Immár hagyománnyá kezd válni a júniusi Királyudvar-bemutató az új évjáratok boraival. Jó látni, hogy Anthony Hwang és Juhász Szabolcs, borász nem sajnálja az időt és az energiát, hogy Budapesten ültetett kóstolón bemutassák egy értő közönség előtt mindazt, amiért például az én horizontomon is az ország három legeredményesebb borászata közt van jelen a nagy múltú tarcali birtok. A csúcsra járatott villányi, szekszárdi, egri sztárok vajon miért nem rendeznek hasonló bemutatókat? (Tavaly már föltettem ezt a kérdést?) A jó ég tudja.

Pedig esetleges hiányosságok, gyengeségek minden pincénél vannak, viszont a közös nyelven történő kommunikáció ezekről a dolgokról nagyon fontos (mindenkit előrébb visz). A tavalyi bemutató is sok tanulsággal szolgált: megtörtént a biodinamikus átállás a birtokon és az első évjáratok már palackban fejlődnek; a Királyudvar Henye pezsgő a hazai élvonal fontos tétele (hiszen van hozzá önálló know-how); a friss, 11-es borok pár kivételtől eltekintve igen szépen alakulnak; ám a nem szárazakkal kevésbé voltam megelégedve: itt-ott mintha oxidáció korai jelei mutatkoznának a borokban. Remélhetőleg én értettem csak félre valamit. - Az idei nyári estén több veterán tétel is lehetőséget kapott a bizonyításra.

Az ismét forró 2012-es évjáratot jónak értékelte Mr. Hwang, mely meglepetésekben is bővelkedett, ahogy az hamarosan látható lesz. Volt az év folyamán egy komolyabb jégverés. A nyár végi, szeptemberi időszak viszont napos és száraz volt. Jellemzőek voltak a szélsőséges hőmérsékleti ingadozások, különösen az érési időszakban. A biodinamikus átállás érezhetően megedzette ehhez a szőlőt. Végeredményben aromás és nagyon gyümölcsös borok születtek 2012-ben.

Láthatóan rosszul éli meg a borászat, hogy 2009-től nagyon visszaszorult az aszúhozam (ez nagyjából mindössze 1500 palackot jelent négy esztendő alatt). Nagyon szimpatikus volt, hogy a tulajdonos teljesen világosan megfogalmazta: "az aszú nyitja meg kapukat a világ felé az új stílusú száraz és édes boroknak, amihez viszont a magas minőségű aszúk színvonalán kell utóbbiaknak is mozogniuk"...különben nem megy. A Királyudvar 2005 óta ezen fáradozik. Lássuk, milyen eredményekkel:

*Királyudvar Furmint Sec 2012.*
Percze, Henye és egy kevés Betsek került most (is) bele. Elsőre kissé szúrós, gombás, tölgyes, furmintos szigorral rendelkező aromák. Szellőzve termálvíz és kréta jelenik meg, vajassággal, virágokkal. Érezhetően nem állt még össze a palackozás utáni kép. Szájban kristálytiszta, elég sűrű rácspontú, sűrű szövésű. Tekintélyesnek tűnik maradékcukra, gyümölcsei frissek (sárgák, trópusiak), savai vibrálóak. Hosszú, telt, komoly erényekkel bíró, de nagyon fiatal bor még. A korty legvégén érezhető egy kissé disszonáns cseresség, kesernyével, ami a Hárslevelű kisebb bogyóiból (vagyis nagyobb héjarányából) adódó évjárati jegy. Egyelőre ez még nem szignifikáns íz. Sőt remek kezdés. 6+

*Királyudvar Demi Sec, Betsek dűlő 2012.**
A Demi secet egyelőre a franciák és a távol-keleti célpiacok kedvelik leginkább. Nagyon hosszan erjedt ez a bor (Juhász Szabolcsot dicséri, hogy a vontatott fejlődés végére a bor olyan lett, amilyen).
Érett citrusok buja, gyümölcshangsúlyos illata. Szellőzéssel banán és más déli gyümölcsök is szót kapnak. Megnyerő illatok! Ízben megint érezhetően sokkal teltebb idomú a Secnél. A magas cukortól kifinomult krémességet kap, szinte desszertszerű, de a legérdekesebb, hogy mégsem hivalkodó ez az édesség, tökéletesen integrált. Nagyon tetszetős könnyedséggel, súlytalansággal bomlanak ki a finom részletek. Talán a feszes savaknak is köszönhető ez az emelkedett elegancia. Kiváló arányok. Remélem, ilyen marad sokáig. 7+

*Királyudvar Furmint Reserve, Lapis dűlő 2012.
Krémes, picit kókuszos illat, orvosság, aztán eluralja egy kenyérélesztős tompaság orrban. Ízben a 7-es sav teljesen eltűnik a 82-es cukorban. Klasszikus, különösebb magaslatoktól mentes édes bor. Rövid íze végén leginkább csak az édesség marad, kockára vágott aszalt gyümölcsök hangulatával. Relatíve egyszerű szerkezet, s a játékidőt sem sikerül eléggé feszesre húzni. Ez a Királyudvar belépőbora. 5

*Királyudvar Patricia Cuvée 2012.*
A 2006-os mennyire rendben volt! Jó hogy muskotályból is próbálnak páran nagy bort készíteni, kibillentve a fajtát a skatulyákból (Németh Attila, Demeter Zoltán és a Királyudvar). Direkt muskotály, sok-sok virág, eltéveszthetetlen fajtajegyek. Friss és fiatalos illatok, primer alaphangok. Friss az íz is, temérdek gyümölccsel. Ebben a borban is halványak a savak, a 140-es cukor mellé 6-6.5-ös sav nem tud annyi feszességet adni, ami nekem kívánatos lenne, épp csak egy törékeny vázat nyújt. Mindazonáltal szerkezeti gazdagsága meglepő és gyümölcseivel tényleg nehéz betelni. Mondjuk 7

*Királyudvar Aszú 6 puttonyos, Lapis dűlő 2008
Nagyon féltem a tavalyi birtokaszú után ettől a bortól. A Lapis az egyik első igazán átütő sikereket elérő dűlős aszú volt. Az 1999-es első évjárat sok tekintetben megelőzte korát, igazi jövőformáló történelemlecke (mármint annak, akinek még akad belőle). Éppen ezért mindig nagyok vele szemben az elvárások. A 2006/2007-es aszús év 6 puttonyosai elképesztően mély és kiművelt komplexitású borok, - az új aszústílus referenciái.
Októberig kellett várni a botritiszre 2008-ban, de akkor azonnal robbant. Ennek eredménye Anthony Hwang emlékei alapján az lett, hogy az aszúszemeket a megszokottnál sokkal gyorsabban tudták földolgozni, s ettől maguk a borok is friss jegyeket hoznak. A baj csak az, hogy én ezt a frissességet a tavalyi birtokaszúban sem és ebben a borban sem találtam meg. Kezdeti félelmeim beigazolódni látszottak.

Száraz szamorodnis, élesztős, kenyérhéjas, szinte semmi friss gyümölcsöt nem mutató, kissé tisztátalan old-school hangulat lengi körbe (oxidáltság?). Ízben is száraz szamorodnis jelleg, klasszikus aszúkat idéz egy korábbi érából (ami háttérbe szorult mára). Az íz végén érezhető az igyekezet, a koncentráció, teás, kapros, herbális ízmaradékkal. De hol vannak a friss gyümölcsök? Már jóval a 2006-os Lapis aszú előtt kóstolva is lehetett érezni az üdeség, a tisztaság és az elegancia hiányosságait. Minden igyekezetem ellenére sem tudom értelmezni ezt a bort (pláne 25.000 Ft-ért). Sajnálom.

*Királyudvar Furmint Sec 2011.**
A második forduló palackérettebb borokat vonultatott föl a múltból. Az olykor szangvinikusan érő Sec-ek ezúttal többé-kevésbé a jobbik énjüket hozták.
Meglepően friss buké: tejföl, friss sajtok, hűvösen, tisztán (száraz próbában több érett gyümölccsel). Feszesebb, üvegszerű szerkezet, élénkebb, citrusosabb a 2012-esnél (kevesebb édességgel). Érdekes, hogy sokkalta modernebb ezzel a szikársággal a 2012-eshez mérve. Vagy csak más irányból közelít és kevésbé nyomta rá bélyegét a forró év. Tiszta, vibráló savak hagyják tisztán a szájat. Egészen zsályás, mentásan hűsítő ízzel ér véget. A legjobb arányokat ebben a Sec-ben éreztem a modern hangulat mellett. 7+

*Királyudvar Furmint Sec 2009
Elsőre elég fülledt, csatornaszaggal ijeszt meg és eleve elég zárkózott és tartózkodó korát éli ez a tétel. Aztán tűzkő, sajátos termálvizesség (nem Szepsys) ütközik ki benne, lufis, picit gumis, érett sajtos gyógyfüvesség tisztul ki benne végül. Összeszedi magát szépen. Érdekes, hogy három száraz, meleg év Sec-je mennyire más és más stílust mutatott: itt már egészen csontos és szikár savú bort kóstolunk, melyben kicsit magukra is maradnak a savak a pályán. El bírnék viselni melléjük sokkal több árnyalatot (ld. a 2011-esben). Az íz vége mintha már üresedne némileg. Szigorúbb, sós, minerális lecsengésű bor. A hullámvölgyekből azért végül azért fölkapaszkodik: gyenge 6

*Királyudvar Hárslevelű, Lapis dűlő 2009
Oxidált beütésű érettség, poros, pirított kenyérhéjas illat, ami fölött már tavaly és tavalyelőtt is vakartam a fejem. Orvosságosság, ismét száraz szamorodnis illat. Ízben aztán a Lapis Furmintnál sokkal több ízt kapunk: pl. meglepően lendületes savakat. Az oxidatív hangulat itt is érezhető, torzítja a gyümölcsöket. Ráadásul egy kis kesernye is akad a végén. 5(+)

*Királyudvar Ilona Cuvée 2008.***
A borról mindent elmond, hogy alapanyagának 90 %-a aszúsodott. A furmint-hárs arány 7:3. Ugyancsak nehezen kiszámítható tétel, de jól érik, most ő is meggyőzően alakított!
Szépen mélyül már a színe, de ezen kívül a kor csakis hozzátesz a borhoz. Kiművelt késői szüretes buké: sok barack, átható és elegáns tokaji jegyek krémes formában. Az enyhe CO2-os szúrás még most is érezhető a nyelv hegyén, de kicsattanóan frissé és üdévé teszi ezt a szép édes bort (s a laborok kimutatták azt is, hogy az élesztők aránya a borban zérus, vagyis egyértelműen nem utóerjedésről van szó). Kortalan. Hibátlan egyensúly. Élénk citrusos savérzet, hosszú és rendkívül sok rétegű íz. Krémes, fehércsokis búcsú. Atyaég, mennyivel jobb, mint az évjárat csúcstétele, a fenti Lapis aszú! Az Ilonám két 8-as Lapis aszúért sem adnám. 8+

*Királyudvar Aszú 6 puttonyos, Lapis dűlő 2006.***
Minden megvan ebben a nagy formátumú desszertborban is, amiért a Királyudvar olyan nívós nagyborászattá nőtte ki magát pár év alatt. Elképesztő mélységek és koncentráció magas szintű játéka ez a bor. 239-es cukor mellett tevékenykedő 11-es savak. Lustaság és nehézkesség föl sem merül.
Köves, mélyen ásványos illat, érett barackkal, poros botritiszességgel díszítve. Ízben itt is akad bőséggel jóleső friss gyümölcs. Krémes, különleges textúrájú bor. Végtelen hosszú, felejthetetlen komplexitás. A struktúra nálam hibátlan. Savai és magas cukra is hosszú életet ígérnek. A 6-os és 7-es Királyudvar aszúk a modern aszúkép remekművei, évjáratuk legjobbjai (a 8-asok számomra érezhetően nem azok). A legjobb szándékkal remélem, lesz később is folytatása ennek az emelkedett stílusnak. 9