(2011. február 13, 10.00, Tokaj)
Izgalmasan írta az élet tokaji hétvégénk dramaturgiáját. Szombaton két nagybirtokot tekinthettünk meg, melyek együttvéve több mint 150 hektárosak, vasárnap viszont területre kisebb (7, illetve 6 ha-os), de legalább olyan magas színvonalon működő két borászathoz látogattunk el. Az a végkövetkeztetés jött ki nekem a végére, hogy aki szeretne megismerkedni Tokaj legigazabb értékeivel, annak Szepsy István legyen az alfa, az első lépcsőfok (az örök mérce); ám mégis valahol ott zárul be ez a kör, ahol a borászat maga a folyamatosan tovább és tovább gondolt ideológiák vegykonyhája is egyben.
Demeter Zoltánhoz természetesen szintén mindenképp el akartam jutni (legalább) egyszer személyesen. Így a látogatás után szeretném azt remélni, nem egyszeri élménynek kell lennie ennek. Sokkal bensőségesebb, meghittebb volt a nála eltöltött néhány óra...amik az ő monológjai mellett másodperceknek tűntek, mégis felért egy Tokajt körüljáró, több évtizedet bemutató történelem órával. Egyik helyen sem volt átlagos a fogadtatás, de ő azonnal sokkal személyesebbé, közvetlenebbé, meghittebbé próbálta tenni az egészet. A lehető legkivételesebb, legkomplettebb borélmény. (Próbálom nem lelőni a poénokat előre...aki őszintén szeretne eljutni hozzá, vegye föl vele a kapcsolatot időpont ügyében. Személyesen sokkal egyértelműbb minden.)

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Kitöltéskor intenzív buborékok lepik el a bort, gyakorlatilag (szinte valószerűtlen módon) pezseg. Klasszikus rosé árnyalatok: világos hagymahéj szín. Illatban diszkrét gyümölcsök, főleg erdei szamóca, málnás cukorka és a többiek (meglepetések nélkül). Kóstolva vibráló savak, a cukorkás vonal szájban is erősen megjelenik, lecsengése finoman fanyar. Nem kell tőle hihetetlen élményözönt vagy gazdagságot várni, egyszerű, jól iható rosébor, sőt érzetre szinte nem is bor, már-már üdítő.

Szinte színtelen szín. Intenzív, de ízlésesen tálalt muskotály illat. Olyan, ami nem tolakszik (nem is egyértelműen szappanos, mint egy átlag Irsai vagy Tramini; a Sárga Muskotályba érzésem szerint mindig vegyül egy kedves édes süteményes, enyhén vaníliás jegy, amitől sokkal ünnepibb, vonzóbb lesz). Szájba véve finom savak, virágosság, bodzaszörpös érzet, miközben persze mégis egyértelműen száraz. Érdekes kis bor. Itatja magát, virgonc savai, szinte szénsavas játéka jólesően gurul szét a nyelv felszínén. Zamatgazdag és persze hiperaromás tokaji bor, sok kedves, vidám ívvel. Igazi nyári bor.

Két tokaji és két világfajta érdekes kísérlete ez a bor (Furmint, Hárs, Chardonnay, Sauvignon). Almás, édes körtés, fanyar birses, friss kavalkáddal nyit, a 60 %-ban reduktív Furmintból álló tokaji bor. Mellette a 10 % Chardonnay fában is volt, ami finoman megtoldja az aromákat némi krémességgel. Ízben közepesen telt, eléggé zamatos, viszonylag szolíd savérzettel, linzeres, süteményes ízmaradékkal. Gazdag, enyhén ásványos világ, remekül fogyasztható fehérbor (könnyebb tejszínes, tejfölös ételek mellé akár), ne hagyjuk fölmelegedni. Bármikor szívesen iszom.

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Vakon bárki azonnal fölismeri benne a muskotályt. Szinte toporzékol az illat: szappan, virágok, frissen szüretelt szőlő. Ízben enyhe, légiesen könnyed, fiatalos bor, diszkrét savakkal, direkt, muskotályos zamattal. A kezdők és a házibulizók kedvence lehet, amivel mindenki rögtön megbarátkozik.

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!

Üde illatában zöldes gyümölcsök: friss zöldalma, némi citrusosság és egres, finom fűszerekkel vegyítve. Kedves savak, enyhe zamatosság, fiatalos, laza szerkezet. Nem mondom, hogy a 2008-asnál jobb, de ár-réték arányban korrekt fehérbor.