Kellemes középkategóriás kis elzászi rizling, a fajta meghazudtolhatatlan jegyeivel, tanítani való bélyegeivel. Közepesen mély citromszín. Illata példásan petrolos (az általam mostanában kóstolt Rieslingek alapján, megkockáztatom, az egyik legkönnyebben fölismerhető fajták egyike). Az obligát petrolos érzet mellé, tűzkő, olajos magok, kréta, sós, tengeri levegő, üledékes illata társul még. Ízben remek egyensúly. A kortyot a kesernye határozza meg. Miközben minden rímel a bukéra: tartós ásványosság, termőhelyiség, kicsi olajosság (tekintélyes, izmos test), üdítően friss, de nem eltúlzott, nem nagyon citrusos, egyáltalán nem szikár savérzet. A rizling igazi terroirbor, erre ez a biodinamikusan készülő tétel is egyértelmű bizonyíték. Kifogástalan bor, mégis van benne valami szögletesség, valami kis egyszínűség (amit bevallom, én sok rajnaiban ugyanígy érzek). A szintén mostanság kóstolt aperitifnek vagy előétel mellé kívánkozó Eymannhoz képest, őt emelkedettebb hatása miatt már inkább tartalmasabb főételek, mondjuk (tengeri) halak mellé próbálnám meg.

Régi nagy kedvencünk. Eddig minden évjáratát szerettem, örökös "német rizling jóvétel" - bajnok. Nem vagyok egy nagy rajnai fanatikus (talán még nem értem meg nagyszerűségükhöz egészen, meg nincsenek is igazán kéznél). Ha már fehérbor, akkor inkább konzekvensen a Kárpát-medencei fajtákból igyekszem szélesíteni a látóköröm, de nyári napokon kimondottan rászomjazom néha egy-egy virgonc savú rizlingre. Fiatalos, zöldes citromszíne mellet illatban és ízben is a zöld gyümölcsök uralják a bort. Eleinte fajtajelleges petrol, olajos magvak, (határozottan furmintos) ásványok zenebonája, érett sajt (!) és végül lime, citromhéj, rengeteg fanyarkás citrusos jegy. Ízében kicsit visszafogottabb. Savai most nem tolonganak annyira, mint legutóbb, de így is frissek, élénkek, jólesőek. Zöld alma és ásványok tobzódnak megint kellően markáns, összetett és közepesen hosszú ízében. Hamisítatlan, kristálytiszta szerkezetű alap rajnai. Iskolapélda megint. Ementáli típusú sajtokkal kísérve tökéletes!

Rajnai és Rizlingszilváni (nyugatiasan Müller Thurgau) vidám együttese a vidám móri borásztól. Szinte mosolyfakasztó, fakó citrom szín huncut csillogással. Kellemes bukébor a jókedvű fajtából, ahogy miklóscsabi szereti, szokta az ilyesmit tálalni. Trópusi gyümölcsök, szaftosak, édesek, lédúsak. Virágosság, sárgás beütés. Szőlővirág. S a háttérben, a felszín alatt némi komolyabb erő húzódik meg: olajos (magvak), talán ásványok is. Ízében nem teljesen száraz (kóstolva jövök csak rá, hogy félszáraz bort iszom), de finom, frissítő savak jellemzik, s teszik üdévé, a cukorral kiegészülve vonzóvá. Sok zamat, sok jólesően fanyarkás gyümölccsel, lágyan kesernyével és diszkrét ásványokkal a könnyed búcsúban. Nem bonyolult bor, nem vastag vagy nagyon hosszú, de finom, jó ivású, üdít. Ételek mellé, és a szabadba kívánkozó fiatalos, nyárias kis valami.

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Egyenes vonalú, közérthető bor. Friss, citrusos, lime-os illat és íz hatja át. Lecsengésében jól kivehető rizlinges, mandulás kesernye. Kellemes, üdítő, friss savú balatoni ital a mindennapokra (fröccsnek is tökéletes).

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb sikertörténete hazánk borászati vérkeringésében. Északi borvidék, melytől azt várnák, hogy tartózkodó, hűvös karakterrel bíró borokat ad, ám mégis képes déliesen gyümölcsös, buja és meglepően komoly, nagy testű vörösborokat is produkálni, ahogy könnyű, jóleső, reduktív fehéreket is. Szinte mindenkor megbízhatóvá, referenciaértékké váltak tehát a legtöbb borkategóriában. A Pannonhalmi bencés apátság hagyományainak alapjaira épülve, egy fiatal, igen szimpatikus, tapasztalt és mára már igen nagyra becsült borásszal, Liptai Zsolttal az élén a pannonhalmi borok egyértelműen visszakerültek Magyarország bortérképére. Bemutatnám, hogy én miért is szeretem boraikat.

Friss nyári kortyolgatós bor. Mindene a helyén van, jól eső, ropogós köveskáli ital. Rizlingesen üde, ásványosan citrusos, köveskáli savakkal. Fehér húsok, mondjuk csirkemell (nem baj, ha kicsit száraz), halak, de a legjobb, ha behűtjük (szódával) egy nyári délutánra üdítőnek.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Érett gyümölcsös, mézes illat. Toastos, ásványos karakter, melyben a talaj jegyei szépen előbújnak. Egyenes, szikár savak jellemzik. Korrekt rizling.

Évek óta a hazánkban elérhető Rajnaik mintadarabja, és nekünk is nagy kedvencünk (egy hazai vak rizlingsorban kakukktojásként sokaknál rendre utasította a mezőnyt...nálam mondjuk nem, de számomra is nagy favorit). Pfalzi terroirhű bor. Intenzív illat, ásványokkal, citrusokkal, zöldalmával, kevés virágossággal, rejtőzködő petrollal. Szép citrusos, lime-os savak, üdeség és jó ihatóság. A tiszta, friss és üde rizlingíz mellett azonban érezhető egy ásványos, tésztás, kenyérízű karakter, ami ennek a bornak a sajátja. Nem utolsó sorban pedig igazán jóvétel.