Már a pohárban is nagy bubik, erős felhabzás. Igazi tankönyvi pezsgő. Virágos, púderes, parfümös, sok érett, de friss fehér húsú gyümölccsel, zöldalmával, élesztősséggel. Tartalmas alapbor, komoly pezsgő, szép cukor, hosszú íz, integrált buborékok mindenütt. Végén finom szárítás! Minden megtörténik benne, ami egy pezsgőben megtörténhet.

Jó ideje nem volt szerencsém (a sok pezsgő közepette) Sauska aszút kóstolni, de nekem nagy öröm, hogy egy ilyen szem előtt lévő pince végre ismét készít hagyományos édes bort a piacaira. Szép csillogó, közepes aszús szín. Illatában friss őszibarack, gomba, tűpontos stílus, modern aszússág, tiszta és elegáns. Gyönyörűen folytatódik az íz is, krémes, meleg évjárati tapintás, puhaság, de aztán nagyon hosszú és komplex aszú. Óriási élmény már most, de ez a csodás szerkezet hosszú távra született ebben a borban. 

Kellemetlen, animalitás, korjegyek és kifejezett fa. A korty ugyan egyensúlyos, mégis halványodik a fénye: tompa íz, fakuló színek érezhetők ebben a palackban. Sós, sima korty, a tannin és a sav alig fejez ki már bármit. Nem érdemes tartogatni már.

Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.

Vannak évjáratok, melyekről csak közhelyekben lehet beszélni. Például, hogy vannak bizonyos borok, melyeknek a kibontása önmagában is ünnep. Egy új korszak hajnala (mely lezárt egy nagyon sötét kort). - A 90-es évek minden idők talán legjelentősebb innovációs évtizede volt Tokajnak, s legfőképpen azért, mert 1999-ig még minden évjárat szinte kizárólag a botrotisz és a nemes rothadás tökéletesítéséről szólt. Az első nagy rácsodálkozás a rendszerváltás után 1993 volt, aztán egy évtizeddel 1989 után a tökéletes aszús évjárat is megadatott a kisebb vagy nagyobb, magyar vagy éppen külföldi tőkével elindított hegyaljai birtokoknak. Azt gondolom, 1999 bizonyította be végleg, hogy a tokaji aszú a világ legkiválóbb természetes édes bora.

Ha ünnep, akkor legyen pezsgő...és legyen Tokaj! - Rögtön kettő az egyben. Halvány citrom szín. Elegáns, szikár, fanyar és krémesen komplex illat. Erőteljes felhabzás, könnyen értelmezhető, piros almás, élénk savak, viszonylag laza szerkezet, némi ásványossággal megtoldva. Két nehezebb fogás közt tökéletesen ellazítja szánkat.

Meglepően virágos, muskotályos, rózsás, szuperintenzív illat, ahhoz képest, hogy nem kimondottan illatos(nak szánt) tétel. Szép sav, finom, friss sárga gyümölcsök, összességben kellemes, behízelgő, feminin bukébor, mely jellegét tekintve simán elmenne vakon akár tiszta muskotálynak is.

Az októberi TokajMagic alkalmával sikerült igazán rendhagyó tematikára sort keríteni. Bár a vénasszonyok nyara szépen kitart és a hűvös esték még szelídek ilyenkor, úgy éreztem ideje lenne összeszedegetni Hegyalja mai vöröseit egy csokorba s megkóstolni veletek. Azt én magam sem hittem volna, hogy borász körökben ennyire híre megy az eseménynek, és miközben szépen gyűltek az érdeklődők, vele párhuzamosan kerestek meg a borászok is, hogy "nekünk is lenne egy cabernet..." meg "küldenék a sorba én is egy pinot-t". Így végül a megszokottnál jóval nagyobb tételszámmal, de egy nagyon szép sort sikerült összerakni. A hajtás után rövid történelmi áttekintés után a műfajról jönnek a kóstolójegyzetek.

Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?

Vajas, kukoricás, pörkölt mogyorós illat, kicsit talán lehetne visszafogottabb is. Tobzódó íz, nem meglepő módon vastag, hosszú és csordultig telt ízek. Nem fogták magukat vissza most sem ezzel a borral Sauskáék súly terén.