Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Ahogy tavaly is, idén is bemutatta a Somlói Tavasz Egyesület a borvidék friss évjáratú borait az arra fogékonyaknak. Nem könnyű dolog a jellemzően hosszabban érlelhető somlóiakkal ilyen fiatalon barátkozni, kihívásokat, komoly útvesztőket tartogat az ilyesmi, de a kezdeményezés ezzel együtt is nagyon dicséretes és követendő. Egyúttal mindenkinek jelzi, (aki nem tudná) hogy nem csak a tokaji, villányi, egri borászoknak, de a Somlónak is van határozott öntudata! Szeretjük is őket, a borokat is, a borászokat is...az évjárat meg, nos az olyan lett, amilyen...de ahogy már többször is utaltam rá: a biztos kezektől származó meglepetésekre mindig érdemes felkészülni, nyitottan közelíteni feléjük...

Marci is csajozós bornak aposztrofálta előző évjáratát korábban (valójában udvarláshoz ajánlotta). Azt is, meg ezt az újat is párommal fogyasztottam, és tényleg rendre beváltak. Chardonnay, Tramini (a korábbi Sárgamuskotály helyett), Hárs és Olaszrizing egyenesen a Mátra lábaitól, az ottani nagy kedvenctől, Németh Attilától.
Ha hidegen isszuk, a bornak nincs illata. Chardonnays semmilyenség érezhető benne, enyhülve pörkölt mogyoró, majd a Tramini virágai is kinyílnak, ám nehéz elcsípni őket. Könnyű bor, félszárazsága ellenére szinte száraz savérzettel. Ízre friss és üde, érett trópusi gyümölcsök (ananász) buja zamatával. Nem áttetsző bor. A maradékcukortól nem nehezül el, húsos és tartalmas innivaló lesz tőle. Sokan nem hiszik, pedig lehet a félszáraz bor is jóleső, felejthetetlen ital. És kiváló vétel.

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb sikertörténete hazánk borászati vérkeringésében. Északi borvidék, melytől azt várnák, hogy tartózkodó, hűvös karakterrel bíró borokat ad, ám mégis képes déliesen gyümölcsös, buja és meglepően komoly, nagy testű vörösborokat is produkálni, ahogy könnyű, jóleső, reduktív fehéreket is. Szinte mindenkor megbízhatóvá, referenciaértékké váltak tehát a legtöbb borkategóriában. A Pannonhalmi bencés apátság hagyományainak alapjaira épülve, egy fiatal, igen szimpatikus, tapasztalt és mára már igen nagyra becsült borásszal, Liptai Zsolttal az élén a pannonhalmi borok egyértelműen visszakerültek Magyarország bortérképére. Bemutatnám, hogy én miért is szeretem boraikat.

Sokat kellett várni a 2007-es, egykor igen népszerű Apátsági Tramini utódjára. De megérte.
Vidám, csillogóan tükrös citromszín. Kedves szőlőlé illat, édeskés, szappanos muskotályosság és tavaszias virágosság az illatban, mely szériatartozék kedvenc illatos fajtánk, a Tramini esetében. Ízben talán kevésbé zamatos, kevésbé telt vagy tartalmas, mint a 7-es, de legalább annyira kedves és jól esik inni. Lecsengésében föltűnik a szőlőhéj, a vágott fű. A korty elején mintha félédes bor lenne, közepére kicsit áttetszővé válik, savai is visszafogottabbak, de így is igazi alapmű a fajta rajongóinak.

Káprázatos, barnás aranysárga szín. Szépen tapad a pohár falára, lassú folyású, elegáns megjelenés. Eleinte traminihez képest meglepően fahangsúlyos az illat gombával, némi avarral. A korty kerek, zamatos, eleinte édeskésebb felhangokkal, majd ásványosabb, árnyalt savakkal.
Szellőzéssel előbújnak a fajtajelleges muskotályos aromák is a pihenő pohárból. Mellettük szúrós ásványok díszítenek a háttérben. Egy szép, stabil, időtálló tramini lehet még ebből.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

A móri borvidék egy ideje mintha csipkerózsika álmát aludná, de mégis érdemes figyelmet szentelni neki, hisz időről időre meglep minket egy-egy igazi csemegével. Ezek a különlegességek általában rendhagyóságuk miatt érdekesek egyelőre (pl. egy ezerjóból készült desszertbor, vagy egy fahordós iskolázású tramini stb), de meglehet, hogy ezek hamarosan ugyanúgy a magyar borkülönlegességek közt lesznek majd számon tartva, mint a bikavér vagy egyes tokaji hungarikumok. Ez itt éppen egy igen érdekes tramini, ami ellentétben a hagyományosabb hazai gyakorlattal nem reduktív eljárással készült, hanem fahordós érlelést kapott. Ettől a bor aranylóbb színű, illatban és ízben pedig vastagabb, krémesebb és gazdagabb lett. A fajta fűszeressége és gyümölcsössége azért szépen jelen van, de savai visszafogottabbak, puhábbak lettek és az oxidatív eljárás következtében összességében kerekebb, vastagabb, férfiasabb bort kaptunk.

Jellegzetes kis tramini. Könnyed, savas, fűszeres, már-már pikáns. Hozza a traminivel kapcsolatos elvárásokat, úgyhogy aki kedveli a fajtát, annak érdemes kipróbálni. Valójában a többi Bussay borhoz képest egy halványabb színfolt.

Négy fehér fajta: hárslevelű, olaszrizling, tramini, sauvignon házasítása. Elvileg az előbbi túlsúlyával, ám ez kevéssé hangsúlyos a borban. Jó savak, szép arányok, de talán ezúttal szintén kár volt a kutyát és a fát, mint nevet is bevonni a történetbe. Egyszerű, korrekt bor, de semmi több, és az alap vörös, 2007-es még mindig az igazi. A második vörös testvéréhez képest egy kicsivel többet kapunk, de nem sokkal. Kellemes savak és zamatok, de a St. Andreás báj kicsit hiányzik belőle.