szebb volt a botrizálódás, ami a tömény, intenzív illatban is tetten érhető: gesztenye, gyömbér és mézeskalács, édes fűszerek, mint vanília, és némi kukorica, élesztő, kenyér és persze a kövek. Ízre eleinte a frissen préselt must édeskés zamatai lengik körbe a kortyot, majd kinek a tekintélyes sav, kinek a 14-es alkohol veszi át a főszerepet. Én az utóbbit éreztem harsányabbnak, de nem zavaró módon, a savak pedig végképp szépen kísérnek. Szép az ásványok és a fa összjátéka a kortyban. Kellően hosszú a végjáték is. Felejthetetlen bor. 8

6. Szepsy István@Szent Tamás 2006.**

amit mérföldkőnek neveznek

Ha száraz furmintokat veszünk górcső alá, melyekkel neves borászok a dűlőket próbálják, olykor szinte művészi módon szóra bírni, karakterüket megmutatni nekünk; emellett a nagy, magyar, száraz fehérbor megalkotását tűzik ki célul, akkor a Szent-Tamást nem lehet kihagyni a sorból. Több évjárat után mára igazi kultusz lengi körbe a „Szepsy-szenttamást”. Ezeknél a boroknál hatványozottan igaz, hogy aki komolyan érdeklődik akár Tokaj, akár csak a hazai borok iránt, annak szinte kötelező gyakorlat személyesen megismerkedni a Szepsy-borokkal….talán nem is csak a borokkal, hanem készítőjükkel is, aki mind szakmailag, mind emberileg valóban kiérdemelte a legnagyobb tiszteletet és pátoszt. Nem véletlenül vált egyfajta viszonyítási ponttá hegyalján az, amit ő képvisel. E bor tagadhatatlanul egyik legnagyobb büszkesége.
A legendás dűlő Mádtól keletre terül el, 50 ha-os, amiből 11 ha a Szepsy birtoké (De több, mint 1 hektár még mindig a természet fogságában van.). Ez a bor alig több, mint másfél hektár szőlő terméséből származik, mégis az eddigi legreprezentatívabb Szent Tamás furmintként került forgalomba 2009 elején. A szőlő fekvése keleti-délkeleti, lejtése 10-50%, tengerszint feletti magassága 200-240 m.

Alk: 14 vol%, Cukor: 2,1-3, Sav: 6,9, Kén: 19,81

57 éves tőkék terméséből készült a bor, ásványos, vörös agyag, mállott zeolit és kemény riolittufa rétegesen, kvarcos riolittal, zeolittal. Különleges talajából régen gejzírek törtek elő.
A must saját élesztővel erjedt igen lassan, kb. 4-5 hónapig. A 10 hónapos érlelés másodtöltésű fahordóban történt, mindvégig seprőn hagyták, innen palackozták 2007 augusztusban.
Friss, már-már szénsavas jellegű illat, ami meglepő módon egyáltalán nem fahordós jelleget sugall számomra (bár kóstolásomkor a bor még igen fiatal, épp csak forgalomba került). Nem mondanám, hogy ez a száraz Szepsy bor győzött meg a legjobban, de minden bizonnyal csak időre van szüksége a pohárban és valószínűleg a palackban is. Visszafogottabb jóval, mint amit (a körülötte tapasztalható hírverés alapján) vártam.
A legjólfésültebb eminens Szepsy István iskolájából. Szolíd, de simogatóan kiegyensúlyozott, kifinomult és elegáns. Mégis zárkózottabbnak, hűvösebb karakterűnek éreztem. Egészen enyhe, bársonyos savak jellemzik...a tokaji borvidék heterogenitását szimbolizálja és egyesíti ez a sokoldalú, különleges és érzékeny bor, de egy erős mezőnyben, mégis a csúcs-Szepsy lett a hatodik. 8+

5. Szepsy István@Urbán/2006.***

maga a szikár harmónia

Dűlő is viseli Szepsy nevét, desszertboraiét pedig unokái (Dániel és Botond), akik 50 év múlva remélhetőleg még messzebb jutnak majd a hagyatékkal, mint ő, aki igazán rászolgált, hogy neve csupa nagybetűvel legyen beírva majd a magyar borászat képzeletbeli történelemkönyvébe. Tán ő az egyetlen borászunk, akivel kapcsolatosan külföldi (brit) vásárlótól, tökéletesnek vélt ajánlásomkor azt a reakciót kaptam, hogy ”Nos, Szepsyt már volt szerencsém Angliában vásárolni, és kipróbálni, most valami ritkaságot keresnék.” Én kértem elnézést....Az Urbán pedig maradt a polcon.
A dűlő Mádtól és az Úrágyától északra található, délies kitettségű. Öreg, magára hagyott tőkéken termett (35-70 évnél is idősebb tőkék), mely a bor karakterét is kiválóan leképezi. Alk: 13,51%, Cukor: 3,4, Sav: 6,2, Kén: 17,76
Kis mennyiségben készülő tétel (3-4 ha-ról, ahova később pince is épül majd)
Lassú erjedés. Több, mint egy éves palackos érlelés
Sokkalta harmónikusabb, mint az Úrágya vagy a birtokfurmint. Meggyőző, könnyed, stílusos bor. Diszkrét savak, határozott ásványos jegyek, harmónikus, struktúráltabb, jelleg. Mintha egy kész talajszelvény rajzolódna ki előttem. Szikár, tömör, mégis abszolút egyensúlyos összhatás, egyedi savérzet.{multithumb default} 8+

4. Balassa István@Mézes-Mály Furmint/2006.***

Vakmerő gondolat lenne olyasmit állítani, hogy Szepsy királysága valaha is megdőlne a száraz tokaji furmintok vonatkozásában, hisz olyan tudatosság, szakértelem, élettapasztalat, sokoldalúság, tekintély, érzékenység és szépség nem sok borászatban található meg egyszerre, mint Szepsyéknél, de mindig akad új, váratlan kihívó.
Egy teljesen véletlenül fölfedezett kis borászat, a maga másfél hektárjával valóságos kis törpe a Szepsy birtok 50 hektárja mellett, de boraiban korántsem nevezhető ilyen aprónak az, amit az egyúttal jóval fiatalabb Balassa Isvtán (kémia tanár) - szőlész feleségével – létrehozott pár jó adottságú tokaji dűlőben (Mézes-Mály, Betsek, és a Szepsynél is dícsért Nyúlászó).
Ez itt éppen a Mézes-Mály dűlő 0,8-ha-os (!!) furmintjának szép terméséből készült nem mindennapi tétel. 8 hónapnyi fahordós érlelés nem tűnik soknak, de ami ezalatt lejátszódott abban a hordóban, azt meg kell kóstolnia mindenkinek, aki érdeklődik a szép és kézműves száraz furmintok iránt! Nálam elég volt ahhoz, hogy a Top 5-be beválogassam a Balassa Mézes-Mály furmintot.
Az egyik legszebb furmint, amivel eddig találkoztam rövidke boros érdeklődésem alatt, bár ilyen kérdésben a Szepsy borok mellett nem lehet elég objektíven ítélkezni. De tény, hogy az élmény egészen magával ragadja az olyan naív kóstolót, mint én.
Az egészen különleges illatok már az elején, szinte rabul ejtik az embert, megragadják a borkóstoló közepén a fantáziát és igen sokat sejtetnek a folytatásról. Olyan kellemes illatok, melyeknél tudja az ember, hogy ebből csak valami jó sülhet ki (fehér húsú gyümölcsök, virágok, kenyér). Az íz harmónikus, lágy, selymesen sima. Teljesen kiegyensúlyozott bor, tipikus száraz furmintos, tokaji-ásványos jegyekkel, melyek láthatóan nem csupán Szepsy kezei alatt sikerülhetnek oly csodásra, hanem kicsiben is érdemes próbálkozni ezzel a kényes, érzékeny fajtával, mely az Urbán előtt ízlelve bizony nálam képes volt beárnyékolni még az említett, egyik legnagyobb Szepsy furmintot is. Igazi telt, komplex, magyar fehérbor. A borász részletességét, maximalizmusát kiválóan leképező ital... Kíváncsivá tett a folytatást és a további fajtákat (Zéta, Hárslevelű) illetően, melyből a hárslevelűvel kapcsolatosan egy dugóhibás kudarc után sikerült másodszorra egy haraphatóan sűrű, krémesen zamatos és illatos bort megismernem. Azaz a dűlő is, a borász is megérdemli tehát a későbbi figyelmet...8+

3. Demeter Zoltán@Szerelmi Hárslevelű 2006.***

Ugyan területre csak töredéket képvisel a hárslevelű a furminthoz képest hegyalján, ám a szépen sikerült száraz furmintok után várható volt, hogy előbb utóbb a hárslevelű erényeit is előtérbe fogják tolni azok, akik bíznak Tokaj szárazpotenciáljában...és miért ne bíznának benne? Ez itt egy vérbeli kultuszhárs a maga nemében, a legszebbek közt tartják számon, igazi etalon. Nem ok nélkül. Nálam magabiztos befutó a 3. helyre.
Neve alapján egy meghitt szerelmi együttléthez tökéletes italnak tűnhet, ám ne higgyük, hogy az érzelmes külső szende belsőt takarna! Legalábbis egy könnyű, bársonyos, hízelkedő borhoz aligha lehetne hasonlítani elsőre. A hárslevelű száraz borként, készítés és kóstolás szempontjából sem tekinthető könnyű műfajnak. Igen bonyolult, sokoldalú fajta, és általában nehézkes, igazi baltával faragott arculatú, kemény karakterű borokat ad. Nem meglepő, hogy robusztus alkat, gigászi alkohol (14,7 %), ugyanakkor végtelen letisztultság és patetikusság jellemzi a Szerelmit.
Demeter Zoltán miután kitanulta itthon és külföldön a szakmát, majd a Királyudvarnál megalapozta tokaji karrierjét, saját pincét alapított, s milyen jól tette... Szepsy István talán legjobb tanítványa csöndesen, de töretlenül halad a mitikus mádi borász nyomdokain. Hozzá hasonlóan, ő is elsősorban a száraz borok révén próbálja faggatni a dűlőket. Címkéin a dűlőnév minden egyéb feliratnál nagyobb betűkkel szerepel. Számára nem a saját név, nem az évjárat, még csak nem is a fajta, hanem az egyedi és megismételhetetlen terroiré a főszerep minden egyes borban! Az Sz, mint Szerelmi-dűlő, akárcsak a hárs nem könnyű terület Tokajban, ám ez a bor elég szép keresztmetszetet nyújt számunkra földjének titkairól.
Nagyon vártam ezt a bort, az alkalom is megvolt hozzá, és kedvesem névnapján, egy hűvös októberi napon, tejszínes, gombás csirke és krumplipüré mellett, elismerő pillantások mellett, elegánsan pukkanthattam...volna föl a bort, ha a dugó nem ragaszkodott volna annyira az üvegbe. Alig akart elszakadni borának édes csókjaitól, annyira szerette. Nem is csoda: csábítóan édeskés, simogató illatok áramlanak ki a palackból. Lassú, elegáns folyás, zöldessárga, sötétbe hajló szín. Fél méterről: méz(es kalács), közelebbről: marcipán, mogyorókrém és fehér virágosság, egészen a pohárba bújva pedig édes kukorica, kenyérbél, később a szellőzéssel sárgadinnye és érdes ásványok szúrnak ki a pohárból. Mohó első korty, de a méltóságteljes, kövér érzet a nyelvemre csap, tekintélyt követel. Vastag, tömör és igen sűrű szövésű, emelkedett szerkezet jellemzi. Megbonthatatlan balansz, 3 év után is! Bársonyosan krémes zamattal olvad szét a szájban, a savak semmit sem tompultak az idő változásával, élnek, pajkosak, karakteresek. Az alkohol annyi amennyi, nem bánt. Azért némi likőrösség, enyhe rumosság fűt az utóízben, de a harmóniát ez sem írja fölül. Így is hihetetlen mértékű a kiművelt elegancia. Teljesen lefegyverez.
Másnap nugátos, joghurtosság, mézes aszús irányba mutató aromák fogadnak a pohárban: mazsola, aszalt gyümölcsök – kajszi, sőt később fehérborokra kevéssé jellemző rumosmeggy, aszalt szilva és csipkebogyólekvár jut eszembe. Az ásványok a korty végén még szebben tündökölnek, és a fölbontás egyáltalán nem zilálja szét szépségét: napok múlva is ugyanúgy megvannak az arányok, a cizellált stílusjegyek. Lehengerlő szerelem.
(Egy svéd kereskedő 2009 őszén megkóstolta a 2007-es Szerelmit, és úgy döntött fölvásárolja a teljes mozdítható készleteket a borból, majd szétosztja étterempartnerei közt. Egyetlen hibája a bornak, hogy még nekem is csak pénztárcafacsaró áron volt lehetőségem hozzájutni, pedig a kedvezményem a klubtagságinál azért nagyobb. De valószínűleg a negatívumok ebben ki is merülnek, és ez az egyetlen oka, hogy hátrébb végzett a következő két tételnél.)

2. Szepsy István@Nyúlászó/2007.***

Maradék cukor: 6,3 g, Alk: 13,5

A Szent Tamástól D-DNy-ra elterülő közepes méretű dűlő, mádtól DK-re helyezkedik el, és ezzel a borával másodpercek kérdése volt, hogy belopja magát a szívembe a termőhely. A Nyúlászó talaját fent barna agyag, kvarcos törmelék és vörösagyag altalaj alkotja. Szepsy István is tisztában van azzal, hogy a nagy borok megfogalmazásához szükség van a dűlők önálló ismeretére, megszólaltatására is. Ezért döntött úgy, hogy a szépen sikerült 07-es Nyúlászóból származó alapanyagot önálló borként is lepalackozza.
Háromszor is volt szerencsém kóstolni ezt a kivételes bort: közvetlenül forgalomba kerülésekor, 2008 decemberében kétszer is padlóra küldött (a 2009-es Borfesztiválig érdekes módon semmiféle nyilvános visszhangja nem volt e zseniális furmintnak), majd 1 évig otthon pihentettem 1 butellát, és 2009. novemberében, 24. születésnapomon családi körben kóstoltuk a remekművet. Már a palackozás után is gyönyörű állapotban volt, de 1 év múlva sem kopott sokat fénye.
Kellemes, jóleső, igen széles spektrumú vaníliás és édeskésen botritiszes illat, egy csipetnyi sóval. Enyhébb, de nagyon szerethető savérzet, némi jóleső maradék cukorkával, és végtelen mineralitással fűszerezve.
Hihetetlen szép az egyensúly. Elképesztően tömör, harapható, de mégsem darabos vagy erőltetett, végetelen hosszúnak tűnő zamatok. Összetett (ami mintha a természetéből automatikusan fakadna), ásványos, izgalmas tokaji világba kalauzol minket. Lebilincselő fehérbor, mely számomra a(z egyik) legbájosabb, legkarakteresebb Szepsy tételnek bizonyult az Urbán és a Szt. Tamás/07. mellett; ugyanakkor könnyen értelmezhető, sehol sem túlzó bor vagy nehézkes, ezért a kezdők is bátran belevághatnak.
Színre szép középmély, sárgás árnyalatú. Az illat háríthatatlan fegyvere e bornak: rendkívül gazdag, már elsőre kiszúrnak az ásványok, a kövek; de ahogy érett a bor, egy esztendő után még letisztultabb, rendezettebb a zabolátlan buké, mely az első, szenvedélyes randevú alkalmával is rabul ejtett, csak akkor még éretlenebbek voltuk mindketten. Azóta annyi minden történt...! Közben megjelent az érett tokajiakat idéző barack, kukorica, gabona és az elmaradhatatlan, fajtajelleges kenyérbél. A szellőzés jótékony hatása révén trópusi gyümölcsök nektárosan édeskés jegyei is fel-felbukkannak. A korty még mindig rendkívül tömör. Az alkohol fűt, de rendesen, és én rájövök, hogy bár sokadszorra kényszerít térdre ez a bor, de erényei mellett gyengeségei is ugyanúgy föllelhetők. Az alkohol például nem sok (13,5 v/v %), de ahogy az azonos évjáratú Úrágya esetében, úgy itt is dörömböl a szájpadlásomon, nem is kicsit! A korty közepe is mintha kissé ellaposodott volna egy év után. Kicsit veszítettek lendületükből a furmintos savak. Így már két olyan dolog is a számlájára írható az évjáratnak, melyet már több 2007-es száraz tokajiban tapasztaltam: a savak mintha elégtek volna és a sok – elsőrangú botritisz-fertőzöttséggel is megturbózott - cukorból, zabolátlan alkoholok képződtek. (Persze mindez olyan nüansznyi apróságként jelentkezik Szepsy István boraiban, hogy egyrészt a kiváló összképen szinte semmit nem homályosítanak, másrészt egyáltalán nem hibaként, inkább egyszerű észrevételként említem meg őket, melyet aztán sokan biztos másképp látnak.) Az ízkavalkád végét kesernye zárja. Összességében szép kitartó a lecsengés, némi bájos krémességgel.
Az első lenyűgöző találkozás után mindig kicsit csalfa érzés visszakóstolni egy bort később. Ez szinte törvényszerű...az ember sokat vár, amiből nem feltétlenül kap vissza mindent. Mégis szomorú érzés, mikor végleg kiürül a pohárból a Nyúlászó. Utána nem marad más, csak az áhitat. 9

1. Szepsy István@Szent Tamás/2007(h.minta).***

Nehéz volt a döntés, nagy volt a hajrá az első helyért... Mégis Szepsy Istvánt övezi ma a legnagyobb tisztelet itthon az egész boros szakmában. Nem véletlen, hogy Hegyalján mindenki őrá figyel, rá szeretne hasonlítani, őt akarja megközelíteni minőségben. Körülbelül 150 országban kapható a bora. Több évszazad óta foglalkoznak fölmenői borászattal hegyalján. Végül a legkomolyabb dűlős furmintja, a Szt Tamás/07 az a bor, melynél elfogynak a szavak...
Még hordós érlelés alatt állt, mikor kóstoltam, de már akkor elképesztően ígéretes a bor. A szárazabb, trópusi forróságú nyár és a szép ősz jól elhatárolja az előző évjárattól (vélhetően magasabb mustfok, nagyobb arányú botritizálódás).
Talán minden eddiginél tartalmasabb, összetettebb íz: karamell és fa! És még erősebb komplexitás, mint az Urbán esetében. Sokkal többet ígér számomra, mint a 2006-os Szt. Tamás. A dűlő karaktere, ásványossága még szebb kíséretet kapott, még jobban tündököl. A maradékcukra is valószínűleg tekintélyesebb, amitől behízelgőbb, kedveskedőbb karakterű, és ebben rokonságot mutat a szintén 2007-es Nyúlászóval. Újabb bizonyíték arra, hogy a rideg, néha brutális savakat képző furmintnak a charme-jához kifejezetten illik egy kevéske édes jelleg, némi maradék cukor formájában. A félszáraz Demeter birtokfurmintban lehetett ezt látni a legtisztábban a 12 bor közt. Teljesen levett a lábamról árnyalt stílusával.

Mire palackba kerül remélhetőleg még szebb, rendezettebb és tökéletesebb lesz...érdemes odafigyelni rá, hisz nagyjából 2010 elején kerül majd forgalomba!! 9+