Jópár poszttal korábban két Barolo annyira megihletett, hogy úgy döntöttem, kicsit igyekszem a jövőben feldobni az olvashatatlanul száraz, mai blogdivatokra (10 éve) teljesen fittyet hányó és túlon-túl szakmai posztjaimat némi hozzáadott értékkel. Hasznos infok, funfactek, amik az adott (elsősorban nem tokaji) kóstolásokhoz kapcsolódnak egyre gyakoribbak lesznek itt. A Barolo sztoriját, jelenét, múltját már körül jártuk 10+1 pontban. A mai cikk arról fog szólni, hogy ha ne adj isten már unjuk a méregdrága Barolokat (és Barbarescokat), netán tanninmérgezést kaptunk, vagy nem bírunk várni, míg a Nebbiolo savai fogyaszthatóvá szelidülnek a palackban, akkor mit válasszunk, ha Piemontban van dolgunk. Milyen lehet egy Nebbioloból készült pezsgő? Miben más a Barbera és a Freisa? Mindehhez pedig a mesés 2015-ös év adja a hátteret, a méltán nagysikerű Vajra borászat kiválóságain keresztül. Irány Langhe!

Egy vallomással tartozom: sosem voltam az olasz dolgok megfékezhetetlen rajongója. S ez a borokra is igaz. - Valahogy a francia értékrendszer mindig is közelebb állt az ízlésemhez, ha már a két óvilági bornagyhatalomról beszélünk. Piemont talán tekinthető kivételnek. Történt aztán, hogy pár hete furmintfan kolléga meginvitált két szép Barolora, melyről sokminden köztudott, sokunk szívéhez közel is áll, igazi kivételes ikon a világ bortérképéről, de talán van néhány érdekesség, amit az olasz csődörről nem tudtatok. Miről kapta nevét? Mikor érdemes kibontani? Miben más Barbaresco? És egyáltalán melyik évjáratokat érdemes keresni? Egy csokorba össze is szedtem a funfacteket nektek.

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Köztudott, hogy ha Pesten járok, és megtehetem, akkor Tar Ferinél, a Carpe Diem borbárba örömmel térek be, kiváltképp, ha valami izgi tematikus este van. Jó érzés tudni, hogy ez a hely immár három esztendeje nyújt teret azok számára, akik eddig megszerzett boros tapasztalataikat elmélyítenék olyan egyedi szelekció és borsorok mentén, melyet egy szakavatott személy válogatott össze immár hét évnyi finewines praktizálásból merítve. Isten éltesse Feri és Li borszentélyét. Számomra egyértelműen kultikus és hiánypótló pontja, jelensége a magyar borkultúrának. A helyzet az, hogy lassan szinte minden egyes kóstolójukban érzem az Év Borélménye faktort (különösen, ha rieslingekről van szó), de alighanem ez a szülinapi sor igazán túlszárnyal bármit... Egy valamivel lettem volna talán boldogabb: ha mondjuk láthattam volna a sorbban egy olyan magyar (száraz) bort, ami képes lett volna megugrani ezt a magas lécet, de alighanem érthető a hazaiak távolmaradása ebből a masszív mezőnyből:

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.