Határozott hordós, fás illatok. Ízben rendkívül komplex, széles bor. Lekváros jegyek teszik ellenállhatatlanná, de egy kis bukés jelleg is megjelenik benne. Széles, ölelő korty idézi meg szépen 2019-et. Szarka Dénes édesei (de szárazai) is megbízható szereplői a mádi porondnak.
NAgyon fiatalon kerül a pohárba még. Kis szúrás mellett rendkívül sokrétű, szuperprémium aszú illat, főként fehércsokival. Nagy édesség, szép hordó, vibráló sav, fiatal szerkezettel, amiben egyelőre a fa dominál, be kell épülnie és érnie kell még. Egyelőr a 2016-as egy kategóriával jobban tetszik (itt is), de szép reményű aszú ez a kiadás is egy nagy tehetségű mádi borásztól!
Old Vine Chronicles/III.
1956 is a landmark, heroically tragic year that means so many things to all Hungarians. It was a dramatically historic time when the whole world was watching our country, transfixed on how we were fighting against our long-term oppressors, the behemoth of the Soviet Union. While students took up arms and protested on the streets of Budapest, 220 kilometres away in Mád local winemakers were thinking about the future, making the same moves they had always done for centuries: planting vines for new generations, who would hopefully be free, although ultimately they had to wait decades for that.
Szarka úr aszúira (de valamennyi borára) mindig ajánlott odafigyelni! Parfümös aromatika. Gomba, fehércsoki, szuper elegáns, ahogy mindig. Komoly, mély, hosszú aszú. Magas cukor, mellé viszonylag kevés sav, aszalt gyümölcsök, modern iskola (de a 16-osnak nem ér a nyomába). Tiszta ízek, szép gyümöcsökkel díszítve.
Meglátogattuk a Szarkaláb Bisztrót
Pár hete volt egy írás itt arról, mennyire fel van adva a lecke mostanság Hegyalján, ha az ember kulináris kalandozásba kezdene (vagy csak szimplán megéhezne napi három pince savai után). Nagyban adódik ez abból is, hogy a borvidék centrumában, Mádon sajnos több fontos bisztró is bezárt, melyek bizony vastagon színesítették a felhozatalt. Ám szerencsére új is van a nap alatt: a Szarkaláb Bisztró a COVID első hulláma idején nyitotta meg kapuit a Magyar utca tetején és Szarka Dénes, illetve felesége Enikő azóta is lankadatlan mosollyal, kedvességgel várják a vendégeket a hangulatos, családias, bensőséges egységbe. Szemközt az Úrágya és Urbán parcelláiban gyönyörködhet a szem. Dénes vendéglátós tapasztalata mellett nyáron kinn az udvaron, télen néhány asztal erejéig a belső térben tudják leültetni a vendégeket: egyszerű, de frappánsan tálalt fogásokkal, helyi alapanyagokkal és persze a mindenkori saját borokkal teljessé téve az élményt. Utóbbiakat most külön posztban mutatjuk be.
Aszú-matuzsálemek: 1983-2005
Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).
Nagy Furmint Február X//Vol. 2.
Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?
Egy klasszis évjárat, kiváló aszúkkal és egy akkoriban még csupán szárnyait bontogató nagy tehetség (szupercukiság overload basic címkével). Illatban sárga gyümölcsök dominálnak, mézzel, propolisszal, kajszival, őszibarackkal, gombával. Hosszú, gombás, magas cukorral és kellő savval rendelkező aszú, mely mégis inkább édes (mint savas), de ezt a forró 2007-ből már megszoktuk (inkább az a hihetetlen, hogy még egy ilyen extrém meleg évben is egyensúlyos tud lenni sav-cukor terén egy aszú, miközben száraz borokban egyáltalán nem volt ilyen kiegyenlített a helyzet). Abszolút újhullámos, tiszta, kandírozott gyümölcsös, barackos, narancsos, narancshéjas aszúbor. Szép indulás egy kis mádi borászattól.
Még egy régóta tervezett látogatást sikerült leszerveznem Mádra a plusz egy hegyaljai napomon. Szarka Dénes fontos szepelője a mádi közösségnek. Egyre több szerepet vállal. Amellett, hogy ő készíti a Pelle borokat, a Gusteau Kulináris Élményműhely üzletvezetője és persze saját borokat is készít néhány éve a fiatal borász, méghozzá igen jó érzékkel, amint látni is fogjuk. A feltörekvő mádi tehetségek fontos képviselője, ami nem kis szó, hiszen Mádon talán a legnagyobb az egy négyzetkilométerre jutó jegyzett borászok száma Hegyalján. Amellett, hogy elkészítette 2009 legjobb aszúját (bezsebelve a Pannon Bormusta Champion díját) nagyon tiszta és világos szemlétettel közelít a borkészíteshez; azzal a szélesebb látókörrel, nyitottsággal, ami szerencsére az egész borvidéken kezd terjedni a fiatal tehetségek körében. A beépült újabb és újabb élmények, tapasztalatok, az évjáratok kihívásai mind-mind meglátszanak borainak magabiztos stílusán, egyfajta izgalmas fejlődést, csiszolódást mutatva (márkában, arculatban úgyszintén). A kiemelt termőhely a Juharos.
A kalauzban is leírtam: a környék egyik legígéretesebb tálentuma a borász, akire oda kell figyelni.
Szerencsés módon ott voltam a 14. Pannon Bormustra díjátadóján. Az Onyx által megkomponált gálaebéd megindítóan hibátlanra sikerült. - Remek bor és étel párok, jó asztaltársaság, az itthon elérhető talán legmagasabb színvonalú éttermi élmény (a tonhal variációk, a marhapofa mellett nekem a marinált kacsamáj és a később még szóba kerülő desszert nyújtotta a legszédületesebb élményt). Igazi ünnep volt az idei esemény is, komolyan. A verseny a tavaly és tavalyelőtt megszokott színvonal mentén lett lebonyolítva 2013-ban is, amiért a Sziget Kft és a Nemes Richárd vezette in vino consulting felelt. A zsűritagok is elismeréssel adóztak az olajozott kóstolási szisztéma előtt és megismerhettek pár igazán kivételes adottságú magyar fajtát (mégha a nevük kiejtését még szokniuk kell is), és nem kevésbé izgalmas termőhelyet és borászt is. A komoly nemzetközi szakemberekből összeállított zsűri jelenléte és bírálata még mindig nagyon fontos ismérve a pannonhalmi borversenynek. Kicsit közelebb billent ez talán minket is egyfajta nemzetközi mérce felé (számos értelmetlen és eleve üres vagy kiüresedett egyéb borászati díjunk mellett).
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!