Kevés ilyen borélményt tudnék mondani (elsőre szinte nem is lehetett megállapítani, hogy egyben van-e még a bor, de azért másodikra sajnos igen). Igaz, ez nem az ő hibája volt: bevallom, polcon állt, talpon elég hosszan ez a bor (méltatlan körülmények közt). A 2006-osról hallottam, hogy szenzációsan szépen érik (bizonyára nagyobb potenciál is jellemezte)...ez erről a 2007-esről kevésbé mondható el, sőt mondhatni széthullott, de azért nem elhanyagolható, hogy valamennyit mégis képes volt megőrizni halálában is szépségéből (és egy évvel tovább, mint egy azonos évjáratú, hasonló sorsra jutott Chardonnay). Színben talán nem meglepő, hogy tükrösen aranyló citromos árnyalat fogad. Illata egészen szép: érett jegyek, de eleinte még nem annyira oxidáltak (barack, déli gyümölcsök, pörkölt magvak, kezdetben szép, aztán kicsit fülledtté, sőt kellemetlenné válik, ahogy a levegővel érintkezik). Ízében zamatos, kis citrusosság lengi körbe, krémesen testes, és hosszú és ugyan az oxidált jegyek elnyomnak gyakorlatilag mindent, mégis érzékelhető, hogy szép szerkezetű tétel volt ez hajdanán. Az alkotók azonban mára külön életet élnek (főleg a szesz), pár perc szellőzéssel végérvényessé válik, hogy a bor szép csendben bevégezte (tanulságos néha ilyesmivel is találkozni).

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Sallangmentes, direkt, mégis jóleső Chardonnay. Aranyos citromszín (halvány szalma). Friss illatában elsősorban diszkrét és elegáns parfümösség, alma és citrusok. Eleinte zamatos, szinte lágy, félszáraz érzet, sok déli gyümölccsel. Aztán a citrusos savak tobzódása után, enyhe, jóleső krémesség jön, a végén visszafogottan kesernyés búcsúval. Melegedve bújnak csak elő a fára utaló jegyek, pörkölési íz és illatelemek vehetők ki a szárazpróbánál is. Hölgyek körében őszinte a bólintás egy ilyen fehérbornál. Soha rosszabb Chardonnayt!

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Nem túl mély, áttetszően bordó szín. Illatban fűszerkert, hűvös gyógynövényes jegyek, kapor és mák, igazi pannon-stíl vörösborillat. Az ízkép követi az illatot, remek fűszeres ívek, telt korty, jó tömör szövet. Tartalmas bor, melyre sem a fa, sem a tanninok, sem az alkohol nem mászik rá, mégis mindegyikük jelen van, leteszi névjegyét az összbenyomásban. Jólesően összetett vörösbor, némi kávés, hordós kesernyével és füstölt hússal a lezárásban. Egy gazdagon fűszerezett sült mellé esne jól igazán.

Nos, ha a 8-as Leányka muskotályos, meg szőlőlé illatú volt, akkor ez a bor valami bodzaszörpös, szőlőlés gyümölcskoktélhoz hasonlít illatban. Elképesztő intenzív, de gyönyörű parfümösség, szappanosság, hogy egy mezei, etyeki Irsai belesárgulna. Ízben viszont komolyabb krémesebb, tartalmasabb elődjénél. A muskotályosság nemesebbik oldala ismét vezető jegy, de mellette kesernyés ízek és visszafogott, mégis virgonc, trópusi gyümölcsös, zöldalmás savak kísérnek. Egy izgalmas, egzotikus leányka, melyből hamar legurul egy üveg.

Érettszőlős, gyümölcsösen édeskés illat, benne késői szüretes, töppedt jegyek nyomaival, melyek az illatos Leányka fajta velejárói. Üde savak, friss érzet, kellemes reduktív egri bor, a borvidék egyik védjegyévé vált fehér fajtájából. Fröccsnek sem utolsó.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).