Korábbi két posztnak is ugyanaz a tolcsvai birtok és személy volt a főszereplője, mint a mainak. Ám azt talán érdemes elmondani még a visszavonuló Bacsó András és az Oremus borászati gondolkodásáról, hogy két évtizeden keresztül egyetlen száraz bor játszott szerepet a portfólióban, ez pedig a közismert Mandolás volt. A név talán azt sejtetheti sokak számára, hogy dűlőszelekcióról van szó, pedig korántsem: a Mandolás fantázianév és mindig birtokfurmintot takart. Most látták elérkezettnek a változást a birtoknál: megszületett a festői szépségű Petrács-dűlő első önálló száraz bora. Egyben az első dűlős referencia Tolcsváról. Itt volt az ideje már. Múlt héten írtunk a Petrács okozta vak élményről, most időutazás következik a Mandolás elmúlt évjárataival és mellettük kiegészülve a dűlőszintű értelmezéssel (s egy meglepetéssel, mindez ismét furmintfan jóvoltából). Lássuk a medvét!

Passzív módon, de azért benne vagyunk a Furmint Februárban 2021-ben is. Igaz idén alighanem azzal tehetünk a legtöbbet a borászokért és a borvidékekért, ha nem csak beszélünk a fajtáról, de vesszük és isszuk is (én pedig írok is róla, amennyit csak lehet). Múlt héten Bacsó András úr érdemeit méltattam, melyet 25 év alatt az Oremusnál és még előtte a borvidéken más szerepkörökben is letett az asztalra. Akkor a poszt végén megígértem, hogy a hattyúdalt jelentő Petrács-dűlős Furmintról hamarosan írok. Furmintfan testvérünkkel egyelőre nem jött össze a betervezett közös kóstolás (talán maholnap), de a véletlen folytán úgy alakult, hogy Dórim vakon meglepett vele a nappaliban (mármint a Petráccsal): a hordós sarokkal szemközt vele Demeter Zoltán sokat próbált alaptételével. - Lássuk mi történt a ringben.

Legendás hegyaljai egyéniség, igazi forradalmár búcsúzott a szakmától az év elején. Nézegettem a híradásokat Bacsó András nyugdíjba vonulása körül és meglep, mennyire semmitmondó a többségük és lózungok közepette mennyire mellőzik többnyire a lényeget, a valódi érdemeket. Attól tartok a boros közvélemény jelentős része távolról sincs tisztában azzal ki is Bacsó András, a Tokaji Állami Borkombinát utolsó igazgatója, az Oremus későbbi birtokigazgatója, aki nem csak a borvidéki és az aszú körül rendszerváltás egyik kulcsfigurája volt, de a külföldi befektetéssel létrejött hegyaljai nagyborászatok megjelenésének egyik legfőbb koordinátora is. A teljes Bacsó-portré a Tovább gombra kattintva érhető el.

Formabontó múltú késői szüret az Oremustól. Méhviasz, erős mézesség, hársasság. Gyönyörű íz, valósággal vibrál, élénk, definitív, szép tokaji jelleg. Ez igen, nagyon szép szerkezet 2016 legszebb villanásaival, amolyan szamorodnis stílusjegyekkel díszítve vakon (és ismét arra a következtetésre kell jutnom, mennyire felesleges az Oremusnál is a LH és szamorodni különválasztása). Sok érett sárga gyümölcsölcs. Koncentráció, profizmus és pontos elegancia.

Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Friss, eléggé direkt, technológiai illat, mellette tiszta, elegáns, frappáns gyümölcsök is megjelennek orrban. Szárít, tapadóan cseres, de penge, tiszta citrusos korty (ami 2018-ból váratlan teljesítmény). Kissé rideg, mégis lendületes és talán még fiatal. Karácsonyra a hal mellé idén is ideális választás, de középkorosztálynál idősebb, szárazbort kedvelő rétegének bármikor merném adni ajándékba.

Tavaly demberben 1999-et ünnepeltük egy felejthetetlen visszatekintésen. De 2020-ra is jut egy izgalmas jubileum. Talán 1999 kapott több szakmai méltatást az elmúlt húsz év alatt, de az idő igazolta, hogy a forróbb 2000-nek semmiféle szégyenkeznivalója nincs a sziporkázó savú 99-es aszúk árnyékában. Megfigyeléseim szerint minden tíz évben 3 nagy aszús évjárat van (bár pont az elmúlt évtized lehet, hogy lemarad, hacsak 2020-ban nem történik meg a csoda). A rendszerváltás utáni évtized, a múlt évezred végének 3 legszebb évjárata közt gondolhatunk 2000-re, ami nem csupán nagy aszúkban, de TokajSweet (cuvée) és ugyebár TokajDry (*Királyudvar Úrágya 2000) stílusban is számos mérföldkővel és meglepetéssel örvendeztette meg a szakmát és a közönséget is. Tokaj reneszánszának, egy fontos innovációs időszaknak talán a záróakkorja ez az év Hegyalján. Sydney Olympia, Putyin, Bush (és Britney Spears) színrelépése, ezredforduló, egy fontos évjárat, brilliáns aszúkkal, és országszerte kiválóan érő száraz fehér és vörösborokkal. Ezzel a nem mindennapi TokajMagic-sorral emlékezünk húsz év után 2000-re, erre a gyönyörű, meleg aszús évre:

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.