Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Manudlás, olajos magos, finoman füstös (tipikus), ásványos karakter, mádias mélységekkel és magaslatokkal. Sós, szikár, tömör korty. Nagy test, hosszú és kifejezetten szárító íz, sőt egy kis cserrel, és hosszú terrorjegyekkel. Sok sav, Nagyon kifejező mádi stílus, kimondottan minerális arcéllel, finom kesernyével, a végén citrusokkal. Rég kóstoltam ennyire szép alapfurmintot a pincétől. Ez most meggyőzött, és még nagyon fiatal. A nagy furmintok méltó felvezetője, egy szuper évből!

Vonzó, üde, friss, primer illattal indul. Friss, vidám citrusok, málnaözön, virágos kedvesség, csinos löszös jelleg. Csoda illat!! Ízben magas, ropogós, sós, csiszolt és feszes savú. Egyenes, nagyon fiatalos, friss, üde bor. Egyenes, lineáris vonalak, kis olajos mag, krétás jegyek, és ismét málnás, ribizlis gyümölcsök. Nagyon eleven, elegáns bor és tiszta, mely mindent szépen elmesél a terroirról, évjáratról. Könnyű belehabarodni!

Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

Szerény, kevéssé ismert kis borászat (1 ha alatt), mely távolról, Leányfaluról készíti a tállyai közösségi feldolgozóban évente egy borát, melynek a címkéjén mindig egy kortárs művész alkotása kap helyet. Üde, tiszta, fiatalos illat, diszkrét bájjal: fehér húsú almatermésűek, körte, zöldalma, őszibarack, egres, citromlé, egy csipet zöldfűszerrel az abaújszántó Kis Bea-dűlő karakterével. Tiszta ízben eleven, vibráló sav, sok primer gyümölcs, a végén jóleső, dzsúzos cukor kerekíti ki félszárazra, majd a legvégén az évjárat jellegzetes, citrusos sava mossa tisztára a kortyot. Tartalmas, mégis csiszolt és elegáns tétel, hordó nélkül, finom terroirjegyekkel színezve. Még fiatal bor, melyet pár évig érdemes lehet a pincében pihentetni is.  

A TokajGuide első háromcsillagos birtokáról köztudomású, hogy bő tíz éve a pezsgő tartja igazán intenzív mozgásban. Ott volt a Szentesi-féle bérpezsgős korszak ébredésénél (2009-2011), és sokat utazott, hogy megértse az autolízis működését. - Demeter Zoltán igen fontos úttörője volt ennek a műfajnak, nem csupán tokaji, országos viszonylatban is (ld. Borászok 12 Pontja). Sokat tett azért, hogy a pezsgő mind jelentősebb műfajjá váljon, és Hegyalján alighanem őt halljuk a legtöbbet a buborékokról beszélni. Márpedig, ha pezsgőről van szó, akkor nála valóban igen konkrét víziók hangzanak el (ahogy ezt olvashattuk a múlt év végi sajtóban is), különösen igaz ez 2013 óta, mióta neki köszönhetően bárki készíthet immár saját pezsgőt, saját pincéjében. Régen szerepelt a neves tokaji termelő klubkóstolóink sorában, de ha már nyár, úgy voltam vele, hogy adjunk egy esélyt a tokaji buborékoknak! - Halkan hozzátéve, hogy e sorok írója igen szkeptikus ezzel a műfajjal Hegyalja vonatkozásában. De meséljenek most a pezsgők otthon visszakóstolt maradékai:

A friss TokajGuide kézirata májusban lezárul. A szerkesztési munka közben ismét lehetőség nyílt a minap néhány száraz tokaji tételt megszondázni egyben…hisz tudjuk, így együtt mindig tanulságosabb a komparatív kóstolgatás, pláne vakon. A 18. fordulóban is TokajDry volt a téma, de most egy kivételével mindegyik új tétel lesz, azaz nem szerepelt korábbi vaktesztünkben! Izgalmas fordulatokra számítottam birtokboroktól dűlősökig (Suba, Hatalos, Kis-Garai stb), a remek 2021-esek most kezdenek formába lendülni. Régóta mantrázott alapigazság, mennyire kulcsfontosságú lenne ennek a műfajnak a konzisztens minősége, hisz sokan kapnának kedvet rajta keresztül Tokajhoz, ha legalább olyan élményt kapnak, mint egy osztrák, német vagy éppen új-zélandi fehérbor esetében. Hol tart ma Tokaj száraz oldala, mit mutatnak a legfrissebb évjáratok? Lássuk a medvét!

Elsőre intenzív, szinte szúrós vegetális jegyek, aztán markáns érlelési jegyek, olajos magok (tökmag, napraforgó), amolyan chardonnay-s kimértség, kevés naspolyás gyümölccsel. A furmint azon arcéle, amit bizony szoknia kell az ember orrának. Ízben krémes, széles, ismét olajos magos jegyek. Komoly test, kis cser, kesernye, majd szárító utóíz. S bár hosszú maga az íz, mégis kissé kusza az összkép, amibe nem szerettem bele (érzésem szerint a nehéz év jellegét is magán viseli). Nagy kérdés, mivé fejlődik a palackban...

Szép szalmasárga szín. Illatában nemes, elegáns, kifinomult és tiszta primer furmintosság: körtével, birsalmával, finoman vaníliás érleltséggel (de dolgozza be a bor érezhetően már). Valósággal ragyog ez a pohárban: stílus és elegancia. Ízben császárkörte, dús, jólesően krémes hordó, széles test (alkohollal), gazdag és hosszú, selymes textúra. Finom terrorjegyeket szép hordó keretezi. Nemes, nagy formátumú és emlékezetes bor, mely még most is roppant fiatal (egyelőre marad az egy csillag is).