Kicsit hamar elszaladt ez a hónap. Annyi volt az írnivaló (Tokaj tehet róla), hogy  a hóelejéről kicsit lecsúsztunk a Jóvétel sorozattal. De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy így a 12. részre (egy év után) már sajnos nagyon rohamosan fogynak az eddig el nem sütött tételek. Próbálok a lehető legnagyobb gonddal figyelni, hogy mi az ami eddig még nem volt, de szót és helyet érdemel ebben a kényes borkategóriában. Sok bor került már be újabb évjáratokkal is, illetve vannak borászatok, melyek állandó résztvevői lettek a sorozatnak (a teljesség igénye nélkül: Royal Tokaji, Heimann Zoltán, Bussay László, nagyon dicséretes módon teszik ezt, hisz nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a jó, 2000 körüli borok mezőnyét erősíteni idehaza).

Szeretem Sauskáékat, ők pedig szerették 2007-et, s annak borait (még jobban bíznak bennük, mint a szenzációs 2006-osokban). Színe mély, átlátszatlan cseresznyés. Illata eleinte zárkózott, lassan mélyülő tejszínes, klasszikus, villányias felhangok, mediterrán hangulat, gyümölcsökkel, a másik oldalon némi finom kis hordófűszer. Ez ízben is fölbukkan vaniliás jegyek képében. Szűretlen, derítetlen, elegáns vörösbor, érezhetően magas extrakttartalom, főtt gyümölcsösség enyhe fülledtsége (szilva és más csonthéjasok), de mégis annak ellenére, hogy 7-es borról beszélünk, savai és tanninjai határozott, délceg tartást adnak a meglepően feszes érzetű bornak. Emellett persze eléggé öblös és gyümölcsösen zamatos is, kitartó ízzel. Tetszetős, közérthető, délies hangszerelés, profi munka. A 15-ös alkohol néha kicsit ugyan befűt a toroknak, de nem zavaró ez még. Masszív, de egyben okos, szép és fiatal is, úgyhogy könnyű beleszeretni. (Mintha a 2006-ost picivel többre értékeltem volna kiegyensúlyozottsága miatt, két és fél éve...vagy tán csak én lettem szőrösebb szívű.) Akárhogy is van a prímszámos Sauskák közt nekem a 11-es titkos kedvencem. A 13-as ártatlan, naiv gyümölcsösségét is tudtam értékelni, pláne a 7-esek magaslatait, de ezt az arany középutas villányit bármikor szívesen iszom. S talán nem nagy szám, de nekem a legkerekebb szám tőlük a 11. (7)

Javában február van. Kifelé megyünk a télből, közben érkeznek az újabb és újabb 2010-es borok is, és még több bor vált évjáratot, amit ki kell próbálni. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Új év, egy csapnivalónak tűnő évjárat után. Az új, reméljük, majd jobb lesz, mint az ó. Addig azonban még sok bor lefolyik a torkokon, és azért találunk még sok szép 8-as, 9-es bort a polcokon, amik csillapítják szomjunkat. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csilagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlgetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Leszenk tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Lehelet könnyű villányi vörös. Színben is fiatalos céklás szélű árnyalatok. Vakon simán Portugiesernek mondanám. Illatban friss gyümölcsök, főleg meggy, talán szilva, és rengeteg őrölt kávé. Ízben tobzódó primőr gyümölcsösség, kellemes savak lendülete, kávés, csokis lecsengéssel zárulva. Korrekt villányi vörös, méghozzá a megfizethető fajtából.

Két tokaji és két világfajta érdekes kísérlete ez a bor (Furmint, Hárs, Chardonnay, Sauvignon). Almás, édes körtés, fanyar birses, friss kavalkáddal nyit, a 60 %-ban reduktív Furmintból álló tokaji bor. Mellette a 10 % Chardonnay fában is volt, ami finoman megtoldja az aromákat némi krémességgel. Ízben közepesen telt, eléggé zamatos, viszonylag szolíd savérzettel, linzeres, süteményes ízmaradékkal. Gazdag, enyhén ásványos világ, remekül fogyasztható fehérbor (könnyebb tejszínes, tejfölös ételek mellé akár), ne hagyjuk fölmelegedni. Bármikor szívesen iszom.

November végén kaptam a meghívást erre az exkluzív bemutatóra, ahol ezidáig gondosan titkolt csúcsvöröseket lepleztek le napjaink talán legígéretesebb dél-pannon borászatától, a Sauska Pincétől. Mikor először a címet olvastam: ’Sauska Korai’, naívan azt hittem, ez biztos valami laza, „útómártonnapi”, 2010-es kis ízelítő lesz, aztán a linkre kattintva olvastam, a pince fiatalos hangvételű blogján, hogy ezzel bizony eléggé mellélőttem....egész pontosan 8-10 évvel mellé.

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).