November végén kaptam a meghívást erre az exkluzív bemutatóra, ahol ezidáig gondosan titkolt csúcsvöröseket lepleztek le napjaink talán legígéretesebb dél-pannon borászatától, a Sauska Pincétől. Mikor először a címet olvastam: ’Sauska Korai’, naívan azt hittem, ez biztos valami laza, „útómártonnapi”, 2010-es kis ízelítő lesz, aztán a linkre kattintva olvastam, a pince fiatalos hangvételű blogján, hogy ezzel bizony eléggé mellélőttem....egész pontosan 8-10 évvel mellé.

Eleinte a nagy évjáratokra kaptam föl a fejemet: 1999, 2000, 2002 és 2003 bordói házasításai voltak beharangozva mint az este főszereplői, meglepetései (ami azt hiszem, remekül rímel pár nappal ezelőtti, évtizedértékelő írásom első részére). A Sauska Pincészet hivatalosan 2006-ban kezdte el - azóta igen sikeres munkáját -, így nekem már eleve az a pont megdöbbentő újdonsággal szolgált, hogy még léteznek 2006 előtti Sauskák (de már a Szeleshát esetében is szer fölött szimpatikus hozzáállásnak tartottam, ha egy pince több, esetenként kiemelkedő évjáratot is hajlandó "elengedni" útkeresés címén, s csak ezután lép a nyilvánosság elé, amikor már ismeri képességeinek körvonalait). Ám a teljes háttérsztori fölöttébb izgalmas előhangja volt a kóstolónak; a blogon részletesen elolvasható, itt álljon most csak annyi, hogy Gere Attila mentorkodása mellett születtek a borok (egyúttal az ő pincéjében, az új amerikai, francia hordókat és a dugókat pedig Sauska Krisztián állta), melyek egyfajta hordókísérleteknek indultak Gere Attila magyar hordóival kiegészülve (ilyesmiről nem először hallunk, - dícséretes módon sok pince készíti elő így a jövőbeni érdemi munkát, sőt a lelkesebbek állandóan kísérleteznek más és más kádárok munkáival, hogy megtalálják a saját stílusukhoz, saját alapanyagukhoz leginkább illő hordót... Már korábban is úgy gondoltam, hogy az egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdések egyike lehet ez a tapogatódzás egy induló borászat számára).
Tehát: eleinte mindhárom típusú barrique hordóból 3-3 db vett részt a tanulmányban, melybe első évben (’barrique cabernet’ - hőskorszak) még a jól ismert Gere Barrique Cabernet Savignon alapanyaga került, kiegészítve Merlot-val és Franc-nal. A későbbi 3 évjáratban már a(z azóta legendássá vált) Kopár termése is szerepet kapott a játékban, kiegészülve nagy-nagy kísérletezőkedvvel, már ami a cuvée-k összerakását illeti. Lényeg a lényeg: a borok limitáltságára és exkluzivitására való tekintettel ezidáig nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Most azonban mégis úgy döntöttek a pincénél - elsődlegesen a korral folyamatosan változó, újraértékelő tulajdonos, Sauska Krisztián, aki meghatározó és élvezetes kísérletezésnek élte meg e 4 évjárat 'Korai' munkáit - , hogy többekké váltak ezek a tételek egyszerű korai zsengéknél (a kóstoló végére én magam úgy éreztem, nem éppen szerencsés névválasztás ezekre a gigászi boróriásokra a Korai-szó). Korlátozott tételek, melyeknek gyakorlatilag minden palackján a kezdetektől fogva ott van a készítők keze nyoma (ami Villányban valljuk be, nem épp gyakori jelenség...az is lehet hogy csak ilymodon, egy frissen kirepülni készülő pince szárnypróbálgatásaikor, koncepció-keresése közepette valósulhat valóban meg. Nem tudom). Ebből adódóan (meg se lepődünk): árukat tekintve ezek a borok talán minden más hazai (villányi) vörösnél túl tesznek (különösen az elmúlt tíz esztendő két legnagyobb évjárata, a 2000-es és a 2003-as).
Nyilván mindez önmagában még nem jelent a világon semmit... Ez a pátosz, ez a mitológiai háttér... Amiből most végül 4 féle cuvée (s talán a két 2002-es fajtabor) kerül ki a műhely gondozásából a nyilvánosság elé; az a 4-6 tétel, melyet készítője a legizgalmasabbnak, leghitelesebb lenyomatnak ítélt meg azóta. E tanulságos borokat pedig csak pár szerencsésnek lesz majd lehetősége megismerni.

Sauska Korai Cuvée 2003.**
A szakma, borbloggerek, szakírók egy része fölbukkant a rendezvényen (megtisztelő volt számomra jelen lenni, odacsöppenni így fiatalon).
Nem akarok terjengősen írni az évjáratokról (pedig szeretek). 2003-at ismerjük jól. Az új évezred, a modern idők talán első, országos (de európai) szinten is igazán komoly, száraz, meleg éve (nagy rébusz: megmaradtak-e a 2003-as savak?). Ily módon vad, telt, buja, mediterrán hangú bort vártam. Fontos megjegyezni, hogy ezúttal már Kúcs Gyula is, valamint (a nemzetközi szinten igen nagy név) Paul Hobbs itt vett részt konzultánsként első ízben a cuvée-k összeállításánál. A franc-t ő inkább visszafogta az arányoknál. Színben élénk rubin (nekem határozott vérvörös árnyalat szúrt szemet a fénynél), a legtöbb bor az este folyamán hozta ezt megjelenésben. Illatában koncentrált, mély, Bordeaux-t idéző aromák, melyben a Cabernet sauvignon fűszerei a legfeltűnőbbek számomra. Rengeteg bors, fűszerpaprika, később vidámabb piros bogyósok lelhetők föl benne. Ízben különösen feltűnő a fiatalsága. Kicsit talán nyers is, de közben gazdag, vastag, kicsit szárító tanninkészlettel (tehát kifejezetten szárító savakkal...nyoma sincs hedonisztikus alkoholédességnek, lekvárnak vagy ilyesmi). 15.5 v/v %-os alkoholja alig érezhető. 3636 palack készült belőle (őbelőle amúgy a legtöbb, ami azért is jó mert még biztos változik majd idővel). 8

Sauska Korai Cuvée 2002.**
Jól jött ez a kóstoló, mert a hosszú ideje tartó tokaji befordultságom mellett, kezdtem elszokni a vörösektől. (Vagy netán csak elkerüljük egymást az igazán jó vörösökkel?) Nos, az ilyen borok kóstolása közben az ember nem lát, nem hall, nem gondolkodik a preferenciáiról, csak átadja magát a megismételhetetlennek.
A 2002-es év nem volt rossz év, bár nem érte el 2003 vagy 2000 szintjét. De gyanítom, ez a bor  palackba sem készült volna, ha az évjárat eleve kuka lett volna. Sauska Krisztián azt kérte a borásztól, hogy szüreteljen minden fajtát külön hordóba (2000-rel ellentétben, ahol a forró év miatt minden fajtát együtt szedtek le, ld. később). Filigránabb, halkabb borra számítottam az évjáratból kiindulva (persze nem mindig jó előre ismerni az évjáratok karakterét, mert az embernek végül előítéletei, túlzó elvárásai lesznek, amik csapdák lehetnek). A 2002-es borokban nekem a fűszer és a franciás, bordóias elemek domináltak leginkább. Dohány, keleti fűszerek, sonka, bőr, égett gumi. Jóval rendezettebb egy évvel fiatalabb utódjánál, egyensúlya is szebb, kifejezőbb, savai nem bántanak. Gyönyörű struktúra, összetett, sűrű vörösbor, s áthatja valami sajátos krémesség, ami vörösborokban nem gyakori (viszont sokáig azt hiszem, mégsem tartogatnám őt). Meggyőző és hiperelegáns nagy bor. 8+

Sauska Korai Cabernet franc 2002.**
Ez a bor volt a legkönnyedebb hangolású mind közül. A legkevésbé „komolykodó” talán. Már rögtön illata is kedvesebb, közvetlenebb volt, jóval vidámabb, pirosribizlis elemekkel. Sok gyümölcs az ízben is, kicsit vékonyabb test, remek ihatóság, kortársaihoz mérten azonban talán egy kicsivel kevesebb izgalmas réteg található benne (bár ez egy ilyen mezőnyben nyilván nem is egyszerű). Kevesebb, mint 200 palack készült belőle! 7+

Sauska Korai Merlot 2002.***
Nagy lépéssel, egy szinttel följebb lépett a Merlot. Nem hittem volna, hogy ennyire szépen szerepelnek a 2002-es borok, holott ez az évjárat 2000 és 2003-hoz képest azért közepesebb volt országos viszonylatban, de ezek a nagy vörösek 100 %-ig eloszlatták az esetleges kételyeket. (Az élményt valószínűleg már csak azzal lehetett volna tovább fokozni, ha vakon kóstoljuk össze a borokat hasonló árszínvonalú francia vagy spanyol, olasz, újvilági borokkal, vagy akár Kopárokkal).
Jóval strukturáltabb a franc-hoz viszonyítva. Szellőzve bőrös, füstölt sonkás, égetett gumis. Nagyon elegáns, lehengerlő és bájos jelenség. Ízben is húsosabb, talán könnyebb, lazább is a többinél. Rajongtam érte mégis....rágható gyümölcseiért, jó kortyolhatóságáért (nem Magnifico, nem Primarius, nem Sessio súlyú, de mégis kiváló Merlot). Amellett, hogy nagy és komoly, egy egész üveg simán elfogyasztható belőle egy este alatt, bár túlzásba már csak azért sem vihető, mert csak 236 darabot palackoztak belőle (pedig öregnek, kora ellenére nem mondanám). Az este egyik legszebbje volt nekem, de azt hiszem, itthoni vörös élményeim közt is. 9

Sauska Korai Cuvée 2000.***
Olyan sokat vártunk ezekre a borokra (ahogy nemrég írtam is ennek kapcsán az elmúlt időszak tapasztalatairól)...végre itt vannak a kézzel fogható, 8-10 éves eredmények arról, mire képesek a magyar borvidékek (Tokajon kívül). Végre meggyőződhetünk mi magunk is arról, mekkora potenciál is rejlik a (konkrét elődök nélkül is „pofátlanul”) 10-20 ezer Ft-os árszínvonalra pozicionált és „évtizedekig eltarthatónak gondolt” nagy (villányi) borokban!! Izgalmas dolgok ezek, s még izgalmasabbak várnak a jövő borászaira, akiknek ezeket az érdemeket ténylegesen kamatoztatniuk kell majd.
A 2003-as esztendő nagy elődje, előfutára volt 2000. Szintén az az évjárat, mely országos szinten is sztár lett (aszúk, vörösek, száraz fehérek egyaránt remekeltek e forró nyarú esztendőben). Így talán érthető is, hogy e két évjárat lett a legdrágábbra súlyozva (30.000 Ft feletti összeget kell majd tudni elengedni palackjukért). A Gere Kopár tudjuk, legendásan jól muzsikált 2000-ből...melynek terméséből - ahogy a bevezetőben is említettem - ebbe a borba is került. A nyár és az ősz forrósága miatt, augusztusban egybe lett szüretelve mindhárom bordói fajta (amivel így viszont az arányokon utólag nem lehetett finomítgatni semmit. Nekem tetszik, hogy ez a bor valóban olyan lett, ahogy szüretelték, talán mondhatjuk, hogy az évjárat igazi gyermeke).
A Kopár tetején 1 ha-nyi, azonos arányú területről származó Merlot és két Cabernet. Azt vártam, hogy brutális lesz és felejthetetlen, mindenki közt egyértelműen egy fejjel nagyobb. Színben talán ő az egyedüli, akibe bele lehetne kötni. Fény felé tartva nem annyira ragyogó rubin, mint társai. Az egyik kóstolótárs hívta föl figyelmem, hogy kissé opálos, átlátszatlan és egyértelműen matt a felszíne. Annyi baj legyen, hisz beleszagolva igazi illatorgia fogad minket. Jóval déliesebb érzetű a 2003/2002-esek után. Nagy adag piros bogyós gyümölcsöt találunk benne, szinte Grenache/Garnacha-kat idéző intenzitással (az utódokban tomboló hűvös fűszerek már háttérbe szorulnak). Határozott egyéniség, ízben befőttes, (szilva)lekváros sűrűséggel, mégis rengeteg eleganciával, kecsességgel. Gyönyörű nagy bor, a csúcsa közelében. 9

Sauska Korai Cuvée 1999.*
Alapanyagban egy egyszerűbb darab, évjáratban pedig a mai értelmezésű, modern kori magyar borászat sarokkévének is nevezhetjük 1999-et. Számomra 99 az alfa, az első fejezet a több oldalas bevezető után.
Arra számítottam, ő lesz a tiszteletet parancsoló, ősz hajú matuzsálem, aki ugyan a karosszékbe roskadva elcsigázottan kicsit túlszínezi történeteit, de „mégis komolyan kell venni”. Ő az egyedüli tehát, akinél még magyar barrikot használtak (Gere Attila kezdeményezésére), s aztán Sauska Krisztián elmondása alapján büdössége miatt el is vetette azokat később (mármint a hordókat), és maradt a franciánál.
Valóban egész más, mint a fiatal titánok. Végül ugyan a dekantáló is előkerült (e boroknál az üledékről való leöntés miatt is hasznos kellék), de animalitása, penetráns aromái elég tolakodóak voltak ,az istállók különféle sajátságaival, ez kétségtelen. Többen állították, hogy már túl van a csúcson, én azonban inkább a platóra helyezném (bár az igaz, hogy a plató után olykor hirtelen érhetünk a lejtőhöz). A korty egyensúlyos volt, régi stílusú, kicsit rusztikus vörös köntösben. Itt áradó gyümölcsökről nemigen lehet beszélni már. A kor egyértelmű jeleit nem tagadhatja le, de igaz dícsérete újkori borászatunk első legendás évjáratának (mely évjáratból azóta nem sok bor maradt a mai napig is palackban). 7

A bemutatót követően rengeteg kérdőjel maradt bennem a boroknak köszönhetően (de hát ezért érdekes borokat kóstolni, mert áttörik a gondolatok gátjait). Merőben más oldalát ismertem meg a Sauskának, mint amit eddig ismertem/ismerni véltem. Valami olyasmit kezdtek el annak idején hazánkban, amire sokan áhítoztak, de keveseknek valósult meg ténylegesen, - minőségben, mennyiségben sikerült közös nevezőre hozniuk a világszínvonalú csúcstechnológiát, ami azt gondolom, nagyon fontos és előre mutató magyar eredmény (ha azt vesszük, hogy egy ágazatot ugyebár nem az igazi romantikus kedvenceink, a minimál tételben készülő, mikro-csodák tartanak életben). Mindeközben a fenti borok naggyá értek, ez kétségtelen, mégis egészen más szellemiségben készültek, s egész más szellemiség hatja át őket, mint mondjuk a mostani, prímszámos cuvée-ket. Persze ez sok mindenből adódik, a kezdeti izgalmas báj óta egy egészen eltérő fölállású csapat dolgozik a borokon, jöttek külföldi tanácsadók is, s persze Gere Attila sem vett részt a későbbi Sauska-sztori írásában. Nem tartom ezeket a borokat szervesen a Sauska szortiment tagjainak (szerintem ők maguk sem, hisz úgy fest, csak a pincétől lesznek rendelhetők a megmaradt palackok); ám egy ilyen tanulmány nagyon fontos és hasznos eredményeket vonultathat föl egy borvidékben, egy induló borászatban rejlő lehetőségekről. Az ilyen kísérletezésekre (ma is elérhető referenciák hiányában) nagy szükségünk van/lenne más borvidékek tekintetében is, s én mindig nagy érdeklődéssel voltam a mai nagy nevek kezdeti próbálkozásai iránt (melyek akkor is sok fontos információt közvetítenek, ha épp a borok maguk már elindultak esetleg a lejtőn. Bízom benne, hogy a szebb, régi tételeket a Sauskához hasonlóan mások is fölvállalják majd hasonló keretek közt is, nem csupán a pincénél).
És közben minduntalan eszembe jutnak más (villányi) óriáspincészetek is. Akik a 90-es évek Sauskái voltak, (újvilágias) stílusban is, (modern) filozófiában is, akiket kezdetben vállára vett a nép, s magasra emelte őket, aztán kerültek elő palackok, írások (több helyről), melyek megint más érzéseket keltettek (érdemeiket persze nem lehet vitatni).
Optimistán szemlélődve, kijelenthetjük: vannak hazai pincék, vannak borok (elsősorban vörösekre gondolok most), melyeket igazolt az idő, melyeknek van már becsülete, hitele, tekintélye....erről szólt az elmúlt 10 év. A következő évtizedek pedig arról, kik tudják mindezt valóban megtartani, kamatoztatni, megragadni.

[Köszönet Győrffy Andrásnak, Sauska Krisztiánnak és csapatának a kedvességért!]