Finom piros gyümölcsök, tiszta, elegáns, kifinomult, jóleső fűszerek adta illatok. Arányos íz, eleven gyümölcs, friss sav, izgalmas és közben nagyon jó inni. Érett tannin, érett savak, profi bor: érezhetően van vízió, van ötlet és fantázia a bor mögött. Bravo. (7+)
Szigorú, fekete fűszerek, visszafogottabb, de elegáns buké. Finom tannin, szép szerkezet, sötét húsú gyümölcsök díszeivel. Telt, sűrű szövet. Fiatal még. Arányos, intelligens bor! Jár a taps. (6+)
Szép, drága hordó illatban, sok kókuszos fa, fűszerek, paprika, bőr, nemes és komoly villányi vörösboros jegyek. Ízben telt, vastag, cseresen tapad, de szép széles és komoly vörös, a modernebb megközelítés mentén. Nagyon fiatal, de még messzire juthat. A végén simaság, gazdagság, szélesség érződik. Szárító végszó, kifejezetten szép iskolázással, minőségi fával. Tetszett!
Oktató borok a nappaliban
Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):
Dórim kedveli a műfajt: Villányt is és az újbort is, úgyhogy idén sem marad ki a Ruppert egyébként frappáns címkés és valójában teljesen ártalmatlan, kedves márton-napija; noha évek óta érzem, hogy ez a komolytalan műfaj valójában semmire se jó...azon túl, hogy a borászok ezekben a nehéz időkben támogathatók általa, és ez most talán elég is indoknak, hogy újborokat igyunk! A szokásos élénk, céklás, mély színek. Illatban obligát gyümölcsbomba: frissen facsart szőlőlé, a portugieser kávés aromatikája és friss, érett, sötét húsú gyümölcsös, porcukros süti. Tiszta és megnyerő bozsolé hangulat. Nem baj, ha kicsit behűtjük bontás előtt. Karcsú test, tobzódó, friss, harapnivaló, guruló gyümölcsök. Finom fűszerek színezik még. Olyan akár egy szőlőlé, amiben nincs cukor. Üdítő savak, lágy tapintás, rövid, selymes bor, ami itatja magát. Ebben a műfajban pedig ennél többre senki se vágyhat.
Van kiút az elegancia felé
Ismét azok fognak örülni ezeknek a soroknak, akiknek már a könyökén jön ki Tokaj. Ma kizárólag hazai vörösökről lesz szó, melyek egytől-egyig a méltán nagybecsű 2013-as évjáratot dicsérik. Azt tudom, hogy Hegyalján kiemelkedő év volt, de elmondható, hogy országszerte egy kiegyensúlyozott, a forró 2011 és 12 után mérsékeltebb klímájú év volt, mely a legtöbb bortípus számára kedvező feltételekkel szolgált. Bernáth Józsi barátunk összegyűjtögetett az évek folyamán jónéhány tételt ebből az évből, és most látta elérkezettnek az időt, hogy 22 tételből kikerüljön a dugó. Lássuk vakon az izgalmas tanulságokat az évjáraton keresztül.
Intenzív és egyenletes bubik, szép habzás. Tiszta, kellemes, csábító és fiatalos gyöngyöző illat, sok friss virággal, szőlőlével, almával, körtével (csendes borként is tetszene ez a buké). Ízben szép és frissítő habzás, egészen elegáns száraz pezsgős fanyarság, roppanó gyümölcsök, virgonc savak. Tiszta íz, érintésnyi cukorral, de szerencsére megmarad frissítően száraz, nyárias szomjoltónak túlzó maradékcukrosság helyett. Nagyon kellemes darab a műfajon belül.
Nem egy szokványos portugieser árfekvés (jóval 2000 fölött), komolyabbra hangolva. Tetszetős illatában túrós-meggyes sütemény. Ízben fajtajelleges lágyság, könnyedség, finom és jól fogyasztható zamattal.
Vegetális illat, epres, mályvacukros. Ízben szénsavas, erőteljes és üdítő savérzet. Feszes, de eléggé rövid íz, egyszerű kortylefutás és szerkezet. Friss, ropogós savai azért meglepőek egy ilyen forró évből.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!