A pincétől megszokott módon szuper tiszta aromák. Modern jegyek, üdeség, tele érett gyümölccsel, definiált jegyekkel, enyhe botritisszel. Friss, fiatalos, modern tokaji stílus. Amolyan feszes szamorodni, a meleg év ellenére is finom arányokkal és remek egyensúllyal, példás eleganciával, sőt sok-sok citrussal. Akik nem akarnak aszúárat fizetni egy szép édes tokajiért, de esetleg a gyermek születése alkalmából eltennének pár palackot, legyenek bátrak ezzel a szamorodnival!

Nagy aszús év, igencsak erősödő és megbízható pince a sokszínű mádi mezőnyből, a tehetséges Szarka Dénes által megformált borminőségben. Gomba, fehércsoki, prémium és friss aszúillat. Citrusok, sok sav, feszes, elképesztő lendület és szerkezet. Sok sav mossa le az édességet. Szupermodern, profi, gyönyörű íz, tele baracklekvárral. Ritkán érzem 2013 aszúit ennyire szépnek, harmonikusnak.

Fa, szúrósság, még igencsak fejlődő, de ígéretes buké, olajos magokkal díszítve. Ízben szép lendület, szárító és fickós sav, citrusos, lime-os. Az évjárat marcona savassága leszed mindent. Elég szigorú és kemény bor, de még alakulhat a palackban, egyértelműen fiatal.

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Mádon aztán zajlik az élet mindig. - A borvidék központjává érett 2000-től, a dűlős terroirgondolkodás jelentős borműhelyeivel, 2009 körül egy grandiózus kooperációval (Szent Tamás, mádi palack stb), ami kicsit egész Mádra kihatva sok metamorfózison ment keresztül. A befektető pár hete ránk szabadította a MAD bubbles jelenséget, mely sokakban sokféle érzelmet váltott ki; azt ki lehet jelenteni, hogy osztatlan sikert nem aratott a piacon és erősen szembemegy a második mondatom értékeivel is (aligha lesz azonban mérhető hatása bármire is). Azt tudjuk, hogy a közösségi összefogás nem a kedvenc témája sajnos borászainknak, és én is gyorsan megtanultam az elmúlt 10 tokaji évem alatt, hogy a legfőbb gond a borvidéken az, hogy lassan bármilyen téma mentén képes két hegyaljai borász végtelen vitába bocsátkozni (építő párbeszéd helyett). Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a piaci pozícionálás terén koncepciózus játékszabályokkal mind a mai napig adós a borvidék (működő eredetvédelem, jól átgondolt termékleírás, dűlők értelmezése, árpolitika stb). Tíz borász így nyilván tízféleképp fog gondolkodni a szőlészkedésről, a borkészítésről, stratégiákról, kb mindenről. Pedig a Mádi Kör egyike a borvidék számos egyesületének, melynek furamód épp a szigorú eredetvédelem az egyik legfőbb programpontja, ezt a borvidéken belül is önállóan (településileg) értelmezi és szervezi, ami zajos visszhangokat generál. Rendszeres tematikus kóstolóinak legutóbbi szeánszán nagyon kíváncsi voltam, hogy a hosszú életűnek tartott mádi szárazak miképp érnek a palackban. A meglepetések nem maradtak el:

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Borvesenyek örökös favoritja a Zsófi. Visszafogott, fiatalos, késői szüretes illat (a korábbiakhoz képest kevesebb muskotállyal, amit a pince úgy tudom szándékosan visszább venne ebben a borban). Ízben komoly struktúra, krémesség, csodás egyensúly jellemzi. Szép barackosság után jó hosszú utóíz. Remek, fiatalos, izgalmas édes tokaji, ahogy azt már megszokhattuk tőle.

Egyes hegyaljai termőhelyek igazi szakrális színterekké lettek az idők folyamán. A mádi Szent Tamás esetében mondjuk ehhez kellett párszáz év vaskos történelmi előzmény. Igaz volt idő, mikor valószínűleg csak egyszerűen “Mádi”-szőlőhegyként emlegették. A katolikus templom védőszentjéről, Szent Tamásról kaphatta nevét a fölötte álló hegy is, s jelen ismeretek szerint annyi bizonyos, hogy 1600-ban nemes Várkony Gáspár 424 forintért vett területet a Szent Tamás-hegyen, amikor a Betsek, Kővágó vagy a Percze-dűlőkön már ennek a többszöröse volt a telekár. Az akkori olcsóság oka az, hogy a tatár dúlás után rengeteg szőlőterület vált parlaggá. Hogy a Szent Tamás hogyan tett aztán szert mégis az egyik legnagyobb presztízsre Mádon, az a hajtás után derül ki...

Izgalmas bemutatón vehettem részt múlt szombaton a Mádi Kör megtisztelő meghívásának eleget téve. Az eredetvédelmi egyesület borászai ezúttal a tavalyi évet mutatták be, immár palackos tételekkel. Ennek apropóján nálunk is 2018 mélyebb megismerése helyeződik a középpontba erre a hétre. Rövid emlékeztetőként az évjáratról csak annyit, hogy extrém korai, forró évjárattal van dolgunk, ami minden korábbinál gyorsabb érést (itt-ott kényszerérett állapotokat) jelentett a szőlőnek. Április-májusban eleve igen magas évi középhőmérsklettel indult a tenyészidőszak, ami komoly kezdeti löketet jelentett a fakadásban, s az így keletkezett 3 hetes előny egész évben végig meg is maradt. A szárazbornak való már augusztus folyamán leszüretelésre került, de a Royal  Tokaji Kabarból már ugyanebben a hónapban aszúszemeket szedett Mádon (!), sőt aztán mennyiségben rekord aszúszemterméssel zárták a szüretet, ami igen meglepő fejlemény (összeségében véve a borvidéken nem volt erős év aszúban 2018). Jellemző az évratra a magasabb alkohol, alacsonyabb sav, a melegebb tapintás és egyfajta sűrű teltség érzete. A kóstoló folyamán - bor bort követve - a szokásos módon adták egymásnak a szót a borászok. Aztán az utolsó előtti bornál, a Budaházynál történt hirtelen valami ásványosság és kövek témában....(ld. alul).

Pár hete egy interjúban azt kérdezték tőlem, hogyan tudnám megfogalmazni a tokaji életérzést. Elsőre meglepett a kérdés (valószínű, nincs olyan, hogy tokaji életérzés), aztán igazából szinte azonnal be is ugrott, hogy ha valami igazán egyedivé teszi az itt élő borászok gondolkodásmódját, akkor az talán a dűlő szinten egyedi értelmezése a borkészítésnek. A héten két olyan nagyposzt is lesz, mely adott, ígéretes tokaji termőhely értékeit mutatja majd be, persze borokon keresztül. Alkonyi László is kifejtette korábban, hogy egy dűlő akkor igazán érdekes és értékes, ha egyszerre többen művelik, többen próbálják meg borban megfogalmazni, ezáltal több oldalról, többdéle arcát lehet megismerni a terroirnak (ld. Betsek, Szent Tamás, Mézes Mály).