Azt kell mondanom, hogy Egerre nagyon ráfért már egy Bukolyi Marcell! Végre egy borász, aki nem a múltba réved, de nem is a nem létező bölcsek kövét kutatja például a természetesség izzadságszagú mivoltával. Eközben képes vol második generációként leválni az atyai gyökerekről is, kilépni annak árnyékából, és saját hangot hallatni. Intelligens, elegáns és profi stílus árad a boraiból, nem fél őket helyükön kezelni (értsd. árazni), és az egész projekt beérett, ahogy be kell érnie minden vállalkozásnak X idő előkészítés (útkeresés) után. Amit az új címkékkel eddig kóstoltam tőle, kivétel nélkül nagy formátumú, kárpát-medencei stílusú, de nemzetközi mércével is kimagasló minőségű volt. 

Az idei évem úgy alakult, hogy lesz új TokajGuide is októberben, úgy tűnik, mégsem a friss kalauz lett az év projektje! De amíg az ötödik kiadás mostanra teljesen önjáró mechanizmusok mentén kerül nyomdába tíz év után, addig az ASZÚGLASS-projekt teljesen új kihívásként körvonalazódik az év elejétől. Mostanra pedig mindenki erről kérdez, aki már hallott róla, szóval előállok a farbával. Itt van nekünk egy szuper prémium borunk, a tokaji aszú, Halimbán pedig egy többnyire alig ismert szuper prémium pohár! Miért ne erősíthetné egymást a két magyar csúcstermék? - tettem fel a kérdést nem csak magamnak. A furminthoz lett egy gépi pohár évekkel ezelőtt, engem pedig nem hagyott nyugodni, hogy az aszú is megérdemelne egy kézi kelyhet, amiben a legmagasabb szintű élmény élhető át e csodás borral. Több körös tesztelésekkel, egy remek stábbal éppen idén augusztusban történt meg a nagy borvidéki kiválasztás utolsó mozzanata. Nos, az idei AszúDay-ig még várni kell, amíg a hivatalos ASZÚGLASS megérkezik a magyar háztartásokba, de ez a pohár garantáltan más lesz, mint a többi!

Molnár Péter a gazdag hegyaljai bortörténelmet ragyogóan összefoglalta előttem, én most a jelenre koncentrálnék egy kicsit. Szokás mondani, hogy a magyar bor világhírű…itthon. De rögtön elnézést is kell kérnem a jelenlévő ünneplő közönségtől, mert a fenti állítás bizony Tokaj kapcsán is igaz, még nagyobb dilemma, hogy vajon az is marad-e hosszú távon! Vagy esetleg közösen teszünk azért a világhírnévért.

Tokaj jelenkora, mint minden kor, csupán egy mondat lesz majd krónikákban. De vajon hogy fog hangozni majd ez a mondat? Miközben a prospektusokon, brossúrákban, csodás képekkel illusztrált online felületeken már szinte átsiklik a szemünk a szintén klisé jellegű a királyok bora, borok királya vagy épp Nemzeti Himnuszunk Tokajról szóló idézetei fölött, érdemes áttekinteni és következtetéseket levonni, honnan, hova jutott el mára a tokaji bor, és mennyire tudott alkalmazkodni a felgyorsult piac kihívásaihoz!

Egy izgalmas, sokszínű egyéniség hagyott itt bennünknket hétfő reggel. Aki kicsit is ismerte, az tudja, hogy Szűcs Ferenc több volt, mint tállyai birtokos. Rajongott a szépért. Legyen az művészet, épület, egy borász lelke, egy elfeledett dűlő fekvése vagy egy onnan származó remek bor. Eltéveszthetetlen karakter volt. Mégsem tudok visszaemlékezni, mikor találkoztam vele először. Talán egy Királyudvar kóstolón valahol Pesten, 2010 tájékán. Ő is ugyanazzal a megrögzött, szinte gyermeki hittel fordult akkor Tokaj felé, ahogyan én is. És hitt ebben élete végéig.