Szinte a kezdetek óta követem a tállyai Szóló munkásságát, akikről tudvalevő, hogy a járatlan ösvényeken mozognak boraikkal. Ettől az évtől lesz egy új kategória a TokajGuide hasábjain: az év felfedezettje címet olyan pincészeteknek tervezem adni, akik amellett, hogy viszonylag újak a borvidéki színtéren, valami újat is alkotnak, ami megkülönbözteti őket. Ha 2019-ben is lett volna ilyen cím, akkor a Szóló kapta volna. Cserébe Jancis Robinsonnál írtam róluk organikus témában ősszel, januárban 2016-os aszúpárosuk kapott szép méltatást, most pedig egy furmintsorról fog szólni a mai cikk, ahol többnyire az elmúlt évek immár biodinamikus és natúr borkísérletei kapták a főszerepet. Nagyon izgalmas látni Hegyalján ezeket a manapság igencsak felkapott irányzatokat. Legtöbbször szkeptikus vagyok a kénmentes kísérletekkel, időnként meglepődök, de engem is felettébb érdekel, mi hozható ki a termőhelyből a és a borvidék fajtáiból régiúj megközelítések mentén. Íme:

Idén alighanem Tállyán töltöttem a legtöbb időt a hegyaljai települések közül (ld. Kerekdomb: Tállya Dűlőbár, Szűcs Ferinél). Március óta dolgozom együtt a Tokaji Borlovagrenddel operatív feladatok és közösségi események kapcsán. Náluk minden évben a Tokaji Tavasz az éves csúcstalálkozó (korábban árveréssel egybekötve), de idén a járvány felülírta a terveket. A Borlovagrend feltett szándéka, hogy olyan településeket is jobban bevonjon a borvidéki vérkeringésbe, melyek talán kevesebb figyelmet kapnak, mint Mád vagy éppen Erdőbénye, így esett a választásunk idén Tállyára, ahol a csodásan felújított Maillot Kastély adta magát helyszínként egy szép, egész napos eseményhez. Szepsy István sajnos a továbbiakban egészségi állapota miatt nem tudja vállalni a Borlovagrend elnöki posztját, helyére egyhangú szavazással Dr. Stumpf Istvánt választotta meg az egyesület október 23-án, Tarcalon. Másnap Tállyán öt borlovag került avatásra 2020-ban, majd építészeti séta, tokaji palackkiállítás, ültetett dűlőtúra (velem) és sétáló kóstoló adta a napi programot, főszerepben a tállyai termelőkkel. A maradék palackokat hazahozva kicsit elmélyültebben is sikerült ismerkedni a vegyes sor pár tagjával:

Újra összeállt egy tucatnyi vegyesfelvágott Hegyaljáról, így eljött az ideje immár sorrendben a hatodik vakkóstolásnak a nappaliban. A metódus ugyanaz: vakon történik a kóstolás, de a bontott palackok egy hét alatt, lassan “kopnak el” (slow tasting) és így formálódik a végső leírás (a pontoknál perjellel feltüntetve, ha az első benyomáshoz képest eltérés alakulna ki). A TokajGuide friss kiadásának tartalmi része egyébként szép lassan lezárul. Nagyjából 150 pince fog helyet kapni (kicsit átstrukturálva) a jövő évi kiadásban, mely várhatóan a tavalyi évhez hasonlóan március-április környékén fog majd kijönni a nyomdából. A fordítással és a grafikai kivitelezéssel párhuzamosan zajlik a szükséges kiadások, árajánlatok egyeztetése, pályázás stb. De lássuk, mi újdonság van a nap alatt Tokaj környékén, némileg túl a fősodor hullámain:

Már korábban is leírtam, hogy ha lenne (lesz) a TokajGuide-ban Év Feldezettje cím, akkor azt idén a Szóló kapta volna. Tállyán sokminden történik mostanság: vannak új befektetők és mellettük vannak tős-gyökeres helyiek, akik együtt mindig a maguk útját járták a borvidék települései közt, van helyi kádár (Kalina), aki csinál valami egyedit, vannak fesztiválok, és van pár eredeti figura, akik pár év alatt rengeteg színt, egyedi hangot tudtak csempészni az öt-tíz éve még igancsak szunnyadó település boros színterébe. A Szóló mindenképp közéjük tartozik.