Bizonyára sokaknak feltűnt - nézzék el nekem -, hogy gyakorlatilag karácsony óta nem írtam másról nagyposztot csak Tokajról. Időszerű volt már lassan kicsit kitörni ebből, akármennyire is erős a vonzódás legészakibb borvidékünk felé. Pár héttel ezelőtt Kurucz Zoltán, a Skrabski Pincétől küldött nekünk hat palackot nagyleshegyi boraiból, hogy nézzük meg, mivé fejlődtek azok pár év alatt. Ez most tehát épp kapóra jött (ha már előtte pár nappal Pók Tamás friss tételeinek szakmai bemutatójáról - bosszúságomra - sajnos lecsúsztam). A hat minta főszereplője a Szürkebarát volt, melyből 2008 és 2011 közöttieket nézhettem meg egymás mellett, illetve bónuszként egy 9-es Kékfrankos is érkezett. Több mint fél éve kóstoltam utoljára boraikat, és nem volt csalódás egyik sem.

Egy éve kóstoltam már. Meglepően friss illat, szinte reduktív érzet: puha marcipán, tejfölös fanyarság, ásványok, kedves fehér virágok, a szürkebarát vonzóbb oldala, a felszín alatt felsejlő finom fűszerekkel. A korty meglepően telt és zamatgazdag. Közepesnél nagyobb test, pont jó savak, érezhető alkoholosság és hevület marad utána a szájban. Kesernyéje és az alkohol talán lehetne enyhébb. Jellemző balatoni fehérbor.

Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Mélyebb, aranyaló citromszín. Illata hidegen elég visszafogott, a levegő jót tesz neki. Kenyér, mandula és marcipán, tompább virágosság, (élesztő?), mineralitás a legjellemzőbb jegye. Szellőzést követően némi kis barack és gyümölcsösebb vonások kezdenek fölbukkanni orrban. Ízben komoly test és tartás, de alkoholja szerencsére nem olyan kifejezett, mint a leshegyi szürkebarátnak. Alapvetően magasabb beltartalom és struktúra jellemzi. Savai megadják a kellő ritmust és lendületet. Egyensúlya is rendben van. Valahogy a teljesség érzése mégsincs meg bennem. Picivel több karakter, határozottság, izgalom hiányzik talán (nyilván ez attól is függ, mihez akarom hasonlítani). 952 palack készült belőle (megbontva nem tartogassuk sokáig).

Igazi "nyári boros" poszt következik! Eddig nem nagyon volt szerencsém a Skrabski rizlingeket megkóstolni. Két (alább is szereplő) szürkebarátot próbáltam már tőlük azon a bizonyos vakteszten, de most utóbb rájöttem, nem az a fajta a fő erősségük! Egy céges kóstolón ezúttal terítékre került csaknem a teljes szortiment a sólyom logóval ellátott, két és fél hektáros, füred-csopaki pincétől. - Meglepően szépnek mutatkoztak valamennyien, ezért úgy döntöttem, címszavas jegyzeteimet kár lenne szétaprózni. Megérdemelnek e borok egy önálló nagybejegyzést is. Annál is inkább, mert mostanság a Bormustrás Kramer-interjú kapcsán blogos berkekben főhőbörgés tárgyát képező Olaszrizling-kritikára (és az "ellenkritikára") találunk magunknak a Skrabski borok közt sokféle példát.

Közepes citromszín a megszokott (Szürke)barátságossággal. Magos, barackos, körtés illat. Szép, arányos bor (kis fával?), kellő savakkal, jó zamattal, a végén némi alkoholossággal bemelegítve.

Tamás Pincének volt ugyanezen a borvidéken hasonlóan rezes beütésű Szürkebarátja. Színben azért mégiscsak rosénak mondaná az ember, de ha nem hát nem.... Illatban is rosés eprességet érzek....ejj. Számomra elég diszharmonikus képet mutatott, nem tudtam napirendre térni fölötte. Leves jellegű íze volt, s nem igazán az én zsánerem ez a fajta besorolhatatlanság, de többen voltak a kóstolón, akiknek ez tetszett.