Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Ahogy tavaly is, idén is bemutatta a Somlói Tavasz Egyesület a borvidék friss évjáratú borait az arra fogékonyaknak. Nem könnyű dolog a jellemzően hosszabban érlelhető somlóiakkal ilyen fiatalon barátkozni, kihívásokat, komoly útvesztőket tartogat az ilyesmi, de a kezdeményezés ezzel együtt is nagyon dicséretes és követendő. Egyúttal mindenkinek jelzi, (aki nem tudná) hogy nem csak a tokaji, villányi, egri borászoknak, de a Somlónak is van határozott öntudata! Szeretjük is őket, a borokat is, a borászokat is...az évjárat meg, nos az olyan lett, amilyen...de ahogy már többször is utaltam rá: a biztos kezektől származó meglepetésekre mindig érdemes felkészülni, nyitottan közelíteni feléjük...

Még karácsony előtt ígértem meg, hogy frissítgetem időnként Harapás rovatunkat. Nos az ütemterv egész röviden az lenne, hogy havonta kiválasztanék egy ételcsoportot (pl. halak, bárány, sajtok stb) és annak mentén próbálok röviden jobbnál is jobb bortippeket adni kísérőnek korábbi, boros bejegyzéseinkhez vezető linkek formájában.

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

100 Hungarikum Bormustrán találkoztam ezzel az egészen meglepő borral. A viszonylag ritka fajta valószínűleg magyar eredetű és sok helyütt pezsgő alapbornak ajánlják. Nem tudom mennyire felel ez meg az igazságnak, de Tornaiék 2005-ösét ritka nagy vétek lett volna pezsgőkészítésre használni. Aranyba hajló szín, ellenállhatatlan, lehengerlő mézes hársos illat. Kortyban sem jelent csalódást, hozza amit az illat ígér. Nem lóg ki a 13-as alkohol sem. A nap meglepetés fehérbora, egyszerűen csúcs! **/***

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!

Egyre többen kérdezgetik, találgatják a médiában is, meg úgy egyébként is, hogy mire lehet számítani ebben az évben a szőlőtermés, majd később a 2010-es borok vonatkozásában. A helyzet nem túl rózsás, többnyire elég kinézni az ablakon. Emlékszem, tavaly nyáron a sok eső okán azt hittem, 2009 sem lesz jó évjárat, és láss csodát a szőlő kihasználta a szép nyári napokat, a kedvező őszi időt, nem utolsó sorban egészséges tudott maradni, és gyönyörű gyümölcsökkel örvendeztettet meg minket. Kár lenne tehát már most, a szüretkor ilyen vagy olyan irányba végkövetkeztetést levonni, a készülő borokra meg különösen igaz ez (pláne, ha valaki szerencsés volt, vagy érzékenyen oda tudott figyelni a szőlőre év közben). Ha 2005-re, 2004-re gondolunk, biztos mindenkinek van kellemes, kellemetlen borélménye egyaránt. De bizony nagyon úgy fest, hogy 4 bő esztendő után talán most egy szűkebb jön.

Káprázatos, aranyló citromszín. Gyönyörű, édes sárgabarackos, fajtát meg nem hazudtoló csemegekukoricás aromák, késői szüretes, szinte aszúboros díszekkel, amik mindenkit elkápráztatnak, levesz a lábunkról teljesen. Szép, letisztult somlói, túlzások, nagyzolások nélkül, egy kiegyensúlyozott évből. Ízben is érezni némi desszertboros hatást, somlóiságát szép és finom sós-ásványosság mentén jelzi (de fontos, hogy mindezt elegánsan teszi, nincs olyan érzése az embernek, mintha többméteres talajszelvényt nyalogatna). Zamatos, ízgazdag, savai tiszták, csak annyira élénkek, amennyire egy szép somlóinak élénknek kell lennie. Kiváló, tartalmas bor, és mint ilyennek, az ára sem vészes.

"Egy értékelési rendszer biztos alapjainak egyik legfőbb feltétele a folytonosság."
[A legjobbra értékelt borok (s leírásuk) most egy helyről elérhetőek.]

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).