A blogon megint kicsit kevesebb a poszt a nyári forgatag miatt, de cserébe egy csodás augusztus 20-ai ajándék: az idei Wine Writers Competition keretein belül publikálásra került a Hetény-dűlő Szólóhoz köthető területének története Jancis Robinson MW blogján.
Az általam írt teljes sztori itt érhető el angolul: https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc21-heteny-vineyard-hungary 

További posztok is várhatóak, idén összesen 6 pályamunkát küldtem be (5 ebből tokaji, de ez talán nem meglepő).

TALÁLKOZZUNK szeptember közepén Tállyán, a Kerekdomb Fesztiválon, ahol a Bocskai utcában Tállya Dűlő Bárral készülünk idén is (Éless Mimiék szomszédságában)!

Szinte a kezdetek óta követem a tállyai Szóló munkásságát, akikről tudvalevő, hogy a járatlan ösvényeken mozognak boraikkal. Ettől az évtől lesz egy új kategória a TokajGuide hasábjain: az év felfedezettje címet olyan pincészeteknek tervezem adni, akik amellett, hogy viszonylag újak a borvidéki színtéren, valami újat is alkotnak, ami megkülönbözteti őket. Ha 2019-ben is lett volna ilyen cím, akkor a Szóló kapta volna. Cserébe Jancis Robinsonnál írtam róluk organikus témában ősszel, januárban 2016-os aszúpárosuk kapott szép méltatást, most pedig egy furmintsorról fog szólni a mai cikk, ahol többnyire az elmúlt évek immár biodinamikus és natúr borkísérletei kapták a főszerepet. Nagyon izgalmas látni Hegyalján ezeket a manapság igencsak felkapott irányzatokat. Legtöbbször szkeptikus vagyok a kénmentes kísérletekkel, időnként meglepődök, de engem is felettébb érdekel, mi hozható ki a termőhelyből a és a borvidék fajtáiból régiúj megközelítések mentén. Íme:

Ezt az alacsony lányok szokták mondani frappánsan, de 2016-ról is valami hasonló jut eszembe nekem is. Az az érzésem, hogy még mindig nem vette észre a borkedvelő közönség, mekkora kincs ez az évjárat Hegyalján. Jellemzően két arca pillant vissza ránk a borokban is: szárazban szerényebb, savasabb, ám édesben - különösen abból a kevés aszúszemből, amiből aszút lehetett facsarni - csodák kerültek palackba. Ezek a borok olyan klasszis évjáratokat idéznek meg, mint 2008, 2002 vagy akár 1999.

Idei hetedik hegyaljai vaktesztelésünkbe már a Coravin-rendszer is segédkezett. Ennek köszönhetően azon tételek, melyek érlelése tovább indokolt lehet, azokat későbbi összekóstolásokra is vissza tudom tartani; míg amelyeket már érdemes elfogyasztani, nos abba az irányba is azonnal tudunk lépéseket tenni otthon…:) Az a fajta frusztráció viszont megszűnik, hogy fel van bontva egyszerre 14 palack, ami azért heteken keresztül sem tud méltó módon elfogyni. Mennyivel egyszerűbb így a borkedvelő élete a rengeteg otthoni palacckal (egy kis pincével)! Újabb vegyes sor következik ismert és kevéssé ismert nevekkel vegyesen. Jó olvasgatást:

Idén alighanem Tállyán töltöttem a legtöbb időt a hegyaljai települések közül (ld. Kerekdomb: Tállya Dűlőbár, Szűcs Ferinél). Március óta dolgozom együtt a Tokaji Borlovagrenddel operatív feladatok és közösségi események kapcsán. Náluk minden évben a Tokaji Tavasz az éves csúcstalálkozó (korábban árveréssel egybekötve), de idén a járvány felülírta a terveket. A Borlovagrend feltett szándéka, hogy olyan településeket is jobban bevonjon a borvidéki vérkeringésbe, melyek talán kevesebb figyelmet kapnak, mint Mád vagy éppen Erdőbénye, így esett a választásunk idén Tállyára, ahol a csodásan felújított Maillot Kastély adta magát helyszínként egy szép, egész napos eseményhez. Szepsy István sajnos a továbbiakban egészségi állapota miatt nem tudja vállalni a Borlovagrend elnöki posztját, helyére egyhangú szavazással Dr. Stumpf Istvánt választotta meg az egyesület október 23-án, Tarcalon. Másnap Tállyán öt borlovag került avatásra 2020-ban, majd építészeti séta, tokaji palackkiállítás, ültetett dűlőtúra (velem) és sétáló kóstoló adta a napi programot, főszerepben a tállyai termelőkkel. A maradék palackokat hazahozva kicsit elmélyültebben is sikerült ismerkedni a vegyes sor pár tagjával:

Újra összeállt egy tucatnyi vegyesfelvágott Hegyaljáról, így eljött az ideje immár sorrendben a hatodik vakkóstolásnak a nappaliban. A metódus ugyanaz: vakon történik a kóstolás, de a bontott palackok egy hét alatt, lassan “kopnak el” (slow tasting) és így formálódik a végső leírás (a pontoknál perjellel feltüntetve, ha az első benyomáshoz képest eltérés alakulna ki). A TokajGuide friss kiadásának tartalmi része egyébként szép lassan lezárul. Nagyjából 150 pince fog helyet kapni (kicsit átstrukturálva) a jövő évi kiadásban, mely várhatóan a tavalyi évhez hasonlóan március-április környékén fog majd kijönni a nyomdából. A fordítással és a grafikai kivitelezéssel párhuzamosan zajlik a szükséges kiadások, árajánlatok egyeztetése, pályázás stb. De lássuk, mi újdonság van a nap alatt Tokaj környékén, némileg túl a fősodor hullámain:

Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.

Egészen hihetetlen, de végül a harmadik írásom is kikerült Jancis Robinsonnál, amit Tokajjal és a fenntarthatósággal kapcsolatban küldtem neki. Érdekesség, hogy a sorrend nem volt teljesen helyes, mert a Szóló lett volna a második, Bott a harmadik rész, de ez maximum a dramaturgia szempontjából lehet csak kérdés. Nagyon nagy öröm, hogy ezzel négy napja a 'Free for all' oldalon Tokaj szerepel egy ekkora, nemzetközileg elismert véleményvezér felületén, angol nyelven.

Ismerjétek meg a Szóló aktuális történetét: https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc20-szolo-tokaj

És a korábbi két cikk:
https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc20-homonna-tokaj
https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc20-bott-tokaj 

Illetve Juhász Panka írása Jakabékról:
https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc20-jakab-tokaj 

Történt aztán, hogy egy novemberi szombat estén Tállyán találtam magamat, kilencedmagammal egy sümegi társaság kíséretében. Ha már 430 km-t utaznak Hegyaljára, szerettem volna öt olyan pincét, öt olyan karaktert bemutatni nekik, akiknél innovatív, eredeti és kifinomult stílusok mentén kerülhetnek képbe, hogy mi is zajlik ma Tokaj környékén. A teljesség legkisebb igénye nélkül, a körülményeknek köszönhetően ebből végül a következő szűrlet kerekedett ki: Gizella, Sanzon, Kikelet, **Demeter Zoltán, és Szóló. Utolsó helyszínnek lenni persze sosem hálás szerep, de azt gondolom, hogy ezek az igen eredeti borok bizonyították, hogy Tállyán (önerőből) is nagyon izgalmas szólamok csendülnek fel pár éve. Nyáron már volt velük egy gyorsszemle idén. Élessék ezúttal szinte a teljes eddigi palackos archívumukat bemutatták nekünk... Óriási élmény. Noha van a kissé szerteágazó szortimentben jópár olyan tétel, aminek a szerepét nem teljesen értem. Tetszett az alap száraz (Tempo) és persze a Puro, a teljesen kénmentes, natúr bouk is szuperizgalmas, hogy ennyire stabil évek múltán is. A hézagos jegyzetek okán végülis most csak az idei TokajKalauzban is katalogizált, azaz csillagozott tételeiket tudtam hitelt érdemlően rögzíteni (a fejemben, a szívemben és itt írásban is):

Már korábban is leírtam, hogy ha lenne (lesz) a TokajGuide-ban Év Feldezettje cím, akkor azt idén a Szóló kapta volna. Tállyán sokminden történik mostanság: vannak új befektetők és mellettük vannak tős-gyökeres helyiek, akik együtt mindig a maguk útját járták a borvidék települései közt, van helyi kádár (Kalina), aki csinál valami egyedit, vannak fesztiválok, és van pár eredeti figura, akik pár év alatt rengeteg színt, egyedi hangot tudtak csempészni az öt-tíz éve még igancsak szunnyadó település boros színterébe. A Szóló mindenképp közéjük tartozik.