Szezonja van: tegnap elindult a bozsolé őrület 2020-ban is. Élénk bíbor szín. Illatban nem túl tolakodó vagy populáris, de tiszta friss, pirosas gyümölcsök, ribizli, meggy, cseresznye és ezekből készült süti, rajta egy kis porcukorral, de fontos megjegyeznem, hogy ezt nem közhelyesen vagy túlkapásokkal teszi. Ízben leginkább friss, élénk savak, fanyar piros gyümölcsök. Fiatalos, testében karcsú, filigrán és rövid jelenség. Primer ízek, primőr hangulat, amit bárki azonnal ért. (Aki azonban testet, hosszúságot, maradandó tartalmat vagy szerkezetet vár, annak bizony máshol érdemes keresgélni.)
Tavasszala Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.
Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én... Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.
Évek óta rosé-etalon nekem. Legalábbis a 2008-ast, 2009-est is szerette mindenki (igazi rosé-sláger: utolsók közt palackozzák, elsők közt fogy el mégis). Tavalyi jóval savhangsúlyosabbra sikerült, mint korábban. De az évjáratot ismerve, ez nem lep meg talán senkit. Illatban nem harsány, - tartózkodóbb szamóca, reduktív jegyek fanyarkássága már rögtön orrban. Ízre is a markáns savak határozzák meg egyfelől (bár biztosra veszem, hogy szódával ez is tompítható). Másfelől még egy sajátos vegetális, fűszeres, vágottfüves jelleg uralja a korty közepétől a bort, melyet (írhatnék a Cabernet sauvignon számlájára is) nagyjából úgy tudnám leírni, mintha miután elfogyott volna az obligát málnás, szamócás, tutti-fruttis rosé-élesztő, a borász az épp kéznél lévő Sauvignon blanc fajélesztővel oldotta volna meg a hirtelen fölmerülő problémát (persze ez nyilván nem történhetett meg, csak ilyen érzésem volt kortyolgatás közben). Friss, nyárig is kitartó gyöngyözésével, jóleső élénkségével egyszerű ételek mellé jó kis szomjűző. Inkább kedveltem mégis teltebb zamatú elődeit. (Attól tartok, hogy - bár nem hittem eleinte -, de bizony még a rosékban is lehet érezni a 10-es év hűvös, csapadékos évjárathatását, s még inkább attól is tartok, ennek egyértelmű hatása az, hogy a hazai bloggerek körében most kifejezetten "nem népszerű műfaj" a rosé. Pedig tud az jó is lenni. Egyetemi évek, tavasz, nyitnak a szabadtéri helyek, fesztiválok, virágillat, az első nem hűvös éjszaka, "hogy nyissuk ki dugóhúzó nélkül?", semmi se számít...azért én élénken emlékszem, bár sajnos halványul.)
A szekszárdi Szeleshát már több helyen is bejelentette, hogy 2010-ből csakis rosékat fog készíteni, ami azért szomorú, mert a vöröseit nagyon szeretjük, másrészt viszont így a rosékba kerül a jó alapanyag, ami maradt ebből a gyatra évből. Finom gyöngyözés a pohárban, kirobbanóan friss illatú rosé, épp amilyennek szeretem. Ízben a primőr jegyek mellett nagyon jó tartása van a bornak, remek savak, húsos, tartalmas, zamatos, nem híg. Eddig előkelő helyen áll az általam eddig megismert 2010-es rosék közt.
Kitöltéskor intenzív buborékok lepik el a bort, gyakorlatilag (szinte valószerűtlen módon) pezseg. Klasszikus rosé árnyalatok: világos hagymahéj szín. Illatban diszkrét gyümölcsök, főleg erdei szamóca, málnás cukorka és a többiek (meglepetések nélkül). Kóstolva vibráló savak, a cukorkás vonal szájban is erősen megjelenik, lecsengése finoman fanyar. Nem kell tőle hihetetlen élményözönt vagy gazdagságot várni, egyszerű, jól iható rosébor, sőt érzetre szinte nem is bor, már-már üdítő.
A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...
Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!
Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.
Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
II/IV: Az év első fele a szárazaké. - Idei második TokajDry-kóstolónk főszereplője pedig egy igazi modern klasszikus, az *Oremus Mandolása lesz. Expertebbek számára aligha újdonság, hogy a sztenderd és a magnum palack mennyire másképp érik a palackban. Ebben a témában Hegyalján pedig csakis az *Oremus rendelkezik mérhető merítéssel és tapasztalattal, ezért most a friss TokajGuide új csillagos borászatának birtokborain keresztül fogjuk vizsgálni ezt a különleges kérdéskört professzionális, ültetett keretek közt (ahogy kell): hogyan érik a furmint kis és nagy palackban? Van-e szignifikáns eltérés a palackméretek közt? Ha igen, milyen mértékben? Szinte tudományos magaslatokig emelkedünk majd hipotézisekkel, kóstolással és sok-sok meglepetéssel. Ehhez az alábbi Mandolás Furmint palackpárok lesznek segítségünkre: 2019 (0.75 vs. 1.5 L), 2017 (0.75 vs. 1.5 L), 2016 (0.75 vs. 1.5 L), 2012 (0.75 vs. 1.5 L), 2009 (0.75 vs. 1.5 L). .. Helyszín: Borkollégium, Podmaniczky utca 31 (I. emeleten, balra). Belépő: 16.500.-/fő (Patreon Eszencia támogatóknak minden Magic eseményünkre jár az éves bérlet). A részvételi csak előzetes regisztráció esetén biztosított: http://www.patreon.com/tokajguide
Foglalás: HELLO@TOKAJMAGIC.HU vagy privát üzenetben.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
