Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet… 

A Kerekdomb Fesztivál három éve kötelező megállóhelyünk. Tavaly és tavalyelőtt a Tállya Dűlőbárral igyekeztünk a fesztiválozóknak újat mutatni a tállyai dűlőkből (Czinege Tamás illetve a Figi és Lipike remek ételei mellé). Ez idén sajnos 2 ültetett kóstolóra redukálódott: a Bocskai utcában egy játékos vakkóstoló és egy Alkonyi László számára szervezett dűlőtörténeti kóstolón mutattuk be Tállya és a termőhelyek egyediségét a Mailloth Kastélyban. Ebben az évben így viszont több idő jutott a kóstolsára (és a féktelen fesztiválozásra is). A szeptemberi hétvégén két pincénél tudtam hosszasabban időzni: a Szóló továbbra is a borvidéki natúr-movement szabadsághőse (nem mindig az én világom, de ha eltalálják az arányokat tudom szeretni ezeket a borokat). Szűcs Ferenc a Honvéd utcában pedig már csak amiatt is kötelező program volt, mert a Bocskai utcai helyszínt most is ő adta a játékos vakkóstolómhoz.

Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.

Tállyán évek óta érezni lehet az alkotó szándékot. Alkonyi Lászlóval nagyjából egy időben (részben a hatására) számos jóképességű borász és befektető kezdte el a települést értékekkel, friss tartalommal megtölteni. Ezek egyik legfeltűnőbb jelensége a Tállya Wines projekt lett, mely jelentős átalakulásokon ment az elmúlt pár évben. Mostanra elmondható, hogy az alapítók jelentős része önálló utakat jár: Zsadányi László a háttében van, leginkább Árendás Eszter viszi tovább a Zsadányi birtokot. Márton Péter az Oroszlánosban Takács Lajossal készít saját márkás borokat (Márton Birtok), Kováts Kriszta évek óta elhagyta Tállyát, míg Barta Péter és Szűcs Ferenc az eredeti borász Hudák Istvánnal maradt meg kemény magnak a hajdani felállásból. A Somszög és a Szűcs borok, egy-egy Tállya borral együtt ma is egy légtérben készülnek a Honvéd utca 1-ben. Mindeközben az andezitről is híres Tállyán nagy a készülődés a Kerekdomb Fesztiválra, mely tavaly ugyan elmaradt, de idén szeptemberben remélhetőleg ismét zavartalanul megrendezésre kerül. E sorok írója is TokajMagic különkiadással és más meglepetésekkel készül a jeles eseménye. Részletek hamarosan... Mai posztunkban Szűcs Ferenc borai mutatkoznak be.

Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Idén is volt nagy furmintozás a Vajdahunyad várban. Pár napja szóltunk előre, hogy idén tizedjére rendezi meg Kézdy Dániel és stábja ezt a nagyszabású kóstolót, ahol többszáz hazai és néhány külföldi furmintba is bele lehet kóstolni, egyszeri belépő mellett. A kép most is elég változatos, töredékes, sokszínű...ki honnan nézi (térben és időben mérve). Pár főbb tanulság: rengeteg középszerű bort kóstoltam, alighanem ezekből volt a legtöbb. Akadt sajnos néhány olyan bátor pince is, akinek még lehet, hogy nagyon sok dolga lenne otthon (elsősorban kóstolni a nagyvilágból, de legalább azoktól a szomszédoktól, akiknek láthatóan sikeres a bora egy népesebb/szofisztikáltabb fogyasztói körben; de tárolóedény kérdésében, higiéniában és technológiában is van baj néhol). Továbbra is nehéz logikát keresni abban, hogy ha valaki dűlős bor készítése mellett dönt (külön szüreteli, külön dolgozza föl, külön palackot és címkét vesz hozzá, külön engedélyezteti), akkor ugyan mégis hogy jut el fejben oda, hogy agyonvágja a szerencsétlen termőhelyet fával. Mire gondolhatott a költő? (Inkább nevezte volna el a furmintját prímszámokról vagy az unokahugáról vagy Furmint Grand Selection Reserve-nek.) Felfelé kiugró példák szárazban most is csak elvétve találhatók, komolyan nagyon célirányosan kell őket keresni. Vak tyúk alapon egy ilyen eseményen a laikus el fog tévedni, ez biztos; ahogy az is, hogy 20 furmintból 20 különböző stílust fog megismerni. Na de melyik az igazi...?