Virágos, orrbamászóan narancshúsos, sárga húsú őszi, maracuja, sárgadinnyés illat (régi golyó rágós hangulat), vakon el is vitte a figyelmem a fajtáról. Egészen bukéboros. Elegáns korty, némi plusz édességgel (címke szerint száraz). A savak adják a betont a bor alá, de átengedik a terepet a kerek gyümölcsöknek, a finom zamatoknak. Nagyon szerethetőre és populárisra hangolt, de ezzel együtt is emlékezetes magyar riesling, hazai mezőnyben kivételes szépség. 6+

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

A többi 12-es Sandahlhoz sokban hasonlít az illata, de valamivel még zárkózottabb. Friss, primer jelleg dominál még. Ízben sokkal több élénkséget mutat aztán. Az alkohol itt is erősebb a kelleténél, mégis van mellette húsos gyümölcsösség is. Átmenetet képez a száraz és a félszáraz jelleg között.

A többi 12-es Villa Sandahlhoz képest porosabb, teltebb, élettelibb illat, sok friss gyümölccsel. Vibrálóan élénk savak. Hosszú íz, nagy lendület, feszes, nagy bor, markánsak a savai. (Szerintem hosszabb távon ebből a 12-es Sandahl borból lesz valami. Nevét egy ruhaszárítóról kapta.)

Olajos magok, krétapor, petrol, később Badacsonyból nem ritka sajtos illat. Élettelibb és vibrálóbb a 12-es Bakóknál. A fajtajelleges keserű mandula nagyon határozott. Helyén vannak benne a dolgok, de az árhoz mérten lehetne benne több izgalom is. (Pihent címkékben viszont a 2012-es Sandahl borok minden eddigin túltesznek: eleve a WinXP-s dizájn és nevek is súlyosak; ez a bor a pince sajátos 6-os kartonjának a csomagolóberendezéséről kapta nevét.)

A nagy sikerű 10-es és 11-es Sandahlok után a 12-esek némileg kevés visszhangot kaptak, háttérben maradtak. Picit talán a meleg év is közrejátszhat abban, hogy az én értelmezési tartományomban a fajtának ez a forró év nem igazán kedvezett, összességében halványabb rajnaik születtek idehaza. Sok gyümölcs az illatban, hűvösség és egy kis virágosság. Élénkebb az olaszrizlingjük után kóstolva, van benne egy kis édesség is, de leginkább az alkohol okoz disszonanciát a hosszú íz végén. (A bor egy tartálycsonk alakja nyomán kapta a nevét és címkéjét.)

A napokban újra alkalmam nyílt megkóstolni egymás mellett a két csodás 2011-es Villa Sandahl rajnai rizlinget. Nem rég a New York Palotában átélt badacsonyi mélymerítésben ők tündököltek borvidéki szinten a legszebben. Már ez sem kis dolog. A Bakó Ambrus által a kezdeti kísérletezgetések után precízen szentesített elzászi receptnek megfelelően készített két bor mustfrakciók szerint lett különválasztva egymástól. A tisztább (golden line) lett a drágább Magic Rain, a silver line pedig a Cappucino Oil (akit érdekel, a technológiáról a Borrajongón olvashat részletesen, akov jóvoltából). A címkék és elnevezések mögött álló (bevallom, kissé erőtlenül erőltetett), nyilván szándékosan merész (bugyuta) narratívára inkább nem térnék ki (nyilván jól észreveteti magát ez a vagányság a polcokon), annál is inkább, mivel a hasbaakasztós címkékkel ellentétben hazai viszonylatban két igen komoly rajnai rizlingről van itt most szó:

Idén is megrendezésre került a nagyszabású Badacsony New Yorkban rendezvény, mely impozáns helyszínen vonultatja föl a festői szépségű borvidék közel összes jegyzett pincéjét. Ez a látványos összefogás idehaza üdvös és a maga nemében valóban példátlan, de a szemem azonban továbbra is csak félig nevet, hisz a kép nem tud egységes lenni, gyakorlatilag ahány stand, annyi féle színvonal. - Ha valaki kicsit is naprakész, könnyen kiszámítható, hogy melyik egy-két asztalnál fog jó, melyiknél közepes (ez a döntő hányad), sőt melyiknél hibás (!) borokat kóstolni (bizony utóbbiból idén sem volt hiány, pedig próbáltam biztosra menni). A sok résztvevő által elhozott túl sok tétel pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy az egyszeri ember véletlenszerűen megtalálja a fonalat. A Szürkebarát 30 árnyalata kezdeményezés is pozitív alapvetően, de éppen ez a fajta mutatja meg szerintem a legkevésbé kifejezően egy bazaltos, vulkáni termőhely markáns arcéleit, adottságait.

Utólag értékelve ezeket a borokat, a mostanság hírveréssel körbevett Villa sandahl Rajnaijait: ezek a borok nem az általában megszokott Badacsonyról szólnak, mégis azt a tényt támasztják alá, hogy igényes technológiával, odafigyeléssel és alapanyaggal bizony ez a kiváló adottságú termőhely képes egy olyan fajtán keresztül olyan nagy borokat adni, ami eddig egyáltalán nem volt meghatározó a borvidéken. Ez a fajta a Rajnai rizling. A Rajnai idehaza nem kap olyan nagy szerepet, mint másutt (vagy mint kéne), de egyre többünk számára egyértelmű, hogy ez a fajta - akár a Furmint, akár a Chardonnay -, képes minden stílusban, rengeteg borvidéken nagy dolgokra. Mosel, Wachau, Elzász.
Akit az esetleges természetes maradék cukor zavar, az szerintem első körben ne fűzzön óriási reményeket a fajta behatóbb megismerésével. Száraztól édesig bármi, tényleg bármilyen átmenet előfordulhat (akár a Furmintnál). Bakó Ambrus, a pince borásza saját pincéjében éppen nem, ám a svéd érdekeltségű Villa Sandahlnál abszolút a száraz, elzászi stílust próbálja követni. Elzászi élesztők, elzászi tanácsadók, elzászi hangulat.

Igen sötét nap volt a tegnapi a Villa Sandahl mindennapjaiban. Az online sajtót a mandinertől az indexig bejárta a lesújtó hír, miszerint nagyjából 2000 rajnai rizling tőkéjüket metszették el, likvidálták tőből a héten ismeretlen tettesek, még ismeretlenebb megfontolásból (a hír szerint 30 éves tőkék voltak az áldozatok, a képeken 2-3 éves karokat lehetett látni, bizonyára a föld alatti rész lehet harminc éves). Az anyagi kér tetemes, az eszmei kár pénzben nehezen megbecsülhető. A svéd befektetők a magyar mentalitás egy igen otromba és kínos oldalát ismerhetik meg ezáltal…nem is tudom, milyen értelmezési tartományban tudják mindezt elhelyezni. Bakó Ambrus, a pince borásza egyike a legtehetségesebb, legfelkészültebb, ambiciózus, megfontolt fiatal hazai borásztehetségeknek napjainkban. Méltatlan az egész…